Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-13 / 11. szám

4. RÁKOS VIDÉKE 11. szám mely a vízlefolyásra, illetőleg közlekedésre, vagy más tekintetben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltathatna okot, a pályatengelyre- ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építen­dők. Ferde műtárgyaknál az előirt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és átfolyási, ille­tőleg átjárási magasság rendelkezésére áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető és ha eseten­ként különleges körülmények nem teszik kívánatossá avagy szükségessé nyilt műtárgyak alkalmazását, mint fedett vagy boltozott áteresztők — és pedig kőből, téglából vagy portlandczement betonból, a pályaszinig számított legalább 0.60 m. magas felültöltéssel állitan- dók elő. Csekélyebb mennyiségű és magasságú viz levezetésére szolgáló áteresztők — bezárólag 2 0 m. nyilásig beton-cső áteresztőkként is építhetők, melyek — a szükséghez képest — homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő alapozással látandók el. Vasúti beton-csőáteresztők felültöltésének a magas­sága — szintén a pályaszinig számítva — kisebb nem lehet, mint 1.0 m. A beton-csőáteresztők készítéséhez — mint kötő­anyag — csakis portlandczement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kőből, téglából Vrtgy portland-czement betonból, tartószerke­zetei pedig bezárólag 2 0 m. nyilásig tölgyfából és ennél nagyobb nyílásoknál vasból létesítendők. A vasúti műtárgyak egészen vasbetonból is készít­hetők. A vasvázas betonból készítendő műtárgyak terve­zésénél és méretezésénél alapul veendő föltételeket, vala­mint a jótállási kötelezettség mérvét a kereskedelemügyi miniszter az e nemű műtárgyak részletes építési tervei­nek elbírálása alkalmával fogja megállapítani. (Folyt, köv.) — Szegény kis leányka! Milyen önfeláldozó! Milyen nemes! Most már értem a fiamat, aki olyan nagyon sze­reti azt a polgári leányt. Újból összeült a családi tanács. A levelet elolvas­ták. Volt olyan, aki mosolygott rajta. A tábornok pedig határozott állást foglalt el s azzal a józansággal, amely a hadi taktikában jártas főbb tiszteket jellemzi és azzal az értelmes bőbeszédűséggel, melyet a hadgyakorlatok fölött való megbeszéléseknél annyira csudálni szoktunk náluk, kijelentette: — Nem, nem! Imrének el kell utaznia. Mert mennél nobilisabb az a lány, annál veszedelmesebb rá nézve . . . A családtagok nagy része nem avatkozott be a vitába, amely csak a körül forgott, vájjon elutazzék-e a majoresco, vagy ne. A báróné is szótlanul hallgattá a vitát. Csak amikor már hanyatlani kezdett a nap és az inasok a szalonban felcsavarták a villanyt, kelt föl szólásra. Szép, ősz, öreg asszony volt, mintha nem is magyar bárónő, hanem franczia márkiné volna. A csa­lád elhallgatott. — Meggondoltam a dolgot. Vegye el a leányt! A szív nemessége megbontja a hagyományos előitéleieket. Legyenek boldogok. Én nem voltam az . . . A tábornok felkelt és mély meghajlással távozott. A többiek részint követték, részint ottmaradtak. Akik ott maradtak, a bárónénak adtak igazat és azonfelül különböző üzleteiket bonyolították le vele. HÍREK. Rákoscsabai levél. Az egész ország készül nemzeti ünnepünk, már- czius 15-ének megünneplésére. Községünk mindenkor — tehát akkor is, midőn a darabont kormány uralma alatt csendőrök ügyeltek reá, — a legnagyobb lelkese­déssel, egyöntetűen az egész közönséggel, méltó ko­molysággal és lángoló hazaszeretettel, valódi nemzeti ünneppé tette e nagy napot. Hasonlóan ehhez az idén is következő a programm : Reggel 9 órakor a róm. kath., 10 órakor pedig a református templomban istentisztelet és szentbeszéd. 11 órakor a kath. gyermekek az iskolákban, a református tanulók pedig a régi szép szokáshoz híven a piacz- téren tartanak hazafias szavalatokkal és énekkel egybe­kötött ünnepélyt. Délután 3 órakor a polgárság gyülekezése a téren, honnan bandérium kíséretében, több fogaton küldöttség megy Péczelre Korsós László református rektor elnök­lete alatt dr. Héderváry Lehel képviselőnk elé. Az ő megérkezéséig a polgárság körmenetet tart a község­ben. A képviselő megérkezése után kezdődik a nagy ünnepély: Felvonulás a piacz-térre. Hymnus. Korsós László elnök megnyitó beszéde, mely után népszerű és szeretett képviselőnk tartja meg programm- beszédjét. Ezután sorba következnek: a református da­lárda éneke. Batár Endre ref. tanító szavalata. Szabó Aranka szavalata. Ének. B. Vitárius István szavalata. Vitályos Julianna szavalata. Ének. Kovács József szava­lata. Ugrón Ágnes szavalata. Ének. Nagy István szava­lata. Befejezésül: Szózat. Este a református iskola javára a ref. iskolában tánczmulatság. Az idén csak annyiban van változás, hogy a katholikus tanulók részére elkülönítve az isko­lákban tartatnak meg — ugylátszik, a székesfőváros mintájára — az ünnepélyek, mi semmiesetre sem lélek­emelőbb, mint mikor a többi tanulókkal oly példás egyetértésben, szeretetben és a közönség nagy örömére — együttesen a piacz-téren ünnepeltek. A fiatal báró hajnaltájban érkezett haza. Az inas azzal fogadta, hogy reggel tiz órakor okvetlenül keresse fel a bárónét. Tavaszidőben történt ez. Lilaszinü párázások, emberi és állati tusakodások, lélekjárások, fellobbaná- sok, költői látások és primadonnabucsuzások idején. Amikor a nevezetes családi tanács volt a csendes bel­városi utcza kastélyában, a Márfi virágkoszoruk tömege közt énekelte el a százszor dalolt kupiét. A közönség tombolt és feivonásközökben egymásnak suttogta: — Tudja, hogy ez urinő; tisztességes nő ! Barátja nincs és mégis milyen nagy művésznő! Reggel tizenegy órakor automobil állott meg a ház előtt, melyben a művésznő lakott. Lefátyolozott öreg úrnőnek és fiatal huszárfőhadnagynak nyitott a soffőr ajtót. Felmentek a lépcsőkön a második emeletig. A báró már tudta az utat. Az ajtónál, ahol annyiszor csengetett be megállóit. A szive dobogott. Sokáig csengettek, talán öi perczig is. Aztán véletlenül ott járt kelt a ,házmes- terné, aki tiszteletteljes hangon mondta: — O, a kis­asszony ma reggel elutazott. Egy fiatal úrral. Londonba utaztak . . . Ez tavasz időben történt. Amikor violaszinü párá­zások vannak és a legerényesebb művésznők magán­életéből is kipattannak a diszkrét viszonyok rügyei, amelyek aztán kihajtanak.

Next

/
Thumbnails
Contents