Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-28 / 35. szám

4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 35. szám. zervatoriumát megnyitotta, egyidejűleg dalkar szervezé sét is czélul tűzte maga elé. Még pedig kétféle dalkart szervez. Műkedvelőkből az egyiket, ennek tagjaiul a helybeli társaság önkéntes vállalkozói jelentkeznek és a helybeli önálló iparosokból a másikat, mely az ipartestület égise alatt áll. Mindkét dalkar szervezése folyamatban van s amilyen buzgalommal és szerencsé­vel lát Polner Ernő a maga dolgai után, bizonyos, hogy rövidesen sikeres befejezést is nyer s nemsokára már az eredményeit is meghallhatjuk valami alkalmi hangverseny keretében. Temlomópitö-bizottság ülése. A czinkotai Ehman- telepi róm. kath. templom épitő-bizottsága 1910. augusztus hó 28-án vasárnap, rendkívüli gyűlést tart a szokott helyen, amelyre meghívja az összes Ehman- telepen levő róm. kath. lakosságot d. u. pont 5 órára az alelnökség. Utazások hete. Négy kiváló polgárunk, a minden szépért lelkesedő Hauser Gyula, Rákosszentmihály érde­mes bírája,•<? Schvarczl József, Schwertzig Antal és Ziermann János, igen érdekes délvidéki útra indultak a hét elején. Bejárják az Alduna, Orsóvá, Vaskapu környékét, üdülnek Herkulesfürdőn, megtekintenek több nevezetes vidéki várost, s körülbelül két heti időzés után térnek haza Rákosszentmihályra. — Ugyanakkor Krenedits Sándor, főjegyzőnk, neje, Wayand Károly igazgató és Humay Károly tanító társaságában felső Magyarországra Pozsony és Nyitramegyéhe utazott vadá­szatra s a társaság terv szerint egyúttal megtekinti a bécsi vadászati kiállítást is. A községi kaszinó kábaréja. Szombaton, szeptem­ber harmadikén lesz a községi kaszinó sokat emlegetett kabaréja, melynek gazdag műsorát az Otthon kávéház színpadán mutatják be. Immár teljesen készen áll a gazdag műsor, melyben két kaczagtató egyfelvonásos darab (A betörő és a fegyencz) és több vidám kabaré­szám szerepel. A műsor értékét ismét lényegesen meg­növelte az a körülmény, hogy Flittner Lipótnét, sike­rült néhány énekszám előadására megnyerni. Ritkaszép hangját hosszabb idő óta nem hallotta közönségünk, méltán veheti tehát örvendetes hírül, hogy újra gyönyör­ködhetik benne. Az estély pont nyolcz órakor kezdődik. elmozditani, vagy valaki véletlenül megtaszitja a karom és belehull a vízbe. Egy pár hullámgyürü, ami gyorsan elsimul és vége. Én pedig itt maradnék a legnagyobb zavarban. Számításaimat egy egész hónapra megzavarná, fölforgatná egy szempillantás, egy ostoba véletlen. Az ember egész élete csupa ilyen véletlen. Véletlen talál­kozások, elröppent párbeszédek, apró jelenetek, szavak, melyek közt ide-oda himbálódzunk tehetetlenül, mint ez a kis csillogó jószág a kezemben, kicsit már ütött- kopottan és igy fut le apró darabkákra tagozódva az életünk. És mi ahelyett, hogy igyekeznénk mentül nagyobb harmóniába hozni ezeket az életrészeket, még problémát csinálunk az életünkből. Látod, ennek az asszonykának van életczélja, az legalább tudja, miért él. Ott van mellette az a két apróság. De mi? Miért vagyunk mi ? Félig asszonyok volnánk, félig robotba szegődtünk. De mindent csak félig. Mikor az uram meg akar ölelni, akkor ókulárés és szekundagép vagyok, mikor meg a kathedrán ülök, akkor az jár a fejemben, hogy az a fize­tett