Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-27 / 9. szám

2. oldal.

RÁKOS VIDÉKE

9. szám.

HÍREK.

Rákoscsabai levél.

Községünkben lakó körülbelül 800 vasutas családot nagy sérelem érte; nem elég, hogy az uj rendelet értelmében a munkásság által eddig élvezett vasúti heti kedvezményt f. hó elsejével bevonták; de különösen a pályaorvos kinevezésének késedelme súlyosan hat rájuk. Mint előző leveleimben emlitém, szó volt róla, hogy a rákosligeti Rácz dr. vasúti orvos helyébe Rákoscsaba külön pályaorvost kap és ezen állásra községünkben lakó jeles orvosunk Dr. Balogh Pál van kiszemelve. Nagy örömet okozott ez községünkben, mert ezzel az itt lakó 811 vasúti család helyben gyógykezeltethette magát. Mint most illetékes helyről halljuk Dr. Balogh Pál orvos Budapestre lévén kinevezve, a pályaorvosi kinevezést el nem fogadta. Dr. Rácz rákosligeti pályaorvos pedig már felmentetett, igy tehát a rákoscsabaiak teljesen orvos nélkül maradtak; az uj orvos kinevezése pedig késik. Őszintén mondva ezen hallatlan eljárás, hogy egy meglevő pályaorvos előbb felmentessék, mintsem utóda kineveztessék, alig hihető; de szóvá kellett tennünk, mert mint emlitém, illetékes helyről közlik. Reméljük, hogy az igazság ki fog derülni, és a dolgon sürgősen segítve lesz.

Községünket egyébbként is egy más veszedelem fenyegeti, amitől eddig, hála Istennek, meg voltunk mentve. Ugyanis mint múlt levelemben emlitém, az uj telep ház- és telektulajdonosai f. hó 13-án népgyülést tartottak az uj telepen levő Piskó-féle helyiségben, melyen addig, mig a vezetőség ott volt a legszebb rendben tárgyalták az őket érdeklő ügyeket s igen üdvös határozatot is fogadtak el, melyet múlt számunkban közöltünk. Mint most utólagosan értesülünk ugyanazon helyiségben megalakult a *Remény“ nevezetű, jó hangzású asztaltársaság, melynek tagjai azonban nagyobbrészt vérmes bé- kétlenkedők, s egyéb törekvésük sincs, mint az eddig teljes egyetértés és békességben élő munkások között veszedelmes elveket terjeszteni. Erre vall a folyó hó 26-ára saját alapjuk javára rendezett tánczmulatság és műkedvelői előadással egybekötött estélyük, melyen az előadandó darab is czélzatosan ingerlő szövegű.

Derék tűzoltóinknak tisztikara f. évi márczius hó 5-én a Sárközi-féle „Korona* vendéglőben a testület pénztára javára zártkörű tánczvigalmat rendez, melyen felülfizetések is köszönettel fogadtatnak. Reméljük, hogy községünk nagy közönsége az őket megillető nagy pártfogásban fogja részesíteni ezt a humánus egyletet.

Községünkben is megindult a fák hernyózása. figyelmes elöljáróságunk ezt ki is doboltatta s az illetők részére parancsává is tette, sőt megígérte, hogy felül is vizsgáltatja a munkát, ami bizonyára nagyon is szükséges lesz, mert bizony van itt is elég hanyag kert és gyümölcsös tulajdonos, kinek mulasztása miatt nemcsak a szomszédok, de egész utczák károsodnak. 5. E.

Számtanácsosok cseréje. Pálfi János szfőv. szám- tanácsos a rákosszentmihályi községi kaszinó elnöke, márczius elsején a nyolczadik kerületi adószámviteli osztály vezetését veszi át, honnan Erényi Antal szám- tanácsos, a mátyásföldi társaság érdemes tagja — Kőbányára ment ki, a X. kerületi adószámviteli osztály vezetésére.

