Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-24 / 30. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 30. szám. építésére alakult részvénytársaság tőkéje 180 000 K. és igazgatósága a következő : Elnök: dr. Springer Ferencz, alelnök: dr. Helvey Tivadar. Igazgatósági tagok: dr. Bayer Dezső, dr. Gelsey Pál, dr. Gregersen Endre, dr. Hecht Ernő. Jakabffy Ferencz, Retter Gyula, Sturza Károly és Zwack Lajos. Szerencsétlenségek. Borzalmas az, hogy mennyi szerencsétlenségről olvasunk szüntelenül s az emberek mégsem okulnak egymás kárán. A legtöbb baj oka az emberek gondatlansága, s ha ma valakin szánakozik a közönség, holnap megint csak látunk vasúti síneken, robogó vonat előtt, könnyelműen keresztül hajtott kocsit, sebesen haladó vonatról leugrándozó élemedett embereket s kocsikra felkapaszkodó pajkos gyermekeket. Úgy kellene lenni, hogy valahogyan a rendőrön kívül maga a közönség lépjen fel erélyes módon a bűnösen könnyelmű emberekkel szemben, akik magukat és másokat szerencsétlenségbe képesek dönteni. íme a legújabb esetekből néhány izelitő: — A rákosi rendezőpályaudvar közelében halálos szerencsétlenség történt. Az átjárónál keresztül hajtott Andrásovits Antal 18 éves bolgár kertész. Amikor éppen a sínpáron ment keresztül, arra robogott a 2087. számú tolómozdony, amely elütötte a kocsit. Andrásovits rögtön meghalt, a kocsi elé fogott ló is elpusztult. A szerencsétlen fiatal legény holtestét a bon- czoló intézetbe szállították. — Krupp Anna pajkos gyermek volt. Utána futkosott a kocsiknak s felkapaszkodott rájuk. A minap rajtavesztett a mulatságán. Takács István kocsijáról lezuhant és szörnyet halt. — A rákosi rendező pályaudvaron Boítlik Benedek magyar állam- vasúti fűtőt saját gondatlansága miatt halálra gázolta egy tolató gőzös, mely valósággal ketté szelte a boldogtalant. — Kepes Imre vérségi gazda a mezőről jövet a már ott szükségtelen hengert a kocsihoz kötötte és úgy jött hazafelé. Az utczán megállóit, hogy a községi dobost meghallgassa s ezalatt az ott játszó gyermekek felmásztak a hengerre, mit a gazda nem vett észre. Ur nevében, az Ur kezében!“ Milyen szép ez a Mo- csolyás! A tanitóné a kis kapuban állt. Piros babos kendővel volt hátrakötve a feje. Egyik kezében a fejő sajtárt tartotta. A másik kezével kötényét emelte és félig eltakarta vele az arczát. Tán, hogy a leáldozó nap ne süssön a szemébe. A Jóska-gyerek esztendők során keresztül mindig igy látta maga előtt; így, ahogy ott állt a kis kapuban és jóságos, fehér, szép orczája kivált a kék kötény alól . . . Mire az illatos tej csobogott, habzott a fehérre súrolt sajtárban, azt mondja a tanitóné: — Aztán édes fiam, Jóska, jói tanulj. Szégyent ne hozz rám, mert azt se mondom, hogy fiam voltál. Aztán a városba nem szabad mezítláb járni, mert akkor kinevetnek, azt mondják: kódusgyerek vagy. A czipődet azért nekem ne nyúzd el; annyit mondok, hogy karácsonyig kitartson. A városba nem szabad az utczára kiülni, mert fellöknek. Ott mindig sietnek. Az utczán ne andalogj és ne köszönj mindenkinek, mert azért is kinevetnek. Aztán ne bámészkodj mindenre, mint a báboczi, mert azt mondják, szamár vagy. Ne kérdezz az utczán senkitől semmit, ne szólogass meg más gyerekeket, mert ott, mondom neked, mindig sietnek, sietnek oszt úgy se felelnének . . . Jóskának a szivét megmarkolta egy kéz és görcsösen összeszoritotta: — Édes anyám, nem mék én abba a városba* — Elmécc