Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

27. szátn

RÁKOS VIDÉKE

3. oldal

71. §. Az utak és utczák fentartása és rendben tartására nézve a jelen szabályrendelet 44. §-ban érintett renedelkezéseken kívül tartoznak a ház és telek- tulajdonosok a gyalogjárók folytonos jókarban és tisztántartásáról saját költségükön gondoskodni, e czélból kötelesek száraz időben ezokat a kora reggeli vagy a késő esti órákban felöntöztetni, felsepertetni, télnek idején a havat azonnal elhányatni, a jeget felvágatni s a csúszósság meggátlására alkalmas anyaggal beszórni.

Az utak és utczáknak a szépészeti bizottság által meghatározott fákkal való beültetését a községi elöljáróság teljesiti és azok galyaztatásáról is gondoskodik.

XVIII. Rész. Büntető határozatok.

72. §. A jelen szabályrendeletben' foglalt rendőri tilalmaknak vagy rendelkezéseknek megszegése, amennyiben súlyosabb beszámítás alá nem esik, kihágást képez és amennyiben nem az 1879. évi XI. t.-cz. 117 119. 125. és 141. §-a alapján büntetendő, jelen szabályrendelet alapján 100 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő. A kihágások feletti Ítélkezésre az 1880. XXXVII.

t.-cz. 42. §-a s az 1880. évi 38547. sz. a. kiadott belügyminiszteri körrendelettel közölt bel- és igazságügyminiszteri utasítás 8-ik pontjában megjelölt hatóságok lesznek illetékesek.

73. §. Ha oly cselekmény, vagy mulasztás esete forog fenn, mely fenyitő bírósági eljárást von maga után, az ügy a tényálladék felvétele után, érdemleges határozat előtt haladék nélkül az illetékes fenyitő bírósághoz teendő át.

74. §. Ezen szabályrendelet az 1886. évi XXI. t.-cz. 11. §-ában megállapított határidőben lép életbe.

(Vége.)

HÍREK.

Mátyásföldi hitélet. Az elmúlt vasárnap ismételten a mátyásföldi női énekkar gyönyörködtette az ájtatos hívők szivét. Szép összhangu énekükből külön kiemelkedő volt Veninger Ferenczné, Chovancsák Lola és Zettner Paula kedves és bájosan zsongó szoló éneke. Betetőzte a jelenlevő hallgatóság szent áhítatát a dr. Kmoskó Mihály egyetemi tanár szent

beszéde, mely nemcsak magas röptével és mély tudásával, hanem meggyőző erejével a már meglazult vallásosságunk megújításában mintegy apostoli missiót van hivatva betölteni.

Ág. h. ev. istentisztelet. Jezsovics Pál, Czinkota érdemes ág. h. ev. lelkésze, ma, julius 3-án, vasárnap, délután 3 órakor Rákosszentmihály on istentiszteletet tart, a szokott helyiségben, a középponti iskola épületében. A rákosszentmihályi ág. h, ev. hívők vallásos buzgalma olyan örvendetesen gyarapodik, hogy az istentiszteleteket most már rendszeresen tartják minden hónap első vasárnapján. A szép eredmény /ezsovics lelkész érdeme, ki lelkes buzgalommal fáradozik hívei lelki szükségletének kielégítésében.

A községi kaszinó közgyűlése. A rákosszentmihályi községi kaszinó választmánya, Pálfi János elnöklete alatt szerdán délután ülést tartott, a melyen a mai rendes évi közgyűlést készítették elő. Ugyanis a községi kaszinó, — mint már hirtil adtuk — ma, vasárnap délután négy órakor tartja közgyűlését. A választmány felülvizsgálta a zárószámadásokat, leltárt s az egész ügykezelést s mindent példás rendben talált. Az eredmény minden várakozást felülmúló mértékben kedvező. A választmány elismerését és köszönetét fejezte ki a községi kaszinó tisztviselőinek, nemkülönben pedig a kaszinó kebelében alakult lövésztársaság elnökének Tiringer Vinczének és pénztárosának Schramek Emilnek. Rendes tagul felvették a községi kaszinó kötelékébe Matheidesz Gyula máv. hivatalnokot.

