Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

2. oldal.

RÁKOS VIDÉKÉ

32. szám.

adózók lenni, ezen felül igen sokan a kik 1906—1907. évben az ezen évi adólajtsromba fölvéve voltak, a névjegyzékbe minden indokolás nélkül felvéve nem lettek, végül pedig annak ellenére, hogy az 1886. XXll. t c. 36. §-a szerint kizárólag csak községi lakos községi választó, ha 20-ik életévét betöltötte és két év óta adót fizet, amennyiben a 37. §-ban foglalt kizárás alá nem esik, a névjegyzék egybeállításánál az a körülmény, hogy az adózó községi lakos-e vagy nem, vizsgálat tárgyává nem lett téve. Ezekből az indokokból miután a panasz- lőtt határozatnak az a kijelentése, hogy az 1886. XXII. i c. 38. §-a alapján a községben nem lakó adózók is felveendők a névjegyzékbe, a törvény rendelkezésének nem felel meg, mert az érdekképviseletre való tekintettel csak is a legtöbb adót fizető nem községi lakosoknak biztosítja a 33. és 38. §§. azt a jogát miként a képviselőtestületnek lehet tagja, de a 36. §-nak azon kivételt nem ismerő rendelkezésével szemben, mely szerint községi választó kizárólag csak községi lakos lehet, a községben nem lakó a választók névjegyzékébe fel nem vehető, továbbá miután az 1886. XXII. t. c. 38. §-ában említett nők csak abban az esetben választók ha nagykorúak, özvegyek, vagy törvényesen elváltak, tehát a panaszlott határozatnak az a rendelkezése sem helytálló, hogy a névjegyzékbe férjes nők is felvehetők lennének, miután a férjes nőket férjük képviseli, ezért a panasznak helyt adni és a névjegyzéket valamint az ezt jóváhagyó közig, bizottsági határozatot hatályon kívül helyezni és uj névjegyzéknek az összeállítását kellett elrendelni, még pedig miután ez az uj névjegyzék 1910. év második felében fog egybeálütatni, az 1886. évi XXII. t. c. 39. §-ában foglalt rendelkezés értelmében, a legközelebb lefolyt s igy is letelt 1908 — 1909. két évi adó- lajtsromokbói. A bíróság e határozat 3 példányát P. P. S.-Kiskun vármegye közig, bizottságának 2398/910 kb. sz. jelentése mellékleteivel együtt, azzal a felhívással adja ki, hogy annak egyik példányát a panaszosnak, másikát pedig Rákosszentmihály községnek kézbesítse.

Kelt Budapesten, a m. kir. közig, bíróságnak 1910. julius hó 5. napján tartott üléséből. Szilassy E. elnök, Tóth Dezső s. k. előadó P. H.

*

Ha valaki Rákosszentmihály község hivatalos teendőit nemcsak a községgé alakulás óta, de annak nagy részét már az alakulás előtt 5 évig ellátta, alkalma lehetett úgy hivatalos, mint társadalmi utón a lakosság minden rétegével érintkezni.

Az elmúlt 12 év elegendő volt arra, hogy megismerjem községem lakosságát s mint a község vezetője a képviselőtestületnek „a római pápánál is csalhatatlanabb“ előadója, megállapíthassam azt, hogy a mi ifjú községünk adózó polgárainak nagy része csak 3 éven- kint törődik községünk érdekeivel és ragadtatja el maiját a választási harcz alatt, hogy sértett hiúságát kielégíthesse. Községünk érdeke pedig azt követeli, hogy polgársága a közügyekkel állandóan foglalkozzék, hogy egyakarattal és szeretettel a község fentartásához és fejlesztéséhez megtaláljuk és lerakhassuk azt az alapot, amely megfelel a község modern fejlődésének és szervezetének. De a nemtörődömség és időnkénti gyűlölködés nem alkalmas egy ideális szellemű, egységes községi társadalom megteremtésére, mert az egységes községi társadalom megteremtésének főkelléke az, ha a lözség lakossága megbecsüli egymást és megtanulja azt, hogy a közügyekkel csak szeretettel foglalkozzék. Vagy ha már elveink el is választanak néha-néha egymástól, legalább időszakonként egyesüljünk bizonyos közös községi feladatok megoldására. Ily utakon és eszközökkel inkább lehetne a községben érezhető elszigeteltséget megtörni és egységes társadalmat teremleni; a dolgozni tudó és szerető lakosság zömének

erejét pedig a megoldásra váró nagy községi czélok szolgálatába állítani. Ha ez létrejönne, szép munkát végezhetnénk és nemcsak egy közigazgatási birósági Ítélet kényszeríteni bennünket arra, hogy véleményünket a nyilvánosság előtt is kifejezzük, hanem egy sokkal szebb és nemesebb czél, — fiatal községünk érdeke.

