Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-17 / 16. szám

16. szám.

RÁKOS VIDÉKÉ

3. oldal.

megállapítandó kiterjedésben és módon lesznek bekeri- tendők, valamint megfelelő szerkezem kapukkal és ajtókkal ellátandók.

Utak és útátjárók szélein karfák, kerékvetők vagy kerítések csak ott alkalmazandók, a hol azok a fenforgó helyi viszonyoknál és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknél fogva biztonsági tekintetekből nem mellőzhetők ; e mellett azonban figyelembe lesznek veendők azon szabályok és szabványok is, a melyek karfák és kerékvetők alkalmazázát és előállítását illetőleg állami és törvényhatósági közutakra nézve érvényben vannak.

Útátjárók elzárására szolgáló sorompók a külön pályatesten vezetett vonalrészeken csak nagyon élénk forgalmú vagy különleges helyi fekvésű útátjáróknál avagy oly élénk forgalmú helyeken állitandók fel, hol a vonat közlekedése az útátjárótól legalább 1000 m. távolságra észre nem vehető.

Az útátjárók, melyek az építési tőke terhére — fekvésükhöz és egyéb körülményekhez képest — megfelelő szerkezetű kézi- vagy vonósorompókkal lesznek ellátandók valamint általában az építési tőke terhére előállítandó pályaelzárási létesítmények a vasút építése közben vagy mütanrendőri bejárása, esetleg pedig műszaki felülvizsgálata alkalmával, avagy végül a jótállási idő alatt teendő tapasztalatok eredménye alapján fognak kijelöltetni.

A sorompóval el nem látott és a vonatról 150 rn. távolságból nem látható útátjáróknál állandó figyelmeztető jelzők helyezendők el.

Az engedélyes köteles üzleti távírdát és távbeszélőt létesíteni, melyen az állomások és a központi áramfejlesztő telep, illetve áramátalakító állomás közti íávérte- kezés eszközölhető legyen.

Evégből:

Ide vonatkozóan a VI. fejezet határozmányai mérvadók.

A helyi érdekű vasút állomásain az összes váltók világítható jelzőtárcsákkal iáíandók el.

Rákosszentmihály állomáson az átmenő vágányokban fekvő váltók központi kezelése czéljábói központi

váltó állitó-berendezés létesítendő, mely a rákosszent- mihályi elágazás biztosítására előállítandó jelzőberendezéssel szerves kapcsolatba hozandó.

Az állomásoknál, kitérőknél és megállóhelyeknél az előirt, illetőleg előírandó távolságokban fix védjelzők alkalmazandók.

Egyébként a lát-, hang- és harangjelzők mindaddig mellőzhetők, mig a sürü vonatforgalom azok előállítását nem teszi szükségessé.

A kézi és a vonatokon használandó jelzőeszközök a fennálló szabályok szerint szerzendők be.

Vili. Járómüvek.

Engedélyes köteles a beszerzendő járómüvek részletterveit az azok nemét, számszennti mennyiségét és egységárát tartalmazó kimutatással együtt a kereskedelemügyi miniszterhez átvizsgálás és jóváhagyás végett még a megrendelés, illetőleg beszerzés előtt bemutatni.

Mindazonáltal megáüapittatik, hogy beszerzendő legalább is:

a) 15 drb. motorkocsi 2 drb. egyenként 75 lóerős 1000 Voltos segédpólusu motorral, 40 ülőhelyre, a hosz- szabb utazáshoz szükséges kényelmes berendezéssel, a II. osztályban bőrülésekkel, zárt peronokkal, kellő világítással, télen fűtéssel, légfékberendezéssel;

b) 15 drb. mellékkocsi hasonló berendezéssel;

c) benzinmotor hajtású vezetékvizsgáló kocsi;

d) 4 drb. villamos mozdony 2 drb. egyenként 120 lóerős 1000 Voltos segédpólusu motorral, légfékberendezéssel, központi és szabványos ütközőkészülékkel.

e) Tartalék alkatrészek a kellő mennyiségben.

