Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-08 / 19. szám
4. oldal RÁKOS VIDÉKE 19. szám. HÍREK. Héderváry Lehel programmbeszéde. Kedden délután mondotta el Héderváry Lehel dr., kerületünk függetlenségi Kossuth-párii jelöltje programra beszédét Rákos- szentmihályon, az Engelbrecht vendéglő helyiségében, melyet zsúfolásig megtöltött a választók serege, bár a rendkívül kellemetlen idő és nagy sár a távolabb lakó polgárokat meggátolta a megjelenésben. Egy nagyon jellemző vonást fel kell jegyeznünk erről a gyűlésről: csupa választó polgár vett benne részt, olyan, akinek szavazó joga is van a kerületben, nem pedig, mint azt némely jelöltnek tanulságosan kellett tapasztalnia, — hogy ilyenkor néha százan ordítanak — de szavazó csak tizenhét kerül ki a tettek idején. Héderváry Lehel doktort Pálfi János üdvözölte néhány keresetlen, meleg szóval, a polgárság nevében, mire a jelölt több mint másfél órás beszédben vázolta a jelen helyzetet, gyönyörűen ismertetve annak keletkezését és végül megjelölte azokat az irányokat, amelyet a hazafias politikának észszeriileg követni kell. Viharos tetszés szakította meg gyakorta a beszédet s Héderváry Lehelt perczekig ünnepelték. Gyönyörű is volt a beszéd, minden izében intelligens: filo zofusan mélységes, de mindenkor kristálytiszta, világos, érthető. Logikája hatalmas, tudása szuverén, lelkesedése, hazaszeretete izzó, egyénisége minden porczikájában disztingvált és hófehér. Hallgatóit lenyűgözte, magával ragadta és szivéhez lánczolta. Nem mondott egyetlenegy frázist, egyetlenegy bombasztot sem, olyan volt, amilyennek mindig láttuk : intelligens, fenköltlelkü, őszinte szavú, keresetlen beszédű, nagy eszü és mély lelkű úriember. A ragyogóan élvezetes beszédért ismét Pálfi János mondott köszönetét, majd később Szabó József, a rákosszent- mihály—czinkotai ipartestület elnöke, az iparosok óhajtásaira kérte a képviselőjelölt figyelmét s felsorolta némi toldásokkal a pécsi ipari kongresszuson megállapított pontokat, amelyeket Héderváry Lehel dr. rákospalotai programmbeszédében már sorra magáévá tett. Végezetül Csapó János rákosszentmihályi polgár éltette meleg számúidig a bokrok közt futott. Hirtelenül úgy látta, valami fekete mozog előtte a hóban. Élesen odanézett és hall- gatódzva állott meg. Csakugyan állat mozog ott. Óvatosan közelebb surrant és nagy Ívben a fekete valami elé került. De csak a kis fekete kutya volt, a melyet múlt éjjel ejtett zsákmányul. Lassan sompolygott szegényke. — Csak utamat ne állja, — gondolta a farkas és előre sietett. Csakhamar az erdészlak elé került. Újra felmászott az istállóra. A lyukat már betömték. Deszkákat és friss szalmát tettek rá. A farkas buzgóan látott neki a munkának. Már megérezte a meleg istálló levegőt, amikor hirtelenül vig csaholás hallattszott mögötte. A kutyakölyök érkezett haza. Köszöntötte a farkast, átmászott a lyukon és vigabban, még hangosabban ugatott. Araptsa is segített neki; a tyúkok kodácsoltak és mint múlt éjjel, most is kijött Iván, hozta a puskát, miközben ijedten remegve ugrott meg a farkas. — Pfih, pfih! fütyült Iván, azután kiáltott: — Teljes gőzzel — ahoi! A puska ravasza zörgött, de lövés nem követte. Még egyszer meghúzta a ravaszt; erre nagy dübörgéssel dördült el a fegyver és tüzsugár szált, fel a levegőbe. Aztán elégedetten az istálló felé ment Iván, hogy meglássa a lárma okát. Amikor visszajött, egy nála éjjeli szállást élvező csavargó megkérdezte tőle, hogy mi történt? — Semmi különös, — mondta Iván. — Araptsa kölyke a juhokkal alszik, de nem akarja megszokni az ajtón való kijárást. Tegnap léket, félméteres léket szavakkal Héderváryt, ki a rákosszenmihályi választópolgárság bizalmát teljes mértékben birja s mindenkor számíthat reá, hogy lelkes hívei, érette helyt állanak. Héderváry Lehel ma Rákosszentmihály legnépszerűbb embere s megérdemli, hogy az legyen. De igy van a kerület minden községében egyaránt. Körútját a roppant kiterjedésű kerületben még folytatja, csupán közben, Kossuth Ferencz kíséretében néhány politikai kirándulást tett a vidékre. Főjegyzőnk szabadságon. Krenedits Sándor, Rákosszentmihály főjegyzője hétfőtől, május 9-től május 16-ik napjáig tartó rövid szabadságra ment. A községi jegyzői teendők ellátásával távolléte idejére Rónay Tivadar aljegyzőt bízták meg. Főjegyzőnk hivatali szabadsága a legbelsőbb családi körülményeinek örvendetes alakulásával áll összefüggésben. Hymen. E hónap 14-én délután 6 órakor tartja esküvőjét a mátyásföldi templomban Vasady Jenő állam- vasúti mérnök, ki a mátyásföldi társaság egyik általánosan kedvelt tagjának, Prenoszil Sándor fov. tanárnak bájos leányát, Miczikét vezeti oltárhoz. — Voller Ferencz túrái aljegyző e hó 25-én esküdött örök hűséget a Budapest belvárosi plébánia templomban özv. Miksa Gyuiáné kedves leányának Annuskának. Az eskető szertartást dr. Acsay Antal egyetemi tanár végezte. A polgári kötés előző napon a vérségi anyakönyvi hivatalban volt, Acsay Vilmos főjegyző, a menyasszony sógora előtt. Közigazgatási bejárás. Mint lapunk más helyén is jeleztük, a rákosszentmihályi villamos vasút Rákos-uti vonalára vonatkozó közigazgatási pótbejárást a Rákosszentmihály—rákospalotai vonalra vonatkozó módosításokra is kiterjedőleg május 18-án délelőtt tartják meg. A bejárás a rákospalotai községházán kezdődik délelőtt 10 órakor. Nagyon valószínű, hogy a lóvasut uj vonalának közigazgatási bejárását is ugyanakkor tartják meg, ha az erre vonatkozó rendelkezést a kereskedelmi miniszter addig megteszi, a minek érdekében a vasut- vállalat minden lehetőt elkövet. kitott a tetőn, hogy kimehessen, ma meg ugyanazon utón jött vissza. Újra felszakitotta a tetőt! — Milyen buta állat! — Ugy e? Veszettül buta állat! — Iván fáradtan feküdt vissza kemény ágyára. Másnap reggel elővette a fekete kutyust, megtépázta durván és megverte korbácscsal: — Megállj gazfickó! Az ajtón járj ki kedvesem, jól jegyezd meg, hallod-e: az ajtón! Irta: Csehov. Menni . . . Menni vágyom! Menni . . . menni: pihenni Csipkés halotti ágyon! * Úgy nő az árny! . . . Úgy tűn a fény! . . . Egy csöppnyi fény ma még enyém; S tudom: törött lesz majd a szárny És minden, minden csupa árny . . . Bevárjam én ? . . . Kimenjek én ? . . . Ma még egy csöppnyi fény enyém! Zivuska Andor.
