Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

43. szám. RÁKOS VTDÉKE 3. oldal. 6 fillérért óránként, 300 órán felüli fogyasztónak 4 fil­lérért, a Ganz ellenben 10 fillérért. A Phöbus éjjel­nappal ad áramot, (a mi locsolás, vízvezeték, ipari üze­mek stb. czéljából nagyon fontos!) — a Ganz nappal csak abban az esetben, ha a magánfogyasztók 8000 korona évi áramfogyasztást biztosítanak. Ipari czélokra a Phöbus 2 5 fillérért ad áramot; évi 1000—20C0 óra fogyasztás esetén 2 fillérért, 2000 órán felül 16 fillérért. (Ritka olcsó!) A Ganz óránként 4 fillérért, 1C00 órán felül 2 fillérért. Az árammérőt a Phöbus saját költségén állíttatja fel; a két főbiztositóért a fogyasztó fizet 6 koronát, az óráért havi 1 koronát. Jövedelem részesedés, a Phöbusnál: a bruttó, — tehát az összes — bevételből az első tiz év alatt leg­kevesebb évi 3000 korona; azontúl évi 50C0 korona; évi 10—20000 korona bruttó bevételig 6%; 20—30 ezer korona bevétel esetén 7°/0. 30-40 ezer korona bevételből 8°/0- 40000 koronán felül 10°/?- Ez is nagy összeg s minthogy bruttóból számítják, vitás sem lehet. A Ganz Társaság ajánlata szerint a befektetési tőke 6%-át meghaladó adóköteles évi tiszta nyereség 50%-a illeti a községet. A megváltás feltételei: Ha a község az ötven év letelte előtt óhajtaná megváltani a világítási engedélyt, úgy a Phöbus ajánlata szerint 25 évtől 30-ig a község a befektetési tőkét köteles megfizetni; 81—40 évig a tőkét 20% levonással; a 41—49 évben a tőke felét, az 50 év után pedig ingyen száll vissza a jog a községre A Ganz ajánlata szerint a 21—25 évben a tőkét és annak 30%-át, a 26—30 évben a tőkét és 20%-át, a 31—35 évben a tőkét és 10%-át, 30-40 évben a befektetési tőkét, a 41—45 évben a tőke kétharmad­részét, a 46—49 évben a tőke egyharmadrészét tartozik fizetni. Az 50 év elteltével szintén ingyen száll vissza a jog a községre. Ezek főbb vonalakban az ajánlatok feltételei. A fárasztó felolvasás befejeztével Krenedits főjegyző előadta az elöljáróság határozati javaslatát, melyet a képviselő testület egyhangú lelkesedéssel, minden vita nélkül magáévá tett. A határozat igy szól: „Kimondja a képviselőtestület, hogy a rákosszent- mihályi elektromos köz- és magánvilágitási áramszol­Egy pillanatra rá újra megvágta őt. Mielőtt elkészült volna a fél arczával, öt-hat vágás diszlett rajta. A borbély erre összehajtá kezét, mondván: — Hagyjuk abba! Nem borotválhatom az ifjú urat. Hanem — és hangsúlyozott minden szót — szol­gálhatok egy jó tanácscsal. Várjon még egy pár évig. Mikorára olyan kemény lesz a fejebőre mint egy jege­nyefa-deszka, akkor majd leborotválom egészen. * A szegény ember tüzelőfát vitt haza magának, mert tél derekán járt az idő és igen hideg volt odakinn. Amint az utczákon végigment, a vállán levő emelő­rúd két végére aggatott két kosárka ide-oda himbá- lódzott. Az utcza sarkához érve, rudjával véletlenül meg­lökött egy arra menő orvost, aki ezért nagyon meg­haragudott és kezét ökölbe szoritá, hogy megöklözze a szegény ördögöt. Az térdre borult előtte és bocsánatot kért tőle: — Nem vagyok méltó rá, hogy az öklöddel érints; tessék megrugni lábaddal, ha kedved startja. Köröskörül nagy embercsődület támadt. Mindenki látni akarta a furcsa bolondot, aki önként engedi rugatni magát. A szegény