Bárminő építési czélokra, ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását, az engedélyezett vasút számára az építési tőkéből beszerzendő járómüveket használatba venni nem szabad. Ezen határozmánytól eltérésnek csak a kereskedelemügyi miniszter előzetes felhatalmazása és az általa megszabandó feltételek alapján oly kivételes esetekben lehet helye, a mikor már használt járómüvek beigazoltan nem állanak rendelkezésre, illetőleg sem vétel, sem bérlet utján egyáltalán nem kaphatók.

kadtunk ... A Torda Péternek volt egy drága kincse, egy piczi, bájos, szőke kis leány. Eí-el járt hozzá, nem ritkán, minden héten hatszor, hetedszer nem jöhetett, mert vasárnap már korán reggel várta a Péter, meg olykor én is, aztán mentünk ki a szabadba. A Péter nagyon boldog volt, nagyon szerették, sokszor ült ő ott a platánok alatt csendesen velem együtt és szállt a vágyunk, gondolatunk, ábrándunk messzi előre. íme az én gondolataim most visszafelé szállnak.

Torda Péter boldogságát egyik napon megzavarta valami. A falujából az öreg édes apja irt levelet, hogy tudja az egész dolgot és nem helyesli, — éppen nem. Attól fél, hogy a Péter majd bolondot csinál, pedig azt nem szabad. Körorvos volt a Péter apja. Öreg ember. Azt mondta neki, hogyha majd meglesz a diploma, akkor ő gondoskodik a kinevezéséről, foglalja el az ő helyét az orvosi állásban tüstént, öreg napjaira pihenni akar. Ráér még az ő fia asszonynyal bíbelődni. Hiába volt minden. Péter nem tehetett máskép. De nem akarta a leány boldogságát megrövidíteni, hát csak az utolsó előtti napon, hogy haza kellett utaznia, akkor szólt. — A kicsi szőke leány csókos ajkán elhalt a kaczaj. Nagy okos szemével csak nézett, nézett, aztán kicsordultak a könnyei. Csöndesen zokogott.

Másnap találkoztunk utoljára. A szobában már ott állt összecsomagolva Péter holmija. Künn a kapu előtt a várt a kocsi. A bucsuzásuk egyszerű volt. Nem beszéltek sokat, de fájt a szivük. A leány körültekintett a kis szobában, hol annyi boldog perczet élt át, s amelybe nem fog belépni többé soha. Péter csak állt

csöndesen, szomorúan, azután megcsókolták egymást. A leány vette napernyőjét, Péter a csomagját, úgy indultak kifelé a vasúthoz. Az ajtóban megálltak, visszanéztek. Soha nem láttam annyi fájdalmat egy tekintetben. Künn az utczán sütött a nap, a julius forró, aranyos napja. Hol van még az ősz? S ime a két fiatal teremtés szivébe a novemberi hideg fagyos ködének sötété költözött. Fájdalmasan csókolták meg egymást utoljára. Péter felugrott gyorsan a kocsiba, a leány pedig sarkon fordult és szinte menekülve suhant keresztül a tömegen el, el. Én meg, amint a vonat lassú dübörgéssel elindult, vigasztalni kezdtem Pétert, de ő lemondó hangon szól:

— Hadd abba. Jobb igy talán. Lásd, ennek a pillanatnak a bánatáért nem fog kárpótolni engem soha semmi. Éreztem, hogy mindennél több erőt vesztettem e pillanatban. Elmegyek abba a faluba, ne hidd, hogy az valami poétikus hely. Piszkos, ronda népe van. Képzett ember vagyok. Ma kaptam meg a diplomát, már el kell temetkeznem. Mert akit oda kineveznek, az ott marad, paraszt lesz. Úriembert még ünnepnapon is ritkán lát. Amit én most siratok, amit én most elvesztettem, nem ez a szép város, nem az a szép, bájos leány, hanem valami más, aminek vége a mai nappal, amit otthagytam, a kis utczában, a — fiatalságomat. A száraz leveleket nézve ismétlem a rég elhangzott szavakat . . . otthagytam a kis utczában fiatalságomat.

Nemeskéri Kiss József.-^5-