Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

46. szám. R iko; vidéke 3. telepnek, melyből ezen vonal forgalma főleg táplál­koznék, csak pgyik szélét érinti, nem mondhatjuk a legszerencsésebbnek és kielégítőnek. A Főfasoron végig alig van ház, csak a vágóhíd körül és a rossz talajviszonyok miatt bizony jó ideig nem is lesz. A Baross-utczától kezdve a palotai határ felé azonban már egész házcsoportok húzódnak és hogy az ott lakóknak milyen kínos lenne esős időben a Főfasorig eljutni, mert a Baross-utcza és Főfasor között elhú­zódó mély fekvésű és hosszú terület ősztől tavaszig járhatatlan és a lóvasut a tervezett útvonalon csak nagy kerülővel közelithető meg; ezt bővebben leirni felesleges, mivel a tek. Igazgatóság előtt ezen tény bizonyára ismeretes lesz. Tekintettel arra, hogy a Főfasor telepeinknek csak egyik szélét képezi, kérelmünk oda irányul, hogy a vonalat legalább a Baross-utczán át vezessék. A baross-utczán át való vezetés mindannyiunknak előnyére szolgaina és az Anna- és Árpád-telepieknek, amelyeknek természetesen ezen hosszabbítás szintén szól, sem jelentene kerülőt. A Szilas-patakon túl levő házak és telkek legnagyobb része is a Baross-utcza mentén húzódik el, úgy, hogy ezeknek is előnyt nyúj­tana, sőt szerény véleményünk szerint egy esetleges meghosszabbítás az Anna-telep télé csak ezen az út­vonalon volna előnyös és czélszerü, mert az egész ut mentén már kisebb nagyobb házak állanak és par- czellázott telkek vannak, még csupán a közlekedés hiányzik. Reméljük tehát, hogy a helyesen és czélszerüen kiépített közlekedési vonalakkal Rákosszentmihálynak külterületei is felvirágzanak és eletre kapnak. Miután kérésünket tekintetes Igazgatóság jó in­dulatába ajánljuk, maradunk teljes tisztelettel Rákosszentmihály, 1909. november 2. 114 aláírás. A vasutigazgatóság, mint látható, igen nehéz fel­adat előtt áll, mert a Szent-györgy telepet és kisszentmi hály érdekei merőben ellentétesek. Ha az egyik kívánságát teljesítenék, a másik teljes — Fia elfogadja a kíséretemet, nem lessz többé védtelen . .. A nő mosolygott, de látszott rajta, hogy moso­lyát elrejteni igyekszik. Várnai azonban észrevette. — Ön mosolyog ? Ez a megbocsátás első biz­tató jele! — Túlságos fontosságot tulajdonit neki ! — Nem, nem! Ön megoocsát, ugy-e? És nem haragszik , . . — Ön képzelődik uram! — Boldoggá tenne, ha egy parányi reményt nyújtana arra, hogy képzelődésemnek némi alapja van. — Sajnálom, de igazán ... — Az a kor, amikor az emberek rideg egyked­vűséggel ser ezték és kínozták egymást, régen letűnt. Ön nem lehet oly kegyetlen, hogy . . . — Látja, miért erőszakoskodik ? Ön úriembernek látszik. A viselkedése azonban . . . — Az istenért, ne folytassa ! Szeretek gyönyör­ködni mindenben, ami szép. Engedje meg tehát, hogy gyönyörködhessem önben ! — Köszönöm, de ha szépnek tart, miben kétel­kednem kel!, kissé távolabbról is gyönyörködhetnék bennem. — De mikor a hangját ts akarom hallani ! A hang az élet. Mit ér a szépség élet nélkül? — Hahaha ! Filozous ön, vagy költő? — Az ön oldalán kö'tői ihlet száll meg ; ha elu­tasít kesernyés filozófussá leszek. mellőzésével járna. — Legjobb lenne kiegyezni vala hogy, ötven perczentre. Mondjuk például, a P r o - kopp Endre ötlete nyomán, olyanformán, hogy a János-ufczai vonalat kivezetnék a Baross-utczán. mint a főfasoron végig a Szilasig vagy még to­vább, a meredek aljáig. így mindkét telep érdekeinek kielégítését megközelítenék, elviselhetetenül nagy ál­dozatok nélkül. Hírek Rákosszentmihályi villamos vasút. Ámbár a leghatározottabb alakban és aktaszámra hivatkozva megírtuk már, hogy a villamos vasutunk rákos­szentmihályi vonalát a jövő év folyamán okvet­lenül szintén átadják a forgalomnak, — közönségünk­ben mégis bizonyos nyugtalanság észlelhető, bizo­nyára azért, mert a pálya építését még nem kezdhet­ték meg. Olvasóink tudják, hogy ennek fő oka az, hogy a kereskedelmi minisztérium az építési engedélyt nem adta ki. Mint kitűnő forrásból értesülünk, immár napok kérdése, hogy ez az akadály is megszűnjék, a mennyiben az engedélyt néhány nap alatt okvetlenül kiadják. A minisztérium 83863 | 909 szám alatt már elkészítette, Kossuth Ferencz kereskedelmi mi­niszter aláírta s felterjesztették jóváhagyás czéljából a kir. kabinetirodába, mivel az okmányt Ö Felségének kell aláírnia. Mihelyt onnan visszaérkezik, nyomban kiadják s a társaság kora tavaszszal megkezdi az épitö munkálatokat. Tanfelügyelőnk a polgári leányiskolában. Petri Mór dr. kir. tanácsos, tanfelügyelő, a tanitó- jubileum alkalmával Rákosszentmihályon jár­ván, meglátogatta a Tröszté r-féle polgári leány­E pillanatban egy mellékutczába értek és a nő megállott. Itt mindenképp távoznia kell. Ebben az utczában sokan ismernek és nem szeretném, ha rosszabb hírem kerekednék, mint a milyen vagyok. Várnai csalódott arczot vágott. — Hát csakugyan elküld ? Szabad legalább re­mélnem, hogy újra látom ? Egyébként Várnai Miklós vagyok . .. — Ah ! Ön meglepettnek látszik. Talán ... — Igen, igen ... a nevét ismerem ... Én Bartos Eviline vagyok . . . — Ah! — Önt meglepi ? — Csakugyan, kissé furcsának találom ezt a vé­letlent . . . — Látja, ha az ön czikkére hallgatok, már rég rendőrért kellett volna kiáltanom. — Ej, ostobaság! — Valóban ? — Bizonyára . . . talán . . . — Jó éjszakát!-- Mikor látom ? — Holnap . . . ilyenkor . . . ugyanezen az ut- czán . . . — Köszönöm. Imádom !

Next

/
Thumbnails
Contents