Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-30 / 44. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, 1910. vasárnap, október 30. 44. szám. RÁKOS VIDÉKE tfiRSaDflL/M'és KŐZGfiZbftSflGI HETiLflP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! ÉS JÓTÉKONYSÁG! EGYESÜLET^ RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kor Fé l évre.............................4 „ Ne gyed évre........................2 „ EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Halottak napján. A. nyár gyászos romjai felett sárgult leveleket kavar az őszi szél. Tél közeledtét jelenti a vigasztalan ólmos felhőtábor, a nedves hideg lég járás sok, beteges embertársunknak a halál szele. Bus, fájdalmas ilyenkor a temető, nem úgy mint zsendülő tavasszal, forró nyárban, a mikor aranyos napsugár kaczag a sírok fölött. Madárdallal, ragyogással teli a levegő és az élő, a ki a halottak kertjébe téved, megenyhül, megnyugszik a gyönyörű természet ama végzésében, hogy meg kell halni. Mert ragyogó tavaszban, forró nyárban, szép ott feküdni a susogó szo- morufüzek alatt, jó álom esik odalenn, mialatt fölöttünk minden élet virul és gyönyörködik. Hogy átérezzük ezt az enyhületes, megnyugtató érzést, nem kell ehhez más, csak némileg megállapodott életfilozófia, élettapasztalatok sokasága, amelyekből megtudtuk, hogy kicsiny porszemei- vagyunk a mindenségnek, de szenvedéseink nagyobbak lehetnek, mint a világ és mindezen felül a mi létünk: vanitatum vanitas. De csúnya ősszel, a mikor a sirfölötti természet, a pusztulás és enyészet képe, előhírnöke a siri pusztulásnak és enyészetnek, a külső körülményeimen! alkalmasak arra, hogy bensőséggelteljes, megnyugtató filozofálásra ösztönözzék az élőt, aki a temetőben jár. Ezért jobb, hogy este tartják halottak ünnepét. Este, a mikor nem látjuk a gyászos égboltozatot, a hulló levelet és sárguló avart, amik az enyészet érzéseit keltik fel bennünk, hanem az ezernyi csillogó fényességet látjuk, amelyek kigyulladnak a sírok fölött, a koszorúkat és virágokat, melyek az elhunyt kedves boldog emlékét illatozzák. Szép este a halottak estélye, a halál országa a föld alatt, pezsgő tüzes lángokkal lobogó élet a föld felett. Két végletes ellentét, amelyek egymást mégis kiegészítik. A halál után uj élet fakad és az élet után következik a halál. Becsüljük meg az életet és ne féljünk a haláltól, már azért sem, mert hiszen, ha félünk tőle, akkor is bekövetkezik. Sok ember úgy él, mintha élete örökké tartana, úgy kuporgat, úgy vonja meg szájától és a másokétól a falatot, úgy harczol a haszonért embertársai ellen, úgy löki félre azt, aki czéljainak útjában áll és úgy gázol keresztül mások jólétén és boldogságán, mintha az élet nyújtotta előnyöket örökké élvezné. Vakok és siketek ők, akik nem hallják, nem értik az élet melódiáját, melynek utolsó akkordja a halál. Romlottak ők, mert visszaélnek erejükkel, helyzetükkel és rosszul használják föl a legfőbb jót, ami adatott nekik, az életet. Értelmetlenek ők, mert rövid az élet és örök a sir, és azért a kurta életért rosszat tenni igazán nem érdemes. Valamint hazugság az, hogy szenvedni jöttünk erre a világra, azonképpen -hazugság az is, hogy az élet arra való, hogy sivár önzését elégítse ki az ember. A természet gyermekei vagyunk mi éppenugy, mint a nap, a hegyek és a fűszál. A természet végtelen nagylelkűségének köszönhetjük, hogy élhetünk ezen a szép világon és ezért helyesen csak úgy élhetünk, ha a természet negylelküségéből és jóságából egyrészt a mi lelkűnkbe plántálunk. Éljünk szerencsésen és boldogul, de ne a mások szerencséje és boldogsága árán, élvezzük, ami nekünk adatott, de ne a mások szenvedése és nélkülözése árán. Halottak napján ne töprengjünk azon, hogy nekünk is megkell halnunk, hanem gondolkozzunk arról, hogyan lehet jólés becsületesen élni. Aki igy él, az derűsen várja a nagy kaszást. V. Lapunk mai száma 16 oldal
