Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

2.

RÁKOS VIDÉKÉ

sem tudják; de voltak és vannak is még titkos fondorkodók, közömbösek és hangos hetvenkedők. Most, hogy a komoly iparosság óhajtása végre teljesült, mérhetetlen pánik szállta meg a testület ellenségeit. Az intézményt magát meg nem támadhatják többé, tehát más utón igyekeznek zavart okozni. Visszavonást szítottak a testület kebelében, mielőtt még békés, közhasznú működését megkezdhette volna. Pártot toboroznak arra, hogy az ipartestület székhelyét C z i n k o - tára ragadják, amit a rákosszentmi- h á 1 y i a k természetesen nem engednek. Nagy vitára, harczra, háborúra készülnek s az első lépést tülekedéssé akarják változtatni.

íme a balvégzet a szegény, mesterségesen életre keltett csemete felett! De mielőtt még a háború kitörne, e végső perczekben figyelmeztetjük iparosságunkat, hogy e játék már nem csak unott és visszatetsző, de felettébb idétlen is. Rákosszentmihályi ipartestület alakult meg. Rákosszentmihály székhelyet állapítanak meg az alapszabályok, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Ezt az alapszabályt hagyta jóvá a kereskedelmi miniszter. A rákosszentmihályi ipartestület alapszabályát. Ez elintézett és befejezett dolog. Erről többé nem lehet vitatkozni. A r á k o s s z e n t m i h á 1 y i a k nem azért kaparták ki a gesztenyét, hogy más egye meg. Nem azért dolgoztak kilencz esztendeig. A békebontók fellépése ez okon erkölcstelen is, meg jogtalan is és észszerűden is. Intrika, fondorkodás a testület ellen. Le keli gyűrni, vissza kell utasítani, el kell né- mitarii.

Küszöbön az uj esztendő. Akkorra az ipartestületnek meg keil kezdeni működését. Még pedig békés, áldásos, virágzást biztositó működését, amelyet nem szabad oktalan visz- szavonással, perpatvarokkal, féltékenykedéssel, irigykedésekkel gyengíteni. Az ipartestület nem uj tere a mindenütt hovatovább vissza- taszitóbb veszekedéseknek, hanem áldás iparosainkra, amelyet a fővárosi színvonalnak megfelelő komolysággal, megbecsüléssel és egyetértő buzgalommal kell, a tisztességes ember komolyságának megfelelően berendezni és vezetni.

Járványos bcteáséáek.

A magyar közönség csak kolerajárvány idején van abban a helyzetben, hogy tudomásul vegye közegészségügyi intézményeink létesítését. Ilyenkor még az utolsó bakter is törődik a maga és társai egészségével s a törvényhatósági és állami apparátus minden kereke a gyilkos járvány leküzdésének szolgálatában működik. A kolerától tehát tudunk már annyira félni, hogy komolyan vegyük az egészség fentartását czélzó törvén) eket és intézkedéseket.

50, szám.

Pedig a kolera ritka vendég. Ellenben vannak járványok, amelyek esztendőről esztendőre megjelennek közöttünk, rendszeresen szedik áldozataikat, állandó fölhajtói a temetkezési vállalatoknak. A tífusz, vérhas, vörheny, himlő állandóan vendégszerepeinek ebben a szép országban és ezerszerte több embert ölnek meg, mint a kolera. Most például esős. ködös, télelő idején vadul dühöng az ország minden részében a tífusz, vérhas, vörheny, száz számra ölik naponta a felnőtteket és gyermekeket s a nagyközönség is, a hatóság is úgy tesznek, mintha sohse halna meg az ember, Budapesten, Nagyváradon, a Dunántúlon és Bácskában már hetek és hónapok óta terjednek a felsorolt veszedelmes járványok és sehol sem történt egy becsületes, czélravezető intézkedés. Pedig, ha tizedrész annyi történnék e járványok elfolytására, mint kolera idején, sokkal nagyobb sikerrel akadályozhatnák meg terjedésüket.

A magyar társadalom szegény és nem önálló. Állami kezdeményezés és támogatás nélkül itt csak ünnepélyek szoktak sikerülni. Az állam kezdeményezése és támogatása hiányzik nálunk a járványok ellen való védekezés tudatának megteremtése körül. Pedig ez a tudat az, amely nélkül a védekezés sikeres soha nem lehet. Ez a tudat az, amely kolera idején a tömeg páni rettegéséből születik meg s amely még az utolsó baktert is a közegészség szigorú őrévé avatja. A mindenható állam nálunk immel ámmal intézkedik a tífusz, vérhas és a többi fertőző és járványos betegségekkel szemben, s ha akad is hébe-hóba hatóság, amely komolyan fogja föl e missziót, eredményt, anyagi erői csekélysége és a közönség közömbössége folytán elérni nem tud. Magyarországon a szegény emberek tömege megszokta, hogy a tífusz, vérhas, vörheny és kanyaró tizedelje meg s ebben a tudatlanság fatalista közönyével nyugszik meg. Kétségtelen, hogy a szocziális nyomorúság, a silány élelmezés, a túlzsúfolt lakások, hiányos luházkodás sokban hozzájárulnak a ragályok elharapódzásához. Mégis, ha a tömeg leikébe lenne oltva a tudat, hogy a maga módja szerint és tehetségéhez képest minden ragadós betegség ellen épp úgy kell védekeznie, mint a kolera ellen. Magyarország halálozási statisztikája sokkal kedvezőbben alakulna. A nyomor nagy baj, de a tulatlanság még nagyobb. Ha már az egyiket nem tudják enyhíteni ebben a szegény országban, igyekezzenek legalább a sötétséget kitűzni a koponyákból. Ez sikerülne, mert nem kerülne pénzbe, csak munkába.

HÍREK.

Rákoscsaba.

A »Rákos Vidéke«, miként czime is prog- rammként mutatja, kezdettől fogva szószólója kívánt lenni a Rákos-vidéke egész érdekeltségének s igy a mellett, hogy a fősulyt Rákosszentmihály r a fekteti, évtizedes munkája során számos szolgálatot tett az érdekképviseletébe tartozó egész körzetnek. Ebből a körből, fájdalom, eddig Rákos