Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
IX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. október 31. 44. szám. RÁKOS VIDÉKE TmSflDflLrU-es KÖZGAZDASÁG! HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTM1HÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Rákosi-út 47, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .... 8 kor Fél évre .... 4 „ Negyed évre ... 2 ,, EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. A zsúfolt iskola. Évről-évre visszatér a panasz, hogy a rákos- szentmihályi állami elemi iskola osztályai zsúfoltak. Nyomban hozzá kell tennünk, hogy csaknem évről-évre mindig orvoslást is nyer, amennyiben uj tanítói állás szervezésével a szükségessé váló uj osztály felállítása megtörténik s ezzel iskolánknak állandó fejlesztése mintegy szüntelenül folyamatban van. Amennyire nem örvendetes dolog, hogy az iskolák apró népe egy ideig zsúfolt termekben kénytelen szo- rongani, viszont éppen úgy nagyon is örvendetes jelenség, hogy a tanulók száma évröl-évre megszaporodik, mert ez a mi szeretett Rákosszentmihá- lyunk fejlődésének a legkétségbevonhatatlanabb bizonyítéka. Volt idő arra is, hogy ezen a helyen erélyesen kellett sürgetnünk a közoktatásügyi hatóságok intézkedését, mely pénzügyi vagy egyéb szempontok miatt egyszer-máskor késedelmeskedett, de azt is el kell ismerni, hogy Rákosszentmihály a maga részéről mindenkor lelkiismeretesen, buzgón és idejekorán megtette a maga kötelességét. Dicséretére legyen mondva, meghozta a maga áldozatát a község is, mely legutóbb pompás középponti iskolát emeltetett, amelynek termei olyan tágasak, hogy minden közegészségi szempont teljes kielégítésével képes a legnépesebb osztály befogadására is. Felszabadult ezzel a második számú iskola nagy része is. Ott most már csak egy tanteremben tanítanak, a többi terem pedig várja, hogy az iskola újabb fejlesztésével, újabb osztályokat nyissanak meg benne. A zsúfoltság állapota a mostani iskolai év megnyíltával ismét elkövetkezett. Élénken tárja ezt elénk az alábbi czikk, amelyet e tárgyban kaptunk és sok érdekes részlete, valamint szeretettel teljes hangja miatt közreadunk, bár e bevezető sorok keretében némi helyreigazító kiegészítésre szorul. Ugyanis hangsúlyozni kívánjuk a tiszta i ga zság érdek é- b e n, hogy a zsúfolt állapot megszüntetése iránt ismét megtette mindenki a magáét. Megtette kötelességét az iskola vezetősége, és megtette az iskola gondnoksága, valamint a község elöljárósága. Régen megtette már, a számadatokkal bőven igazolt és támogatott előterjesztését a kir. tanfelügyelőséghez és ennek utján a va!lás-és közoktatásügyi minisztériumhoz, hogy újabb tanitót nevezzen ki, hogy uj osztályt lehessen felállítani, a mire a szükséges terem, mint mondottuk, rendelkezésünkre áll. Megtette a fel- terjesztést és meg is sürgette az előterjesztést, — de még eddig eredményt nem ért el, — aminek magyarázatát csakis pénzbeli szempontokban kell a kormány részéről keresni és némileg a magyar admi- nisztráczió lassúságában lehet részben megtalálni. Ezeknek előrebocsátása után szívesen adjuk át a szót az érdemes czikkirónak, ki, mint a gyermekek kipróbált barátja, ezúttal is élvezetes és tanulságos módon hívja fel a figyelmet iskolánk jogos igényeire. Azt mondja egy régi római közmondás, hogy akit az istenek gyűlölnek, tanitóvá teszik. Úgy látszik ez az igazság kétezer év után is friss egészségnek örvend, tanúságot tehet róla sok száz tanító, s legelső sorban a szentmihályiak. Aki nem hiszi, kérdezze meg tölünk, ott lenn az iskolateremnek nevezett helyiségben, a 90—100 főnyi gyereksereg közepeit, tegyék szivükre kezüket s valljanak őszintén: igaza van-e a római közmondásnak? Pedig ilyet a római nem is látott ! ! Ott ül szűk helyen, majdnem egymás nyakán 80—90—100 gyerek ; a legkisebbje 6 éves. Most jött először iskolába, ez az első lépés a komoly életbe. Kicsike, vézna a legtöbbje s csöpp testébe alig fér el az élet elevensége, az életerő és életkedv. Eddig szabadon futkosott, nagyot ugrott, széles, nagy vonalakban mozoghatott. Most elhozták ide a szent iskolába, mutatnak neki valami csöpp heiyecskét, s azt mondják neki : ülj itt szép csendesen. Szepeg a kicsi, ülne szépen, de valahogy nem sikerül neki. A szomszéd könyöke szo- ritja az oldalát jobbról balról. Lökdösi is őket erősen, hogy hát hagyják őt szépen ülni, azoK azonban nem méltányolják az igazát, hanem veszekszenek vele minek bántja őket. Csodálatos dolog — a tanitó meg haragszik a buzgóságukért s ránezba szedi a lurkókat. Ezalatt azonban sirva fakad a szomszéd padban egyik nebuló: görbe lett az i betűje, mert a szomszéd meglökte. A sirás nyomán egyszerre a másik két sorokból is neszelés, csöndes veszekedés, maja hangos panasz hallatszik. Uj bíráskodás, uj büntetés kezdődik. A nyugtalanság fokozódik. A levegő nehéz, fojtott. A tanitó izzad s küzködik tovább. ____________ Jl ai szA k 16 oldal.