ember pedig mosolygott és igy szólt: — Magaviseletem ugy-e különösnek látszik előtte­gáltatásra vonatkozó és a községi elöljárósághoz benyúj­tott ajánlatok közül a Phöbus villamos vállalatok rész­vénytársasága, mint a községre vonatkozólag a Ganz- féle villamossági részvénytársaság ajánlatánál előnyösebb ajánlatát elfogadja, de mielőtt a végleges szerződéseket jóváhagyná, utasítja a községi elöljáróságot, hogy a vármegyei főügyész urat és a vármegye területén mű­ködő szakértőt kérje fel, hogy a benyújtott szerződést, szabályrendeletet és műszaki leírásokat jogi és műszaki szempontból a község részére a lehető legrövidebb idő alatt vizsgálják felül és csak a felülvizsgált és a főügyész ur által aláírni javasolt szerződéseket és szabályrende­letet írják alá és ennek megtörténtével azokat rögtön terjeszszék jóváhagyás végett a képviselőtestület elé s ezen ülésre a főügyész ur is meghívandó.“ A képviselőtestület egyhangú határozatához képest az iratok már Székely György vármegyei főügyész előtt vannak s a jóváhagyó közgyűlést a legközelebbi napok­ban megtartják. HÍREK. Közigazgatási bejárás. Mint első czikkünkben is megemlítjük, a Phöbus részvénytársaság már szerződést kötött Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr és Péczel községekkel, a villamos világítás vállalata tárgyában, a melyet újpesti áramfejlesztő telepéből fog világitó áram­mal ellátni. A villamos áramvezetéket legrövidebb utón Rákospalota, Pestujváros és Rákosszentmihály községe­ken kell vezetni. Ennek a távvezetéknek a dolgában e hét első felében két napig tartó közigazgatási bejárás volt, mely Rákosszentmihályra nézve, kedden délután a községházán folyt le. A mennyiben a rákosszentmi- hályi villamos világítást ugyancsak a Phöbus kapta meg s a helybeli hálózat is abból a magasabb feszültségű távvezetékből táplálkozik, — a megállapodás könnyű volt. A József-\x\zzdL vonalában egyeztek meg, a hol a vezeték hét méter magasságban halad végig úgy, hogy a fákat a szükséghez képest csak meggalyazni szabad, de egyébként kímélni kell. A község azonban óvatosságból kijelentette, hogy ez a megállapodás csak abban az tek? De tudnivaló, hogy ez az ember, akit én rudam- mal véletlenül, akaratlanul meglöktem, orvos. Már most ha lábával rám tapos, akkor legalább nem kell meg­halnom, ha ellenben a kezével talál megérinteni, szóval kezelni akar, akkor tudom, hogy lejárt az életem órája. * Volt, hol nem voit, volt egyszer egy süket, meg egy néma. Mind a kettő arról volt ismeretes, hogy mikor az utczán találkoztak, egyik a másik előtt el akarta titkolni, hogy a természet mostohán bánt vele. Egyszer megint találkoztak az utczán. A süket arra kérte a némát, hogy énekeljen el neki valami szép nótát. A néma jól tudván, hogy süket emberrel van dolga, csöppet sem kérette magát. Szájával olyan mozdulatokat csinált, amilyeneket utszéli énekesek szoktak csinálni, ha dalolnak. Hébe-hóba a természethüség kedvéért tapsolt is a kezével és erősen kitátotta a száját, mert amazok is úgy tesznek. A süket figyelmesen nézte a némát és úgy tett, mintha élvezete telnék a zenében. Mikor pedig a néma végzett énekével, megdicsérte őt művészetéért. — Pompás! Gyönyörű! Mondhatom, hogy ilyen szépen még soha se hallottam magát énekelni!

Next

/
Thumbnails
Contents