Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-17 / 16. szám

X. évfolyam. Rákosszentmihály, 1910. vasárnap, április 17. 16. szám. RÁKOS VIDÉKE T^RSP.DflLní-és KÖZGAZDASÁG! HETILAP RÁKOSSZENTnihÁLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁR! DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVKCH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre . .... 8 kor Fél évre .......................4 „ Ne gyed évre..................2 „ EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Spannraft Ágoston Megint egy szem a hosszú lánczolatban. Szaporodik, egyre gyarapodik a rákosszentmihályi temető. Jobbjaink sora évről-évre ritkul s hova­tovább mindigazabb lesz az Ágai hires mondása, hogy több lesz már az ismerősünk száma a temetőben, mint az utczán. Az élet törvénye a szüntelen átalakulás, uj- hodás. Generácziók tűnnek el egymásután az idők végtelenségében s helyüket uj jövevények töltik be, kik egykor szintén ősökké válnak s majd ők is zajtalanul siklanak át a földi meg­semmisülésbe, hogy ismét uj utódoknak adják át helyüket. Az embereknek, a tehetetlen, gyá­moltalan, törékeny embereknek megadással kell türniök ezt a szomorú sorsot, mely közös, min­denkié. Éppen az isteni rendelkezés megszentelte természeti törvény megnyugtató következetessége és a léleknek az uj, tisztult életbe vetett reménye — a hitnek e csodás virága — eny­híthetik csupán s teszik elviselhetővé a kétségbe­esést és fájdalmat, melyet a zordon, a könyör­telen halál maga körül talál, de még igy is azok, akik közvetlen közelből szenvedik végig a válás fájdalmát, akiket a szeretet köteléke fűzött a távozóhoz, azok számára nincs vigasztalás, nin­csen enyhülés. Osztályrészükül csak a tehetetlen fájdalom, a vigasztalan szenvedés marad. Az a koporsó, mely körül a hét végén zarándok útra kelt egész Rákosszentmihály és a harmada Budapest, egy minden külsőségben egyszerű, javakorbeli férfiú hült tetemét takarja, aki, egy régebben szinte ipari színvonalon folyta­tott foglalkozásba beleöntve a maga zseniálitását, művészszé vált s művészi színvonalra emelked­vén, hirt, dicsőséget és elismerést szerzett magá­nak és magyar nemzetének. Spannraft Ármin Ágoston, a magyar királyi operaház és a nemzeti színház messze külföldön hírneves diszletfestője, érdemekben gazdag részese volt annak a kulturális és művészi munkának, amelyet a színházak végeznek s a maga nemé­ben olyan invencziózus, plasztikus és sokszor káprázatos alkotások hosszú sorozatát produ­kálta, hogy úgy idehaza, mint a külföldön tisztelettel emlegették nevét s egy-két évvel ezelőtt, mikor jubileumát ünnepelték, fényes keretben tettek tanúbizonyságot művészetének értékéről. Hozzánk, Rákosszentmihályhoz, még szoro­sabb kötelékek fűzték. Élete legszebb éveit itt töltötte körünkben. Lelkesedve, odaadással vett részt a közös munkában s egyike volt az alap­vetőknek, akik ebből a helyből kies otthont teremtettek, akiknek egyénisége az alapvető elveket, a régi erkölcsöt képviselte, s akik itt a vonzó, szeretettel teljes társaságot megalkották. Spannraft Ágoston tagja volt az alapvető Almásy Pál-telep egyesület eredeti választmányá­nak, mindenkor megbízható, hü munkása lett a községnek is, a helybeli jótékony társadalomnak is.' Munkásságát különleges egyénisége irányí­totta és határolta is egyben. Az egyszerű, puri­tán polgár és a bohém művész keveréke volt ő, a mindig nyájas, nyugodt, szives, derűs kedvű, de sohasem hangos; lágy szivü, minden áldo­zatra kész, de soha szereplést nem kereső férfiú, aki nagyon hasznos, nagyon szimpátikus és nagyon értékes tudott lenni, de nyilvános tiszt­ségeket nem vállalt, a nyilvános szereplést gon­dosan kerülte s vezér lenni sohasem óhajtott. De Spannraft Ágostonnak a keze, a művé­szete, az áldozatkészsége kezdettől fogva ott volt minden dolgunkban, ha valami jámbor vagy nemes czél érdekében kellett munkálkodni, vagy pedig társadalmunk szolgálatára kellett csele­kedni. Mindenki szerette, mindenki becsülte, itt és Lapunk mai száma 14 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents