Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-31 / 31. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 31. szám. 4. oldal. ják fel a lakosságot arra, hogy részjegyeket jegyezzenek és áramfogyasztónak jelentkezzenek. Szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy itt nem magánérdekről, hanem egy várva várt közhasznú intézményről van szó, amit mindenkinek teljes erejével támogatnia kell ! S épen ezért kérjük a t. közönséget, különösen pedig a ház- tulajdonosokat, a társaság kiküldött tisztviselőit, kik a helyszínen szakszerű felvilágosítással is szolgáinak, szívesen fogadni s náluk az igazán csekély 100 korona névértékű részjegyeket mentői tömegesebben jegyezni és fogyasztónak jelentkezni szíveskedjenek. Kelt Rákos szentmihályon, 1910. julius 23. A községi elöljáróság.“ A körtevé'nek jó hatása volt, amennyiben az aláírások tömegesen gyűlnek. Tűzoltóság. A rákosszentmihályi önkéntes tűzoltó testület csütörtökön délután tartotta az Engelbrecht vendéglőben alakuló közgyűlését, melyen a működő tagok csaknem teljes számban, de a pártoló tagok is számosán vettek részt. A közgyűlés tudomásul vette, hogy az alapszabályok jóváhagyást nyertek s egyhangú közfelkiáltással megválasztotta a tűzoltóságunk tisztikarát. Elnök lett Hauset Gyula biró; főparancsnok: Krenedits Sándor főjegyző ; alparancsnok Havas Gyula ; segédtiszt: Bazsó Elemér; szertáros : Radomszky Mihály; pénztáros : Dlusztus Frigyes; titkár: Záborszky Zoltán ; szakaszparancsnok: Steiner. A választmány tagjai lettek: Pálfi János, Schvarczl József, Kneif Endre, Szabó József, Lippe Ödön és Kubinyecz Samu. Póttagok: Flittner Lipót és Marton Gábor. A közgyűlés tagjaihoz Krenedits Sándor nagyszabású buzdító beszédet intézett, melyben vázolta a tűzoltóság humánus feladatait s a kötelességtudást állította oda a siker 'elengedhetetlen feltételéül. A beszéd igen mély hatást tett a jelenvoltakra, kikről látszott, hogy hivatásukat komolyan fogják fel és odaadással kívánják a nemes ügyet szolgálni. A szónokot lelkesen megéljenezték s a közgyűlés véget ért A tűzoltóság működő tagjainak első, szervező összejövetele vasárnap délután lesz. Újpest és a Phöbusz. Újpest városa tudvalevőleg a Phöbusz részvénytársasággal kötött szerződést a villamos világítás berendezése ügyében. A belügyminiszter most ezt, valamint a vízvezetékre vonatkozó szerződést jóváhagyta. Khuen Héderváry gróf miniszterelnök egy — Bizony már a lányom is harminczhat esztendős, volna is már kérője sok, de nem adom. Nem akarok magamra maradni. — Jól teszi — mondja Hlinka bácsi — Szeretném már látni, mikor jön haza? — kérdi kíváncsian. — Ha itt marad, most már nemsokára jön, ma korén végez. — Fiatalon vesztette el apjat? — Nehéz azt elmondani erdész uram, tán el sem vesztette, tán él is. csak nem tudjuk, hogy hol. — Hogy-hogy, hát volt is apja, meg nem is? — jegyzi meg tréfálkozva Hlinka. — Ügy van. Volt is, meg nem is, — s valami bánatos árnyék suhant Lidi néni arczára. — Mondja el hát Lidi néne, hiszen nincsen abba semmi — nógatta az öreg. — Elmondom, jó ember megérti mindennek a sorát. — Megértem bizony. — Nem vagyok én már fiatal, nincs mit azon röstelkedni s mintha önmagát akarta volna e szavakkal biztatni, kereken belekezded a történetbe. Húsz esztendős lehettem ; akkor is itt laktunk ebben a házban s kijártam az erdőbe nyár idején gombát szedni, ősz táján meg galyakat gyűjteni a télire. Keresztül kasul jártam az erdőt, néha eltévedtem egészen a másik határba s jó este lett akárhányszor, mire hazakerültem, mondom húsz esztendős lehettem s már úgy ősz fele nála járt újpesti küldöttségnek azt mondta „hogy vélet- lén szerencse következtében a város rendkívül előnyös szerződést kötött a Phöbusz társasággal, a miből igen nagy jövedelme lesz.