Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-23 / 4. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 4. szám. Az alaptőke 100.000 koronában állapittatik meg, mely 750 darab 100 korona névértékű és a bemutatóra szóló részvény, továbbá 500 darab 50 korona névértékű és a bemutatóra szóló félrészvény jegyzése és kibocsájtása által a 100.000 korona befizetésével képződik. A részvények és félrészvények jegyzésének aláírási zárideje 1910. február hó 20. napjának déli 12 órájában állapittatik meg. Az alapítók, tekintettel arra, hogy a takarékpénztár részvénytársaságot a vezetésük alatt álló szövetkezettel kapcsolatosan óhajtják létesíteni, — dacára annak, hogy a szervezési munkálatokat ők végzik és az azzal járó költségeket egyelőre ők fedezik, — az igazgatósági tagok kinevezését nem tartják fenn maguknak, hanem azok megválasztását az alakuló közgyűlésre bízzák. Minden egyes részvény és félrészvény jegyzése alkalmával azok névértékének 20%-a, szervezési és kibocsájtási költségekre pedig 2 korona a „Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezet“ pénztárába, az alapítandó részvénytársaság számlájára befizetendő. A jegyzett részvények teljes névértéke az alakuló közgyűlés megtartásától számított 90 nap alatt tetszés szerinti összegekben szintén az előző pontban említett szövetkezet pénztárába, az alakítandó részvénytársaság számlájára vagy már annak pénztárába befizetendő. Az alapítók a részvényekre és félrészvényekre befizetett pénzekért az aláíróknak vagy ezek jogutódainak egyetemlegesen mindaddig Szigeten. Hallgatva támaszkodott két asszony a hid karfájához. Jó messzire elsétáltak a külvárostól és a hangkáosz alkonyati csilingeléssé finomodott, mire hozzájuk ért. Hófehér páraködökben láthatatlan szellemek végnélküli leplet szövögettek a fehér holdsugarakból és azt lebegtették szemeik előtt. Olyan színe volt a levegőnek, mint egy ezüstszínű ablaknak, amelyre kívülről a leghalványabb lila selyem van feszítve. A távolban már bizarr foltokká szélesedtek az óriási épületek és a szürkének a legkülönbözőbb árnyalatába burkolództak. A határok eltűntek és lelkűket megmagyarázhatatlan érzések fájó hangulata kapta meg. — Ugy-e Ilona, mily különös ez a végtelen csend — szólalt meg az egyik és hosszú, karcsú, keztyütlen ujjaival hófehér ruhájának lenge, hullámos szövetét simogatta. A másik nem felelt, csak fejével bicczentett Nagy, fekete szemei az ég kékjén függtek, amely a hegyek mögött örvénylő, hullámzó, óriás, százalaku felhő-lánczo- latba veszett . . . Lelke elmúlt életét kutatta és eltemetett érzéseket érzett újra, éves örömök és éves fájdalmak reszkettették s dobogtatták meg szivét . . . Lenn a hullámok csilláinkarikáztak és ő szerette felelősek, mig ez alól a közgyűlés határozata folytán fel nem mentettek. Ha az alakuló közgyűlés az aláírás záridejétől számított 40 nap alatt össze nem hiva- tik, az aláírók befizetett pénzeiket levonás nélkül vissza követelhetik. A visszafizetés kötelezettsége az alapítókat egyetemleg terheli. Tekintettel arra, hogy Rákosszentmihály és vidékén eddig még takarékpénztár részvény- társaság nem alakult, a hitelviszonyok pedig évről-évre rohamosan emelkednek, az alapítandó részvénytársaság jövője már előre is biztosítva látszik; továbbá az alapítók a közóhajnak és a közérdeknek is szolgálatot tenni kívánnak, azért felkérik a t. közönséget, hogy őket törekvésük elérésében a részvények minél tömegesebb jegyzésével támogatni szíveskedjenek. Kelt Rákosszentmihályon, 1910. január 15. Schvarczl József, háztulajdonos, Budapest, Vili., Lujza-utcza 6. Egerzeiger József, háztulajdonos. Budapest, V., Váczi-ut 60. Hauser Gyula. közs. biró és kér. kéménys/m., Rákosszentmihály. Keller Gyula, nyug. máv. főellenőr, Rákosszentmihály. Krenedits Sándor, községi főjegyző, Rákosszentmihály. Pálfi János, székesfőv. számtanácsos, Rákosszentmihály. Poros István, m. kir. posta- és táv. főtiszt, Rákosszentmihály. volna, ha kezének egy mozdulatával kiszedhetné a csillogó hullámokat fekete ágyukból . . . Lehetetlen vágyak lepték meg lelkét, szeretett volna visszamenni az életében. Megfordulni, végigfutni a már megjárt életuton, lélegzet vesztve, ziháló kebellel és leülni egy hófehér álompalota előtt, ahonnan elindult. Milyen csodaszép volt ez a palota; most, csak most látja világosan, amint innen a túlsó partról nézi ... A falait gyémánthimes, rózsaszín drapériák diszitik. A mindentváró reménykedésnek puha, lilás-zöld bársonypamlagai kínálják magukat jobbra-balra. A mennyezetről kristályprizma függ alá, amelynek sugarai fehérek, tiszta fehérek . . . — Menjünk haza, Hona — szólalt meg újra a másik, akit kissé bántott barátnője hosszú hallgatása, — késő lesz. A szavak lassan találták meg az utat öntudatához és durván, erőszakosan rántották vissza a jelenbe . . . amelyet most egyszerre szerencsétlennek érzett. Féltve marasztotta előbbi hangulatát, mikor megszólalt: — Milyen jó volna újra lánynak lenni, ugy-e Ágnes? Karcsún, fehér selyem batisztban, fehér czipő- ben az első diákmajálisra menni . . . Aranyfonállal rendező szallagot hímezni . . . Ebéd után egy órakor az ablakhoz lopódzni és titkon kihajolni, mikor ő jön az iskolából ... A postást meglesni és elvenni tőle lopva a képeslevelezőlapot, melynek czifrája közé mákszemnyi betűkkel van Írva: „Bélyegre ügyelni!“ Apró semmiségek, Istenem milyen semmiségek, amelyek óriási jelentőségűvé hatványozódtak az álmok napfölkeltében . . . Mennyi szépség, mennyi gyönyörű szépség, amely oly közel volt hozzánk, hogy a nagy közelségtől észrevétlen
