Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-24 / 30. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 30. szám. hivatal megnevezése mellett a tanácsnak tegyenek jelentést, hogy a szükséges intézkedések a pénzügy igazgatóság utján megtehetők legyenek. Erről a tanács a VI. és VIII. tan. ügyosztályokat, a kér. elülj áróságokat és a vásárigazgatóságot értesíti. Budapest, 1910. évi április hó 16-án. A székesfőváros tanácsa: Dr. Vaszilievits s. k. alpolgármester. Ezekután nem marad más hátra, mint, hogy köszönetét mondjunk a hatóságoknak igazságos és méltányos intézkedésükért. A közönséget pedig felkérjük, hogy ezentúl minden legkisebb panaszt, mely a vámszedők működése ellen irányul, — közöljön velünk. Kérjük a panaszolt eljárást pontosan körülírni, a konkrét eseteket megjelölni s mi mindent nyomban illetékes helyére juttatunk. Itt az idő, hogy végre teljes rend legyen s nem lehet kétség benne, hogy lesz is. Most már igazán csak közönségünkön múlik, hogy úgy legyen. Ezzel különben még nem merítettük ki a „vámbajok“ czimű sorozatot. Több olyan körülményt tettünk már panasz tárgyává, amelyek a közönség kiszolgálásának módjában nyilvánulnak meg sérelmesen. Bízunk benne, hogy a hatóságok orvosló intézkedése e téren sem késik már soká! Mindenesetre figyelemmel kisérjük, s ha kell, mindenkor meg fogjuk tenni a szükséges lépéseket. í t Á r c z a. 1 A Jóska meg a Mariska. A Csiperkefülü Obetkó Jánosék — no még ilyen névvel se lett még ur jóravaló ember — viszik a Jóska fiút a városba. Diák lesz a tanitóék Jóskája. Vagy heten sivalkodnak a borzas gyerekek a kétszobás tanítói lakásban. Jut is, marad is belőle. El lehet egyet vinni. Hátha előtalálja valahol a szerencséjét a gyerek abban a rengeteg városban. Jól teszik, ha viszik. No, ami azt illeti, esze van a gyereknek, több, mint az apjának. Úgy elszavalta a záróünnepélyen a Talpra magyart, hogy a volt bírónak a könnye is kicsordult. Ilyenféle szóbeszéd járja már egy hete Mocsolyá- son, amióta Obetkó tanító ur megegyezett az öreg Kákó Jánossal, hogy befuvarozik vele meg a fiúval a városba, két forint hetven krajczárokért, meg a vámért. Egy kis áldomást is fizethet a tanító ur a révnél, ha egy kis becsület van benne. Hát elmegy a Jóska. El is kezdte a készülődést már napokkal az indulás előtt. Ez abból állt, hogy az asztalnál minden ételből kétszer kért. Ha azt mondták neki: „Elég volt, amit kaptál,8 — akkor menten elpi- tyeredett. — Majd adna még édes anyám, de már akkor késő lesz . .. A gyerekeknek megczibálta a fülét. Ha protestáltak ellene, érzékeny húrokat pengetett: — Majd jó lennék még, de már akkor késő lesz. Egyik este odamászott hozzá a kis Pisze leányka. HÍREK. Egyházi ének Mátyásföldön. A mátyásföldi keresztény közönségnek mostanában vasárnaponként — mint már több izben megemlékeztünk róla — ritka műélvezetben van része, amennyioen az ifjú urileányokból alakult énekkar fáradhatatlanul és buzgón működik. A múlt vasárnap azonban oly kellemes meglepetés érte a hivőközönséget, melyet nem egyhamar fognak elfelejteni azok, akiket a buzgóság az Isten házába vonzott. Ugyanis Spettné Ötvös Gitta, az ismert kitűnő művésznő vállalkozott arra, hogy énekével dicsérje az Istent és gyönyörködtesse a közönséget. Menten minden mesterkéltségtől, a tiszta áhitat hangján adta elő Gounodnak hires „Avc Maria*-ját. A müvészasszony az ő csodálatos hangjával és meglepően egyházias, finom előadásával mindenkit meghatott, annyira, hogy még férfiaktól is hallottunk nyilatkozatot, hogy őket az ének könyekre fakasztotta. Úgy halljuk, hogy a művésznő többször is szándékoziK énekelni, aminek a mátyásföldi közönség igazán örülni fog. Héderváry Lehel Túrán. A Túrái Kaszinó folyó évi julius hó 10-én báró Schossberger Viktor akáczos erdejében, saját könyvtára javára, a Túrái Vadásztársaság gömblövő-versenyével egybekötött tánczmulat- ságot rendezett. A sikerült mulatság délután 3 órakor kezdődött s reggelig tartott az aszódi zenekar zenéje mellett. A mulatságon dr. Héderváry Lehel országgyűlési képviselőnk is részt vett, s pompásan szórakozott választói és barátai társaságában. A tűzoltóság megalakulása. Most alakul meg volta- képen a, rákosszentmihályi önkéntes tüzoltótestület. Ugyanis az alapszabályok kormányhatósági jóváhagyása után jövő csütöitökön, julius 28-án, este 8 órakor tartja az uj egyesület az Engelbrecht vendéglő helyiségében közgyűlését, a melylyel tűzoltóságunk megkezdi tényleges működését. A meghívót Krenedits Sándor elnök — Jóska, én neked adom a zöld bádogpennát. És csakugyan előkotorászta a drága jószágot a kis piros zacskóból, amit még éjszakára is a nyakában hagyott, hogy drágaságait el ne szedhessék. Akadt a zacskóban öt darab gömbölyűre csiszolt kapókövecske, egy rossz fog, amit Németh Gyula egy esztendővel azelőtt éktelen visitozás közt rángatott ki a Pisze szájából; egynéhány fületlen gomb, piros és kék üvegcserepek, a miken keresztül gyönyörű szép az ég, azután egy kilyukasztott baraczkmag, ez kell a brugóhoz; egy régi porczellánbabának a balfüle és jobb sarka. Mit mondjak még? Volt ott minden. De a főkincs, az irigyelt, ezerszer kunczogott, de soha oda nem adott díszpéldány : a zöld bádogpenna volt. Hogy Pisze milyen utón jutott ehhez, ez titok a mai napig. Szent igaz, hogy megvolt, létezett a zöld bádogpenna. Egy számtani példa kidolgozása volt az ára annak, hogy mesz- sziről nézhessék. A kezébe sem kapta földi lény. Piszének egypárszor betört az orra, egypárszor az iskolába felejtődött miatta, mert az irigy békák beadták mindenért, de a penna ott zöldéit a piros zacskóban, nem jutott hozzá, senki sem. Es most ő maga fölajánlotta, sőt kibontotta a zacskót, kivette, háromszor megforgatta tenyerében, egyszer megsimogatta, visszatette a zacskóba, de megint csak kivette, és tényleg oda- nyujtotta: — Neked adom a zöld bádogpennát. Jóskának elfacsarodott a szive. Hohó mégis csak nagy dolog lehet ez az ő elmenése. — Te csak meg akarsz csalni. — Akármi legyek, ha visszakérem, vagy visszalopom. Te már úgyis elmégy.
