Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
2. * RÁKOS VIDÉKÉ 48. szám. dűlő elfogadása. A ligettelki dűlőt Rákos- falvávál szemben, Kőbánya fele elterülő, ez idő szerint puszta részt a főváros arra szánta, hogy ott majdan a leendő Nagy- Budapest városligetét létesítse. Ez azonban még a jövő zenéje s olyan távol áll a megvalósítástól, hogy a versenypálya itteni elhelyezését nem akadályozhatja. Ez a terv igen komoly alakban merült fel s még tárgyalás alatt áll. Ha megvalósul, igen nagy előnyünkre szolgál nekünk is, bár a lovar- egyletet a fentebb vázoltak figyelembe vételével teljesen ki nem elégítheti. De kielégítené ideális tökéletességgel a másik terv, a régi, a visszatérő, hogy az A 1 m á s y-birtok területén helyezzék el a versenypályát. Ez már évekkel ezelőtt csaknem megtörtént; pusztán azon múlt, hogy tulcsigázott árat kértek a területért. Azután per alá került a terület s többé nem volt kivel tárgyalnia a lovaregyletnek. A per nemrég véglegesen befejeződött. Az óriási terület egy kis részét most parczellázni kezdik, nyilvánvaló jeléül, hogy tulajdonosa értékesíteni akarja. Nem lenne alkalmasabb és hasznosabb ezt egyszerre, nagy részére nézve egészben elérni s inkább kedvező feltételekkel átengedni a pályának szükséges területet, mikor bizonyos, hogy a többi része érték- emelkedésével a hozott áldozat busásan megtérülne ? És nem segitené-e Rákosszentmihály községe is ezt a vállalkozást alkalmas módon, holott mesés, csudás hasznot várhatna a lóversenyek idetelepedésétől ? Es nem térne-e vissza a lovaregylet is elfogadható feltételek esetén e régi, kedves tervéhez, amikor ezzel a versenypálya kérdését véglegesen megoldhatná s megszabadulna a főváros terhes és drága barátságától is, amely a legkedvezőbb tervvel, a ligettelki dűlő átengedésével is csak ideiglenes megoldást kínál, amelynél a pálya berendezésével soha meg nem térülő terhes és drága beruházást kell tenni a lovaregyletnek ! Ajánljuk ezt a nagyon komoly ügyet az illetékes tényezők figyelmébe és belátó jóakaratába. Talán, mint semleges erkölcsi testület, Rákosszentmihály elöljárósága is kereshetne valami módot a közbenjárásra. Ennek a becsületes és gyümölcsöző üzletnek a nyélbe ütése nem kisebbíthetné tekintélyét, csak öregbíthetné azt a megbecsülést, melyben községünk tisztes és értelmes polgárai részéről évek óta, érdeme szerint részesül. A lóvasut jövője. A rákosszentmihályi lóvasut a villamos vasúti közlekedés létesülésével elveszti mai hivatását. Hogy miből állott ez a hivatás eddig, — azt minden becsületes és lelkiismeretes ember kellőképen tudja méltányolni. Lesz még egyébként alkalmunk, hogy behatóbban foglalkozzunk vele. Ezúttal az a feladatunk, hogy megfelelő világításba helyezzük a lóvasut jövőjének irányítására vonatkozó mostani törekvéseket, A lóvasut hivatása, ha továbbra is Rákosszentmihály község fejlesztésének, felvirágoztatásának érdemes czélját kívánja szolgálni, — nem lehet egyéb mint, hogy a közönség igényeinek lehetőleg teljes méltánylásával olyan uj területeket keressen magának, ahol eddigi feladatának teljesítését eredményesen folytathatja Ahol az uj, fejlettebb közlekedésnek alkalmas kiegészítő részévé válhatik s a maga szerényebb eszközével pótolni igyekezhe- tik a közlekedést ott, ahol még a fejlettség mai foka a drágább villamos üzem létesítését egyelőre lehetetlenné teszi. Ha tizenöt évi önfeláldozó munkálkodás után még mindig ilyen felfogás uralkodik a lóvasut igazgatóságában s a hálátlanság és igaztalanság hosszú sorát feledve, még mindig ilyen önzetlen czélokért tud hevülni, — akkor ezt a kötelességtudás egy bizonyos magasabb mértékének, a lelkesedés és a község szeretete nem egykönnyen utánozható fokának kell a hála érzetével elismerni. A lóvasut igazgatósága pedig méltónak mutatkozott ezúttal is önmagához és egész múltjához. Magáévá tette ezt a felfogást s egyhangú határozattal elfogadta alapul a megoldásnak ilyen módját. A »Rákos Vidéke« közleményeiből régebben köztudomású, hogy az igazgatóság előre elvben annyit mondott ki, hogy a vasutat a J á n o s-utczán és a főfasoron át legalább az uj vágóhidig meghosszabbítja. Megírtuk azt is, hogy a Szent G y ö r g y-telep és az Ann a-telep érdekeltsége mozgalmat indított, hogy a lóvasutnak a telepeiket megközelítő meghosszabbítását eszközölje ki. Erre vonatkozólag bizonyos érdekellentét fenforgását is felemlítettük, amire nézve most a következő levelet kaptuk : Igen tisztelt Szerkesztő ur! Kénytelenek vagyunk szives türelmét ismét igénybe venni, miután múlt vasárnap b. lapjában »A lóvasut jövője« czim alatt megjelent czikk némi helyreigazításra szorul. Emlékiratunk közzététele utáni azon megjegyzése, hogy a Szent-György-telep és Kisszentmiháiy érdekei merőben ellentétesek és ha az egyik kívánságát teljesítenék, a másik teljes mellőzésével járna«, téves nézet folytán kerülhetett be és akaratlanul is alkalmas arra, hogy úgy mérvadó helyen, mint mindkét telep érdekeltjei között zavart idézzen elő, pedig érdekeink nemcsak hogy nem ellentétesek, hanem azok a legnagyobb könnyedséggel összeegyeztethetők. Lássuk csak tisztán a dolgot: a lóvasut a vágóhidig meg lesz hosszabbítva és az eddigi, még nem végleges tervek szerint a főfasoron át. A györgytelepieknek az ismert okok miatt az az óhaja, hogy a főfasorral párhuzamosan lévő Baross-utczán át vezessék a vonalat a vágóhíd i g. A vasút tehát ahelyett hogy a főfasorba fordulna, a János-utczán haladna tovább a Baross- utczaig, — az körülbelül 300 méter, — ezen végig futna és a patak mentén menne a vágóhidig, ami körülbelül 200 méter, tehát az egész eltérés maximum 500 méter, mely távolságot bármilyen közlekedési eszköz 2 perez alatt megtesz, ez pedig nem képezhet oly ellentétet vagy akadályt, hogy mindkét telepet ne lehessen lehetőleg kielégíteni. A györgytelepiek az óhajtott módosítással kielégítést nyernek anélkül, hogy az Anna-telepiek kárt szenvednének, miután a végpont a vágóhíd,