A községi pénztáros. A rákosszentmihályi községi pénztárosi tisztség kérdését végre mégis sikerült mindeneket megnyugtató módon megoldani. Melcsok Béni ugyanis visszavonta nagy sajnálattal fogadott lemondását, mert tisztségét a hivatali állásával sikerült összeegyeztetni. Freisz Károly előljárósági tag ugyanis vállalkozott, hogy szükség esetén a délelőtti órákban helyettesíti a pénztárost s igy Melcsok Béni továbbra is betöltheti tisztét.

Felülfizetések az Ehmann telepi róm. kath. templom épitő-bizottság 1910. február hó 5-én tartott tánc- mulatságán : Jelitz Regina és nővére 8.—, Tolnay Károly 6.—, Beiczy József 5.—, Ádám János 5.—. Czáró János 2.—, ifj. Zsaludek Antal 2,—, Járóka Antal 4.—, Dacula Antalné —.40, Rábel József 2.—, Kovács János 2.—, Mávolits Lajos 2.—, Dunkl István 1.—, Szabó

^

T Á R C Z A.

J

Lírai alkonyat.

Öt óra volt, az ifjú, aki egészben véve még csak tizennyolc esztendős volt, otthon ült az asztalkája mellett s olvasott, azaz nem olvasott, mert mialatt a könyv betűin gépiesen végig siklott, gondolatai egész másfelé jártak s mire a fejezet végére ért, nem tudta, hogy mit olvasott. Egy kicsit elgondolkozott, egy pillanat múlva ismét akarta elolvasni figyelmesen és lassan a már végig futott fejezetet. Meggondolta. Becsapta a könyvet s a tükör elé állt, megigazította a frizuráját és nyakkendőjét s kiosont az utcára. Kint alig járt egy lélek. Mindenki jobban érezte magát a meleg szobában, ahol a kandalló szép téli meséket duruzsol. A kis városi alkonyatok igen csöndesek télen. A szűk utcákon részvét nélkül vérzik el a nap s ha beáll az esti szürkület, lassan-lassan felragyognak az ablaküvegek a lámpafénytől.

Az ifjú egy darabig kószált az utcán, de csakhamar befordult egy kapuba. Ott lakott Fejes, a református lelkész s a leánya lrénke igen szépen tud zongorázni. Amint benyitott az ajtón hallotta egy oldalt eső szobából lrénke zongora ütemeit, valami szép gyakorlatot játszott. Az ifjú megállt az ajtó előtt s hallgatta. A szive hangosan dobogott s képzeletében látta lrénke apró kis ujjacskáit, amint végigfutnak a billentyűkön, talán abban e perczben érezte, hogy szerelmes nagyon, nagyon szerelmes Irénbe. A zongora egy pillanatra elhallgatott s az ifjú bátortalanul bekopogott.

— Ki az? — hangzott belülről.

— Én vagyok. — felelte az ifjú.

— Kicsoda? — ismételte Irén.

— Én, Mészáros Sándor — s már-már úgy gondolta, hogy jobb lett volna el sem jönnie.

De Irén végett vetett az ifjú tépelődésének.

— Jöjjön be Sándor — s a zongora mellől felugrott s ajtót nyitott neki. Nem tudtam elgondolni, hogy ki jöhet ilyenkor hozzánk.

— Ha zavarom lrénke, akkor elmegyek.

— Dehogy zavar, dehogy. Örülök, hogy itt van. Mamáék elmentek valahová, nincs senki itthon s unalmamban nem tudtam mit csinálni. Látja, elővettem a kottákat és gyakorlatoztam egy kicsit. Üljön le, vesse le a kabátját.

— Köszönöm. Sándor kissé félszegen letette kabátját és odaült a zongora mellé. lrénke pedig keresett a kotta csomó között valami szép dalt.

— Múlt héten kaptam egy néhány szép kottát a városból, egy dalt megtanultam belőle, ha akarja eljátszom magának. Itt van éppen.

— Nagyon fogok örülni, hiszen tudja, hogy szeretem a zenét.

Irén belekezdett a lágy, dallamos nótába. Az al-