“ Ez a kijelentés sok méltatlan rágalmat némit el Újpesten, a melylyel egy idő óta úgy a Phóbuszt mint Újpest vezető köreit illették. Az újpestiek öröme és elégtétele annál nagyobb, mert a mit a miniszterelnök véletlen szerencsének mondott, az főként Ugró Gyula polgármester és Héderváry Lehel képviselő édeme. Az uj Rókus kórház. Megírtuk, hogy a főváros az uj Szent Rókus kórházat a máv. czeglédi vonalától Rákos- falváig terjedő terület egy részére tervezi. A közegészség- ügyi bizottság Vaszilievits János alpolgármester elnöklete alatt a napokban tárgyalta az erre vonatkozó előterjesztést s az uj kórház elhelyezésére vonatkozó indítványt egyhangúlag elfogadta. Halálozás. Utbanek Jánost, Rákosszentmihály régi polgárát és nejét, született Kiatochwill Bertát súlyos gyász érte. Ifjú, szép leányuk, a huszonegy éves Urba- nek Giziké julius 24-én éjjel, rövid, súlyos szenvedés után elhunyt. A helybeli köztemetőben helyezték örök nyugalomra a rokonság és közönségünk nagy részvéte mellett. Villamos vasút. A budapesti helyi érdekű vasutak részvénytársasága a héten nyitja meg az első villamosüzemre alakított viczinális vonalát. A haraszti vonal átalakítása nyert legelőbb befejezést s a napokban tartották meg mütanrendőri bejárását, melynek eredménye, hogy a villamos vasutat átadják a közforgalomnak. Az uj villamos vasút kocsijai általános meglepetést keltettek, olyan szépek és kényelmesek. A kalauz számára középen van átjáró, úgy, hogy a mostani veszedelmes lépcsőjárást ezentúl végleg megszüntetik. A kocsik azért is érdekesek, mert épen olyanok lesznek a mi vonalunkon is, hol a munkálatok, bár a gödöllői dolgok miatt némi késedelemmel, de mégis csak haladnak. Legutóbb a magyar áliamvasuti vonal keresztezésénél készítették el a villamos vezetéket és uj síneket, kiáltó czáfolatául annak a mendemondának, hogy a Máv. akadályozná a helyi érdeküt a munkálatok folytatásában. A viczinális pietykadombja. hetek óta hirdette, hogy beláthatatlan hosszú tárgyalás következik még a helyi érdekű hibá| járt s én jó messze bent voltam a vadonban, valami ! ördög vitt akkor olyan messzire engem, már rám alko- nyodott s én hazafelé igyekeztem. Egyszer csak szembe találtam magam egy szép szál legénynyei. Sohse láttam, azt se tudtam, hová való. Csak azt láttam rajta, hogy magyar ember volt. S hogy szembe kerülök vele, megszólít, hogy hová tartok, mondom: hazafelé. De ő csak nem engedett az utamra, hanem hozzám szegődött s velem jött. Azt mondta, hogy elkísér. Én féltem tőle, de aztán láttam, hogy nem veszedelmes ember, hát eltréfálkoztunk, Már sötétedett és mi még mindig messze bent voltunk az erdőben. Aztán, hogy-hogy nem, valami fákkal sűrűn benőtt völgybe jutottunk s leültünk pihenni s ő hozzám simult és simogatott s észre sem vettem, egyszer csak megcsókolt s az ujjamra akarta huzni a gyűrűjét; szép piros köves ezüstgyürü volt, de én nem akartam elvenni. Hlinka bácsit valami nyugtalanság fogta el s közbe vágott. — Aztán azt mondta, hogy ; lennél-e a feleségem ? Lidi néni szemei megélénkültek s meglepetten szólt: — Igen azt mondta. — Aztán a legény vállára hajtotta a fejét — folytatta Hlinka. — így volt. — Aztán nagy vihar keletkezett. — Igen nagy vihar, villámlott, dörgött. — Es megeredt a zápor.
