Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-11 / 37. szám
37. szám RÁKOS VIDÉKÉ 3. oldal szólták el Offenbach remek és népszerű alkotását, úgy, hogy a frenetikus tapsra kénytelenek voltak megismételni a darabot. Flittner Lipótné ezüstös hangját régebben nem élvezte közönségünk. Hosszas gyengélkedése gátolta a szereplésben a kitűnő hangú énekmüvésznŐt. Annál ör- vendetesebb volt a viszontlátás. A közönség elandalodva élvezte a Kacsák Pongrácz „Rákóczi“ czimü operettjéből énekelt „Fáj, fáj“ . . . kezdetű mélabus dalt és Dientzl Oszkár „Liliomszál^ czimü bájos, kedves dalát. Flitt- nerné hangja teljes fényében megvan, énekművészeié talán még fejlődött is legutóbbi szereplése óta. Érzelmes, finom előadásának roppant hatása alól nem ment egyetlen hallgatója sem. Viharos tapssal ünnepelték. A zenei részt kitűnő kvartett fejezte be. Ebben Polner Ernő is hegedűvel vett részt. Metzger Károly gordonkán játszott. Elek Béla és Kolompár Lajos egészítették ki a négyest. Az Ocskay brigadérosból ismert Lavotfű-szerenádot játszották, a Kim László átiratában. A hatás igen nagy volt, a közönség alig tudott betelni az élvezettel. Pompás bohóság fejezte be a fényes sikerű prog- rammot. Tavaly télen játszottak a Fővárosi Orfeum-ban Krenn Róbert egyfelvonásos bohózatát, a Fegyencz-zi, melynek kaczagtató helyzetei az első pillanattól kezdve a függöny legördültéig állandó izgalomban tartják a közönség nevető idegeit. Sikerült bolondság s amellett ép és megjátszható alakokat visz a színpadra. A szent- mihályi előadás érvényesítette a darab minden humorát. Harsogó kaczagás kisérte végig, sőt helyenként csaknem el is akasztotta. A közönség tapsa a nyilt szinen is ismételten végig söpört, fokozva a szereplők jókedvét és buzgóságát. Mindössze két női szerep van a darabban. Zá- borszky Zoltánné Krenedits Berta alakította az ennivaló szakácsnét. Kipróbált ereje műkedvelő társaságunknak, kinek minden egyes fellépte öregbiti sikereit. Alakitó képessége immár egészen szabadon érvényesül s kedvessége, szépsége, jóizü, szines beszéde és humora ellenállhatatlan fegyverei. Weisz Etus uj kincse a műkedvelő gárdának. Első fellépte teljes hódítás volt. A viruló ifjonti szépségen és kedvességen kívül világos intelligencziája, elemző képessége, rutinja és bravúros szorgalma a nagy erősségei. Jött, látták és győzött. A darab fő komikus szerepe Klimkö Laczi széles vállain nyugodott. Atlasz volt, pehelyként hordozta a nem közönséges terhet. Ellenállhatatlan komikuma ára datként hömpölygőit végig alakításán, mely külsőségekben úgy, mint belső tartalomban fenomenális volt. Ferenczvárosi dialektusa, impertinens magatartása, eredeti ötletessége harsogó kaczagást gerjesztett s az is, aki Baumann Károly kitűnő alakítását élvezte a Fővárosi Orfeumban, újra mulatott az alakon, mely nem utánzat volt, hanem egészen eredeti, sajátos alkotás. Méltó partnere volt Klimkó Pista, az Aalbach játszotta kereskedő kevésbbé hálás és felette nehéz szerepében. Ö is teljesen eredeti alkotást produkált, humorban bővelkedő, jellegzetes, kiváló alakot. Valósággal bámulatba ejtette a közönséget az egy estén bemutatott kétféle ábrázolás viituóz különbözőségével. Jobb volt, mint a minőnek szerepe megiródott s ezzel megfizethetetlen szolgálatot tett az egész darabnak. Igen sokat kaczagtak rajta s bőségesen megtapsolták őt is. Az együttest ebben a darabban Vihart József egészítette ki, a szerelmes járásbiró mostohán