Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 43. szám. szellemben vezetett, modern és vállalkozó szellemű társaság és állami szerződései révén tekintélyében egyre növekedő. — Ezúttal még ügyesebb és áldozatra készebb üzleti szelleméről tett bizonyságot, mint a minőt remélni lehetett. Amaz a számitás, hegy mértéket tartsunk a haszonban, soha nem csal és csak növeli más oldalról a hasznot. A rákosszentmihályi ötven éves konczesszió kincs, a miért érdemes volt áldozatokat is hozni. Busásan megfizeti azt. Ezt mi tudjuk igazán, akik a bölcsőjénél állottunk valaha. A Phöbus tehát nem sajnálhatja, hogy a kedvezményekben elment a legszélsőbb határig, mert fényes, jó üzletet csinált ő is, a község is. Feltűnő ezzel szemben a Ganz-féle ajánlat szükkeblüsége. Sem okunk, sem jogunk birálni és érzésünket különben is a világczég iránt érthető tisztelet kormányozza vele szemben, de az előzményeket tekintve, nem csudálatos, ha ajánlatát érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak tartjuk. Különben ez a vállalat magándolga és másra nem tartozhatik. Községünk mindenesetre hálával tartozik neki is, mert a kedvező eredményt az ő szereplése is nagyban elősegítette. Igen figyelemreméltó ezenfelül a Phöbus ajánlatának elfogadásával kapcsolatosan az a körülmény is, hogy ezzel a végleges megvalósulás stádiumába lépett Rákosliget, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba és Péczel közvilágítása is. Ezekkel a községekkel a vállalat már előbb kötött szerződést s most, Rákosszentmihály megnyitásával, megnyílott egyenes és rövid útja a rákosvidéki községek felé s a tavaszra mind az öt községben megkezdi a világítást. így tehát nem csak Rákosszentmihály, hanem az egész Rákosvidéke ünnepelheti október 15-ikét. A nevezetes közgyűlésről és a két ajánlatról a következő részletes tudósításunk számol be: Múlt szombaton, október 15-én féltizenkettőkor járt le az ajánlatok beadásának határideje, a mely időpontig a Ganz és a Phöbus tett, megfelelő bánatpénz kíséretében ajánlatot. A község elöljárósága és a vállalatok képviselői előtt délután három órakor bontotta fel Krenedits Sándor főjegyző a sértetlennek talált ajánlatokat, melyek ismertetése után az elöljáróság tanácskozásra vonult vissza. Az ajánlatok között olyan különbség volt, hogy első hallásra eldőlt a versenytárgyalás sorsa. Pontban négy órakor nyitotta meg a képviselő- testület közgyűlését Hauser Gyula biró, mire Krenedits főjegyző egész terjedelmében felolvasta mindkét ajánlatot. Az ajánlatok közérdekű, lényeges részeit, egymás mellé állítva ismertetjük. A Phöbus az újpesti, a Ganz gödöllői telepéből szállítja az áramot. Mindegyik ötven éves kizárólagos jogot kér a köz- és magánvilágitás ellátására, a vasutat és telefont kivéve. Felső vezetéket rendeznek be. 200 drb. lámpást állítanak fel, 120 egész, és 80 fél éjjel égőt. A Ganz kér ezért, 40 gyertyafényes lámpákért, évi 5680 koronát, a Phöbus 2500 koronát, de utóbbi olyanformán, hogy a bruttó-bevételből részesedést ad a községnek s ennek összegét már az első évben is legalább 3000 koronával garantálja úgy, hogy a község a közvilágításért nem fizet, hanem még kap legalább 500 koronát. Üzemzavarok esetére a Phöbus 50 és 100 korona, a Ganz pedig 20 korona bírságot kötelez, mindkettő a vis major eseteit kivéve. Ellenőrzésül a Phöbus vállalat költségén hitelesített fotométert állítanak fel. A lámpák elhelyezését a község állapítja meg s általában a Phöbus-féle szerződés mindenben szabad rendelkezés jogát biztosítja a községnek. Uj lámpákért a község 20 korona átlagos árat fizet; 16 koronát a fél, 28 koronát az egész égőkért. Magánfogyasztóknak átlagos áron hajlandó mindkét vállalat adni az áramot. Egységárakon a Phöbus if==------------=---------------------------------I T A R C Z A. D Kinai mesék, E czimen fordított le egy kötetnyi kinai népmondát Ludvig Ernő, a monarchia clevelandi konzula. Könyvéből néhány szemelvényt itt bemutatunk. Pán ur éltes hölgyet vett nőül. A lakodalom már véget ért, a vendégek elszéledtek és a férj újdonsült feleségével egyedül maradt. Azelőtt a nagy sürgés-forgásban, — úgyszólván — nem is volt alkalma szemügyre venni a menyasszonyát és csak most, a téte-a-téte-nél tűnt fel neki a sok redő és ráncz, amellyel a feleségének a homloka tele volt szántva. — Mondd csak, kedves, hány éves vagy? — kérdé tőle. Az asszonyka hamiskásan lesütötte a szemét és igy szólt: — Nemrég múltam 45 éves. A férj hitetlenül nézett rá: — Hát a nászczédulára mit írtál, hogy hány éves vagy ? — Azt Írtam, hogy harmincznyolcz esztendős vagyok. — Tehát hazudtál, s úgy látszik, hogy most is füllentesz! Az asszonyka azt felelte, hogy nem. Szentül esküszik, hogy igazat mond: azaz, hogy ... 54 éves! Hanem a férjének még ez is valószínűtlennek látszott. Mindig újra faggatta kérdésekkel, mert hisz minden férjnek jussa van ahhoz, hogy ezen diszkrét ügyben felvilágosítást nyerjen attól, akivel azontúl bajt és örömet megosztani tartozik. Az asszonyka makacsul megmaradt ezen utolsó állításánál. Ekkor a férjének jó ötlete támadt. — Késő van, — mondá — ideje volna nyugalomra térni. Ne tartóztasd magadat, drágám 1 Nekem még egy kis dolgot kell elvégeznem. Eszembe jut, hogy megfeledkeztem a sótartót megnézi. Tegnap este, mikor feledékenységből nyitva hagytam, a patkányok nagy pusztítást vittek véghez benne. A felesége nem tudta megállni, hogy ne nevessen: — Haha, bolonddá akarsz tenni engem. Egész életemben nem hallottam, hogy a patkány sót eszik, pedig 68 esztendő alatt csak lett volna alkalmam meggyőződni róla. * Tejfölös-szájú legény ke jött a borbély műhelyébe, borotválkozni. A borbély hozzáfogott a munkához, de alig egy pillanat múlva már belevágott az ifjoncznak az arczába.