Az uj Rókus-kórház. A székesfőváros tanácsa igen előrehaladott tárgyalásokat folytat az uj Szent Rókus- kórház építése ügyében. Az uj kórház ügye rövidesen végleges megoldást nyer s annyi már most kétségtelennek tekinthető, hogy a hatalmas, nagyszerű kórházat Rákosfalva határában fogják felépíteni, még pedig az uj lóversenytérnek kiszemelt liget-telki dűlővel szemben, tehát a Pillangó-utcza és a Fehér-ut között elterülő földeken, melyen most a bolgár bérlők kertészete van. Az uj Rókus-kórház pavilion rendszerűén fog épülni.

A rákosi közművelődési és jótékony egyesület.

Rákosfalva egyik legrégibb és legértékesebb egyesülete, a Rákosi közművelődési és közjótékonysági egyesület, tagjai érdeklődésének hiánya miatt két kísérletre is alig

mint valami kis majom, ha elefántháton lovagol. Megköszöntük szépen a ruhát. Aztán elküldött mama megköszönni a kalapot. Nekem persze léiekreható beszédet tartott, amelynek vége az volt, hogy ha kárt teszek a ruhámban, vagy magamban, majd máskép hat rám, mikor hazajövünk.

Elindultunk. Még a falunk kutjáig csak birtam a dicsőséget. Az igazat megvallva, egy kicsit tetszett a szép, hosszú rongy, (finom selyem öv volt az) de egészen elfelejtette ezt velem az az esemény, hogy megláttam Kiss Gábor Lacziékat a szüretre menni. Rögtön kipárol- gott belőlem minden prédikáczió és főtt a fejem a szürettől.

Először is igyekeztem a czipőmtől megszabadulni. Leültem a kert mellé és elkezdtem jajgatni:

— Eredj csak előre, Pisze — igy beczéztem nővéremet — majd megyek én is. De nagyon éget a czipő.

— Megállj, megmondom a mamának, hogy nem emelted föl a szoknyád, mikor leültél — szólt ő és elübegett.

Egy-kettőre lerángattam a czipőt, beledugtam a harisnyát, összekötöttem a pertlit. Keresztül vetettem a vállamon és úgy futottam a Pisze után.

Hogy milyen hatást szült megjelenésem arról nem beszélek. A néni rögtön nem Ígérte meg az uzsonnát,

hanem Ígért ehelyett mást. Az én önérzetem mindezt nyugodtan hagyta. Dúlt bennem a szüret.

—■ Pisze, gyere csak — szóltam testvéremnek. — Tudod, hogy Kis Gábor Lacziék szüretelnek?

Addig sugtam-bugtam, mig rávettem, hogy menjünk ki a szüretre. Elszöktünk egyenkint a vendégségből Aztán, usgyé a szüretre.

Csakhamar lerepült a kalap is a fejemről. Kihúztam a hosszú rongyot. Belegyömöszöltem a cipőket a kalapba. Vettem a hosszú rongyot és odakötöztem az egészet a gyomromra. Hagy’ lássam mindig, megvan-e ?

Kis Gáborékat meglepte hívatlan és váratlan megjelenésünk. De aztán nem törődtek velünk. Pisze jóllakott szőllővel. Hallgatott, amig evett. De aztán leült egy fa alá és piszegett. Én elememben voltam. Fáról le, fára föl. Szőllőt, no azt annyit ettem, hogy utóbb le kellett oldoznom a gyomromról a pakkot, mert nem birtam . . .

Pisze végre is addig piszegett, hogy hazaindultunk. Engem rossz előérzetek keztek bántani.

— Tudod mit, Piszikém, te majd bemégy előre és megmondod, hogy ne bántsanak.

Eleinte vonakodott, utóbb mégis csak rávettem.

Alighogy betette a lábát Pisze, gyanús csattanások hangzottak ki. No, nekem sem kellett több. Usgyé, föl a szénapadlásra. Beleástam magamat az illatos szénába.