ellenség mit főz, mit pusztít otthon, amig itt ülök. A hajókötél nagy ívben repült a partra és akara- íosan hánykolódott rajta a hajó, mig végre engedelme­sen megállt. — Nézd, — szólt a barna — ott vár az urad. — Látom. Most majd megyünk sétálni a szép virágos természetbe, ügy veszem észre, neki ragyognak a szemei és én ... eh ., . Haraszthyné Szederkényi Anikó. Számozott hely nincs, azért tanácsos idejekorán helyet foglalni, a mire az érkezés sorrendje ad jogot. Halálozás. Nevezetes férfiú halt meg a napokban Gödöllőn. Bermann Mór nyolczvanöt éves aggastyán, volt 1848/19-es honvédtüzér, ki több csatában vett tevőleges részt s haláláig lelkes hazafi s a Kossuth- pártnak hűséges hive maradt. Még a legutóbbi kép­viselőválasztáson is leszavazott a Kossuth-pMix Héder- váry Lehelre. Az elhunytban Kiss József, a jeles költő, apósát, Kóbor Tamár iró pedig édes apját gyászolja. Iskolai beírások. A mátyásföldi áll. elemi iskolá­ban a beiratások szept. hó 1-én kezdődnek s napon­ként d. e. V29-től 11-ig és délután 3-tól 5-ig tartanak. 1 -töl 4-ig csak mátyásföldiek vétetnek fel, 5-től 7-ig pedig, amennyire a létszám megengedi, környékbeliek jelentkezhetnek. — Iskolai és oltási bizonyítvány be­mutatandó. Mulat a vármegye. Szent István napja körül ugyan­csak sok nyári mulatságot rendeztek megyeszerte. A kettős ünnep alkalmát bőségesen felhasználták a szóra­kozásra s mindenféle jótékonyczélu vigasságok rende­zésére. Hosszú volna elsorolni a múlt heti mulatságok jegyzékét, mert alig volt olyan községe vármegyénknek, ahol valami czimen egybe nem gyűjtötték volna a mu­latságra vágyó közönséget. Csak úgy ötletszerüleg em­lítjük meg, hogy Rákosligeten a Sport Klub szép uj házát avatták fel; Péczelen a péczeli és rákoscsabai egyesült általános ipartesiület zászlószentelése volt, a zászlóanya Bárczy István dr. polgármester édes anyja, özv. Sacher Gusztávné, szül. Bárczy Berta volt; az isaszegi nyaralók egyesülete kabaré előadáson szórako­zott; a rákosligeti önkéntes tüzoltótestület javára gyer­mek szinielőadást rendeztek; ugyancsak gyermek-bált tattott a gödöllői ifjúság és bált rendezett a gödöllői kereskedők egyesülete is. — Hir szerint valamennyi mulatság kitünően sikerült. Panasz. Panaszos levelet kaptunk egyik olvasónk­tól. Tartalmát abban a reményben adjuk közre, hogy — mint a múltban is számos esetben tapasztaltuk, —- a könnyen orvosolható baj ellen illetékes helyen alapul fog szolgálni a sürgős intézkedésre. A — most már — czinkota—kerepes—gödöllői viczinális vasút budapesti j)e profundisból. Úgy esténkint, ha már elhalt minden S az estsiirün átszáll a lámpafény, Kifosztott, bús, árva szivem romján Reményekre épül újabb remény. Hogy meglátlak, hogy majd elibém jösz, És lángot vet újra forró vérem, Hogy megjelensz és az éjsötétből Felemelsz majd tisztán, hófehéren . . . Nem érem el, jaj, átok hullt reám, Te hoztad el s elfuladok benne, Nem oltja el szivem vad sírását Semmi kincs sem, bárha tenger lenne. És csak nézem a sápadt holdsugárt Amint körém ezüstös fátylat önt, Kúszik tovább busán az éjidö, Az ablakon hajnalsugár köszönt. S én álmodom. Szivem megittasul, Azt hiszem, hogy karjaimba zárlak, Itt vagy velem, látlak ébren, alva. . . És csak várlak, mindörökre várlak. Schramek Andor.

Next

/
Thumbnails
Contents