megirt szerepében. Uj akviziczió ő is s már első feladatát kifogástalanul oldotta meg. Méltán fűzhetünk szép reményeket további szerepléséhez, amikor háládatosabb munka jut számára. Alkalmas alak, csengő hang, teljes értelem és igyekezet olyan eszközök, amelyek eleve biztosítják a sikert. A szereplőket a közönség sokszor kívánta viszontlátni, hogy elismerését kifejezze a pompás mulatságért. A hölgyszereplők igen szép csokrokat kaptak, — Kretie- ditsné kettőt is — s a rendezőség meg lehet elégedve munkájával. Elismerés illeti Krenedits Gyulát, ki a súgó fontos szerepét látta el a tőle megszokott odaadással és ügyességgel. Nem csekély az ő érdeme műkedvelői előadásaink sikereiben. Flittner Lipót buzgón és lelkiismerettel segédkezett a színpadi rendezésben s gondoskodott a kellékekről s a mulatság külső teendőinek ellátásáról. Nyomtatott műsor nem volt, hanem a közökben az egyes számokról Balázsovich Zoltán értesítette tréfás formában a közönséget a bejelentő (konferanszié) tisztét teljesítvén. Marianne: Csak nem akarod talán ezzel azt mondani, hogy nem teszek meg minden lehetőt, hogy ne zavarjanak, a szabadságból pedig annyit veszel igénybe, amennyi neked jólesik. Albert: Nincsen elég szabadságom, hiányzik belőlem a függetlenség erőt adó érzése. Mindenesetre, az utóbbi időben csekély a haladásom. Ami csak azt bizonyítja, hogy az életemben valami nincsen rendjén. Például tegnap este. Ezek a jó smokkok igazán mulatságosak 1 Hiszen ha rólam van szó, nem mernek ugatni, csak a fogukat vicsorgatják. Valósággal összeesküdtek ellenem, ma reggel édeskésen fanyar uborkával leptek meg. Mekkora szamár voltam, hogy nem választottam Richelieu szerepét, mint ahogy a szeretetreméltó intendáns felajánlotta nekem! Marianna: Még a kosztümöd is megvolt hozzá. Albert: Meg volt, — de hagyjuk ezt a rongyot; ez a darab amúgy is hamar lekerül a műsorról, mindenféle áldozatok ellenére is. Utána majd olyan következik, amelynek sikerülni kell. Marianne: Melyik az? Albert: Azt majd megtudod később. Marianne (rövid szünet után): Mondjad kérlek, igaz-e, hogy elfogadtak egy darabot Berg Vilmától, amelyben te játszottad a főszerepet? Albert (kissé nyugodtabb hangon): Ki mesélte ezt neked, ha szabad kérdenem ? Marianne: Valaki mondta. Még azt is elmondták, hogy ő kért fel a szerepe elvállalására és, hogy az utóbbi napokban hosszú megbeszéléseid voltak vele, állítólag a szerep felfogása körül. Albert (látható meglepetéssel): De kérlek, honnan tudtad meg e sok újságot? Marianne: Arra felelj, hogy igaz-e? Albert: Előbb azt mondd meg, ki pletykált a a hátam mögött ? 1 Gyönyörű dolog igy kifecsegni egy irodalmi eseményt. Ki súgta meg neked ezeket ? Marianne: Valaki megírta nekem. Albert: Na, ha ilyen jól értesült levelezőid vannak, akkor bizonyára még többet is tudtál meg. Ki az a jóakaróm, aki ily otrombán rágalmaz ? Marianne: Névtelen levél volt, csak annyit irt alá: „Családi boldogságának jóakarója.“ Albert (megkönnyebbülten): Újra, egy anonim levél! Bizonyára valami asszony! A családi boldogságod jóakarója . . . Gondolom! Az én boldogságommal a tisztelt iró nem törődik. Marianne (határozottan): Hát mondd kérlek mi igaz ebből ? Albert (kis gondolkodás után): Hát hogyha már ennyit tudsz . . . Igazán nem akartam, hogy ilyen . . . ilyen . . . egyszerűen tudj meg mindent . . . ilyen aljas denunciáns, ilyen anonimus utján . . . (szordinált hangon.) Úgy képzeltem, hogy az én ajkaim mondják el
