Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-04 / 36. szám
RÁKOS VIDÉKE 36. szám. 2. oldal. ménye a mi falvainknak. Orvos a legtöbb faluban nincs, ahol van, ott nem győzi a dolgát a népegészség virulása idején sem. Ilyenkor látjuk a maga gonosz nagyságában a magyar kormányoknak mulasztását, melyeknek mindig utolsó dolguk volt a közegészségügy rendezése. Csak meg ne bosszulja magát ez a mulasztás népünkön most, amikor itt a kolera. Az iskolaév kezdetén. A rákosszentmihúlyi iskolákban csütörtök óta szorgalmasan folynak a beírások. Az iskolagondnokság az iskolaév kezdete alkalmából a következő — előírásszerű felhívást intézi lakosságunkhoz: Felhívás a tanköteles gyermekkel bíró szülőhöz s önálló iparoshoz! Az 1908. XLVI. t.-czikk az elemi népiskolai oktatást teljesen ingyenessé tevén, a tankötelezettség szigorú keresztülvitelét czélozza. Ennélfogva alólirt gondnokság s községi elöljáróság felhívja a szülőket s önálló iparosokat, hogy tanköteles korban levő gyermekeiket, ill. iparostanonczaikat szeptember hó í-től 5-éig d. e. 8 — 12 óráig (vasárnap kivételével) Írassák be. Tanköteleseknek azok a gyermekek tekintendők, akik augusztus hó 31-éig életük 6-ik évét betöltötték, de 15-ik életévüket még át nem lépték, tehát mindazok, akik augusztus hó 31 én a 6 — 14 évesek korcsoportjába tartoznak. Az iparos és a kereskedő tanonczok azonban korukra való tekintet nélkül és akár van a községben tanoncziskola, akár nincs, tanköteleseknek tekintendők. A beírásoknál a következő szabályok tartandók szemelőtt: 1. Az elemi mindennapi iskolába a 6 évet még f-----------------------------—==—:—1--------------^ I T A R C Z A. _______ J Hófehérke. Az öreg tiszteletesék egyetlen leánya, féltett kincse volt Anna, a kit szépségénél fogva az egész környék mesebeli Hófehérkének nevezett el, mert szőke volt a haja, fehér az orczája és olyan bájos, gyermekes mosolya, hogy a ki egyszer látta, nem felejtette el soha. Tizenhat éves volt, mikor a dúsgazdag, fiatal földes ur feleségül kérte. De könnyelmű volt Brády Dénes, mint aféle gentry, vidéki nábob egyetlen gyermeke. Pesten végezte az egyetemet, elköltött évente 6—8 ezer forintot, amellett írogatta a váltókat, mert Brády Dénes gavallér volt, fiatal, tüzesvérü és szerette a szépet, különösen a szép asszonyokat. Ez pedig nem olcsó mulatság és a kinek pénze nincs, az az életével fizet. De Brády Dénes szerencsés volt és szórta a pénzt pazar kezekkel. Egy gyönyörű szép júniusban haza utazott a birtokára, s természetes, mint tapasztalt férfi, rögtön észrevette a szép szőke leányt, a ki pirulva, szemlesütve fogadta köszöntését. Brády Dénest megbüvölte a lány szépsége Elfelejtette a várost, az asszonyokat, szivét uj, csodálatos érzés hatotta át, a tiszta szeretet! És megfogta a lány kis kezét. „Annus, emlékszik-e még, mikor a réteken szaladgáltunk, maga kis kurtaszoknyás lány, én rövid nadrá- gos fiú . . . Akkor gyerekészszel azt mondtam, hogy ha be nem töltött gyermeket rendszerint fölvenni még nem lehet ; 2. Oly gyermekeket, akik eléggé fejlettek és akiknek a 6-ik év betöltéséhez a beiratáskor legfeljebb három hónapjuk hiányzik, csak azon esetben lehet az elemi iskola első osztályába felvenni, ha az elemi iskolában elegendő hely áll rendelkezésre, illetőleg ha a hat évet teljesen betöltött mindennapi tankötelesek már mind felvétettek ; 3. a más tanintézetből jött tanulók nyilvános bizonyítványuk és anyakönyvi kivonatuk, valamint oltási bizonyítványuk felmutatása után, a bizonyítvány néikül jelentkezők felvételi vizsga sikeres kiállása esetében vehetők fel a bizonyítványuknak, illetve ismereteiknek megfelelő osztályba. A felvételi vizsgálat teljesen díjmentes ; 4. a 12-dik évüket betöltött mindkét nembeli tankötelesek, hacsak be nem igazolják azt, hogy: a) felső nép vagy polgári iskolába, b) felsőbb leányiskolába, c) középiskolába, d) szakiskolába járnak, a gazdasági ismétlőiskolába Írandók be ; 5. azon tanuló, aki a tanév folyamán tölti be 12, illetve 15 ik életévét, köteles a tanév végéig a mindennapi, illetve gazdasági iskolába járni; 6. a ragályos bajban szenvedő vagy undorító betegségben levő, avagy hülye tankötelesek az iskolába föl nem vehetők. A tankötelezettség teljesítésének szigorú ellenőrzése czéljából a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter urnák 1907. évi julius hó 8-án 2085 ein. szám alatt kiadott utasítása szerint a beiratások befejeztével a még be nem iratkozott tankötelesek lakásról-lakásra járó bizottság által összeirandók s az igy készült kimutatás az elöljáróságnál bemutatandó lévén, az elöljáróság a mulasztást elkövető szülőt vagy iparost a kikézbesitett intés után 1—2 — 4—8 korona törvényszerű birsággal illeti, mely behajthatatlanság esetén egyenértékű közmunkával rovandó le. Aki az összeírás alkalmával tudva hamis vagy valótlan adatokat vall be, vagy az adatok bevallását majd nagy leszek, elveszem magát feleségül. Most eljöttem, hogy beváltsam a szavam. Annus, nézzen rám, én szeretem magát “ A lány szive hangosan dobogott. Könnyein keresztül látta a fiú csodás, nemes homlokát, égő, sötét szemeit, hullámos, fekete fürtéit és érezte, hogy szereti, nagyon szereti! És Anna lassan lehajtja fejét, mely odaborul mesés szőkeségével az ifjú vállára s elfogultan csak annyit szól: „Dénes . . .“ De ebben a szóban benne van minden vallomása, a végnélküli, örök szerelem. * * * * Már hulltak a rózsák illatos levelei, mikor Dénes bucsuzóra ment el a kis fehérre meszelt házikóba, a hol egy lány remegve, félve ölelte át és bizalommal, reménynyel nézett szemébe. „De ugye Dénes, nemsokára visszajön . . . Addigra megvarrom mennyasszonyi ruhám ... Én soha sem fogom elfelejteni és várom hittel, imádsággal, rajongással, amig bele nem pusztulok! A lelkem minden dobbanása oda száll magához és szerelmes kis szivem körül öleli a maga lelkét soha el nem múló vágygyal! Gondoljon rám Dénes, arra a lányra, a ki itt a Havasok alján vár magára, a ki félve lesi az időt, mely visszahozza neki azt, a kit mindenkinél a legjobban szeret.“ És Dénes megsimogatta a leány szőke haját: „Eljövök érted nemsokára te hófehér, szelíd gyermek . . .“ Őszintén mondta ezt, mert ebben a perczben szive minden melegével ölelte meg Annát, s mig ajka