A közigazgatási bíróság 2681/1910. sz. Ítéletével megsemmisítette a községi választók 1909. évi névjegyjegyzékét. Ha okot talált a megsemmisítésre és egy újabb névjegyzék összeállítását rendelte el, ez törvényben biztosított joga, de, hogy ezáltal nem érhetett községünkben sem szégyen, sem pedig sérelem senkit, az bizonyos, mert, hogy az összeírásra kiküldött bizottság legjobb tudása és lelkiismerete szerint járt el, azt megállapította felsőbb hatóságunk is és a bizottság minden egyes tagjának intencziója csak az lehetett, hogy személyválogatás nélkül — ha csak valaki törvényes ok vagy ismeretlen tartózkodás miatt fel nem vehető — minden polgártársunk fel legyen véve a választók névjegyzékébe. A bizottságnak ezt az eljárását helyeselte az igazolóválasztmány, sőt a közigazgatási bizottság is, ahol gyakorlati emberek dolgoznak, de nem helyeselte a köz- igazgatási bíróság, amely Ítéleteivel a törvény hiányosságait van hivatva pótolni, már pedig ezen Ítéletével meghozta azt az ítéletet, amely előbbi Ítéletével homlok- egyenest ellenkezik. Hát ennek igazán nem lehet nagyon örülni.

A birósági ítélet indokolásában kimondatott, hogy a névjegyzék az 1886. évi XXH. t.-cz. 39. § a értelmében 1908. év második felében lett volna összeállítandó, minthogy azonban az 1909. év első felében állíttatott össze, ez a körülmény a megsemmisítésre okul nem szolgálhat, legfeljebb csak a mulasztókat vonhatnák felelőségre, de akkor sem a közigazgatási bíróság felhatalmazása alapján, vagy a felebbező kedve szerint, hanem, ha mulasztás volt, bármely polgártársunk panaszára felsőbb hatóságunk által. Azért nem nagyon ildomos dolog az a nagy hang, mert nincs szükségünk senki kegyelmére.

Hogy miért állítottuk össze a névjegyzéket 1909. év első felében s mégis az 1906. és 1907. évi adófőkönyvek alapján, annak egyedüli oka a bevett szokás, mert eddig községi választásaink mindig a választási év második felében lettek megtartva-és jóhiszemüleg elegendőnek tartottuk úgy az 1906., mint az 1909. évi összeírásnál a választást megelőzőleg egy félévvel előbb a névjegyzéket összeállítani, de ezáltal senkit sérelem nem érhetett, mert teljesen a törvény intézkedéseinek megfelelőig az 1908. évet megelőző 2 évi, vagyis az 1906. és 1907. évi adófőkönyvek alapján állítottuk össze, hogy ezáltal a törvényben biztosított jogától senki megfosztva ne legyen és ez a megsemmisítésre sem szolgálhatott okul, azért a bíróságnak ezen Ítéletében megnyugodni nem lehet, hanem a bíróság elnökénél kérelmezendő volna, hogy a közigazgatási bíróság teljes ülésen döntse meg egyik tanácsának 2681/1910. sz. határozatát.

De sérelmes a bíróságnak ezen ítélete már azért is, mert kimondja, hogy kizárólag csak községi lakos választó, holott a közigazgatási bíróságnak már egy előbbi, 3203/1902 sz. határozatával az eldöntetett, hogy aki a községben nem lakik, de fekvő vagyona után ott adót fizet, községi választó, vagyis ezen ok miatt a községi választói jogosultságból ki nem zárható; nem pedig azért, mert ha az 1886. XXIi. t.-cz. 36. §-ának a) pontja a községi választói minőséghez az ott felsorolt kellékeken felül azt is előírja, hogy az illető községi lakos legyen, ellenben a b) pontja minden testületet, intézetet, társulatot, czéget és általában minden jogi személyt, ha a községben fekvő vagyonnal bir s attól adót fizet, községi választói joggal ruház fel s ekképpen a fekvő vagyonon alapuló választói jogosultságot, lakásra való tekintet nélkül külön állapította meg, ebből