biz' te fiam, mert ha itt maradsz, akkor is csak szamár leszel . . . A tanitóné a tejet szűrte el mázos hevesi bögrékbe, a Jóska gyerek pedig ott bujdosott a kertek alatt. A kis Gábor Lacziék Mariskáját leste. A szőke kis Mikor a lovak elindultak a nagyobb gyermekek leugráltak a hengerről, de Fülöp Mária 3 éves kis leány lebukott s a henger halálra gázolta. Az országút pormentesitése. A Gödöllői Nyaralók Egyesülete azzal a figyelemre méltó és nekünk is tanulságos kérdéssel foglalkozik, hogy a községen átvonuló kassai országutat az Erzsébet ligettől az akáczosig miként lehetne a portól mentesíteni? Indítványt tárgyalnak, mely az országút említett részletének olajjal leendő kezelésére vonatkozik. Egy évi pormentesités mintegy 400 koronába kerül. Az egyesület részéről kezdeményezés történik, hogy az érdekeltség adja össze ezt az összeget és a község vagy akár az egyesület is végrehajthatná a pormentesitést még az idén nyáron. Ellenőrző szemle. A honvédelmi miniszter értesítette a székesfőváros hatóságát, hogy a közös hadügyminiszterrel egyetértőén a közös hadsereg nem tényleges állományú legénységének, valamint a honvédség nem tényleges állományú legénységének elenőrző szemléi a folyó évben elmaradnak. A tartalékos tiszteknek és a tisztviselő, valamint hadapródjelölteknek és hasonló állásuaknak szemléjét azonban az eddigi módon ez évben is megtartják. A népfelkeiési időszaki jelentkezés kötelezettsége tekintetében a miniszter külön fog határozni. Tifusz. Á legborzalmasabb járványos betegségek egyike, a hasi hagymáz pusztít Budapesten. A baj igen komoly, a főváros kórházai alig tudják befogadni a betegeket. Mint értesülünk, a tífuszt már Gödöllőre is elhurczolták. A hatóság alapos fertőtlenítő intézkedéseket tett s mindent elkövet, hogy a betegség terjedését megakadályozza. A főváros szakférfiai főként a piaczi czikkek utján történő fertőzésben keresik a járvány eredetét s ezért különösen a tejet és gyümölcsöket ellenőrzik kettőzött figyelemmel. Tanácsos a gyümölcsevéstől óvakodni^ tejet csak megbízható helyről venni s különösen óva.! Marist. A kis, feketeképü, ibolyaszemü hetyke Mariskát. Sokáig várt, még sem tudta, hogy miért; nem akaród- zott elmenni, mig a Mariska ki nem jön. Gyerekszive hevesen dobogott és majd kiugrott a háziszőttes ing alól, amikor megjelent a küszöb előtt a jól ismert árnyék. — Mariska te. — Mi kell. — Mariska te, hajnalban mán megyek. — Mécc ? — és lassan begyeskedett kifelé. A kerítés alatt csörgedezett a kis patak, aminek télen nyáron langyos volt a vize. Leültek a patak partján és roppant egyszerű dolgokat beszélgettek, a kis Maris és Jóska. — Én fogok neked levelet írni, Mariska. Olyan rózsás levelet fogok neked Írni, amilyet Erzsi nénénknek küldött a katonaságtól a Balogh Ferkó bácsi. — Te Jóska, oszt te is úgy mondod majd a hódat, hogy hold? — Én bizony nem mondom: hold . . . — De azt muszáj ám . . . — Az a Mili az egyszeregybe is nem mondja ám, hogy nyóczszor nyócz, mert azt úgy kell mondani, nyolezszor nyolez . . . — Nem muszáj azt mondani . . . Jóska a talpát bele-beleértette a langyos vizbe és lassan kavarta a vizet. A másik oldalról nagy, fekete szederbokor-ág hajolt át. Néha lecsippentettek róla egy érett szemet . . . A pallón lassan tipegett át némely vászonkendős nyanyó, akik áhitatosan köszöntötték egymást: — Adjon Isten jó éjszakát. Az égen szürkés-kék felhőben úszott a hold. Meg-
