Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

■HB • ' ' • : ■ \ ::'"vr! 43. S7am. szerencsének. A leány észrevette zavarát és biztatóan ramosolygott. Ettől a mosolytól aztán egészen meg­zavarodott. & Mikor tánczra vitte a leányt, forgott körülötte a világ. Nemcsak e tánczoló párok, hanem a tükrök, s a terem menyezete is. A katonabanda valami dalla­mos keringöt játszott. Olyanfélét, amit egy hónap alatt az ország széltében-hosszában mindenütt dalol­nak a szerelmesek. — Ismeri ezt a dalt, Ollós ur. kérdezte tőle Lujza kisasszony. Dehogy ismerte. És ha ismerte volna is, akkor se tudná most. Nem hall, nem lát ö most semmit. Azt se hallotta, mikor a zene elhallgatott. Ügyetle­nül forgott tovább, mint valami megbomlott gépezet Lujza kisasszony alig tudta megállítani. A táncz után séta következett, s Ollós lassankint magához tért, zsebkendőjével letörölte verejtéktől nedves arczát, s beszélgetni kezdett. Eleinte bátorta­lanul, később mikor látta, hogy a lányka érdekkel hallgatja, egyre bátrabban. Elmondotta, hogy ha meg­szabadul a katonaélettől, tanár lesz egy alföldi gim­náziumban. Sokat kell még szenvednie addig, mert nagyon rossz ember a kapitánya. — Hiszen nem olyan rossz ember a kapitány ur, mondotta a leányka. — Ne kívánja ismerni se a kisasszony-, vála­szolt sóhajtva az önkéntes s még a keresztvizet is leszedte Komorovcsák kapitányról. Elmondotta min­dennek, csak becsületesnek nem. A tánczterem nagy ablakain keresztül lassankint átszürödött a hajnal világossága..A mulatók lassan­kint hazaszállingóztak. Ollós Géza még folyton Lujza kisasszonynyal beszélgetett, eszébe se jutott,hogy már haza kell mennie. Nagyon komoly dolgokat emleget­hetett, mert észre sem vette, mikor Komorovcsák ka­pitány megállott előttük. Csak mikor a hangját hal­lotta, akkor tekintett föl rémülten. — Készülj, Lujzácskám ! Megyünk haza, — mon­dotta. Ollós kétségbeesett pillantást vetett a leányra. Komorovcsák kapitány ur leányára. Minden benne volt tekintetében : a rémület és a könyörgés, hogy ne árulja el. Katonásan meghajtotta magát s gyor­san menekülni akart. A kapitány ur visszatartotta : — Professzor ur, ha már egész éjjel volt szives a leányomat mulattatni, most késérjen haza bennün­ket. Hallgatva, megtörve ment az utczán, mint valami 7_ halálraszánt. Lujza kisasszony hiába igyekezett lel­ket önteni bele ; A professzor vigasztalhatatlan volt. Egyik gondolat a másikat kergette agyában. Mi tör­ténik mostan vele? Egész éjjel a kapitány ur leányá­nak udvarolt, s még kegyetlenül össze is szidta le­ánya előtt az apát. Átkozta önmagát, sorsát mely ilyen veszedelmet hozott rá. Ne féljen, Ollós ur, beszélni fogok a papával. Az kell csak neki még éppen, hogy Komorovcsák kapitány megtudja, mit beszélt a leánynak ! Elgondolni is rettenetes, mi történik vele akkor. Lába alatt csikorgott a megfagyott hó, arczát pi­rosra festatte a hajnali szél. Észre se vette, hogy a járdáról kocsiutra tévedt, ahol térdig gázolt a hóban. Csak az járt folyton az eszébe, mi lesz vele, hogy tűnjék el örökre a kapitány ur elöl? Mikora kaszárnyába ért, talpon volt máraz egész század. A katonák kíváncsian tekintgettek ki az ab­lakon. Várták a kapitányt. Tudni akarták, milyen dolguk lesz aznap, jó-e vagy rossz. Haragszik-e az ezred réme vagy rosszkedvű? Ennek biztos ismertető jele a sapkája állása. Ha mélyen lehúzza szemére, tudja mindenki, hogy keserves lesz a nap, ha felcsapja fején, úgy megkönnyebbülve lélegzik fel mindenki. Ez annak a jele volt, hogy nem haragszik a kapi­tány. — Fiuk, nincs semmi baj, kiáltotta egy öreg ka­tona, aki azt jelentette, hogy jön a kapitány s félre van csapva fején a sapkája. Csakhogy ezt a kiáltást Ollós Géza nem hallotta. Izgatottan járt-kelt szobájában, mint aki várja a vég­ítéletet. A legjobb, amit remélt az volt, hogy Komc- rovcsák félórai szidás után rögtön vasra vereti, le- küldi az áristomba s ott felejti ítéletnapig. A kapitány ur azonban rá sem nézett, És ha rá­nézett, úgy tűnt fel neki, mintha a szeme barátságo­san mosolyogna rá. Nem szólt hozzá másnap se, harmadnap se. Negyednap aztán behivatta magához az irodába. Sap­káját mélyen a szemére húzta. Nagyon rossz kedvű­nek látszott. — Most következik a hadd-el hadd !-gondolta az önkéntes. Megállott peczkesen az ezred réme előtt, még a lélekzetét is visszatartotta. Komorovcsák kapi­tány elébe állott, s fürkészőleg a megrémült profesz-- szór szemébe nézett : — Becsületes ember ön,, tanár ur ?-kérdezte tőle. Rákos Vidéke Szeplőt, májfdltot, mitesszert, kiütést, ránczokat, himlőhelyeket 1 ' —~ arcztisztátlanságot és minden pár nap alatt eltávolít a bőrszépitő. fino- flAnvnO.fipAIIIA (egyedül valódi mitó és ifjitó hatású MADERSPACH-féle 0e“Zöe '/ICIUC Benzoe tej-creme az arcznak friss üdességet, fiatalságot és fehérséget ad. Teljesen ártalmatlan. Ars 1 kor. hozzaBenzoe tej­szappan 70 f. Benzoe pouder 1 K. igen jó a Benzoe-tej ára IK 53 F. Postán szállítja az egyedül készítő : MÄDKRSPACH FERENCZ gyógyszerész, Kunszenímárton. Főraktár Budepesten : Török József, Király-utcza 12., Nádor gyógyszertár, Váczi-körut 17 Neruda Nándor, Kossuth Lajos-utcza 7., Lux Mihály droguista, Muzeum-kőrut 7., Kartschmaroff A. droguista, Rákóczi-ut és Erzsébet-körut, Molnár és Moser, Koronaherczeg-utcza. Zenélő feszület! Pompás ajándék minden keresztény ház számára ! 55 czm. magas, 26 czm. széles, pompásan aranyozott művészi talppal és díszítéssel. A csoport feszülethez a következő tárgyakat ingyen adjuk: 1. Porczellán Krisztustes , 2. Mária és Magdolna porczeilán szó arai. 3. Mécsestartó. 4. Piros rubin mec^és. • zsálemi rózsafüzér. 6. Szent dallamu z e n e s z e r k e z e t. 7 Fehértábláju „őzen • csontut. imakönyv. (416 oldal.) 8. Szentképecskék. 9. Láda. 10. Csomagolás esszf ' vél. Ára 12 korona 80 fillér. E pompás dísztárgy minden keresztény hazat ekesitse . L vétellel küldi — SZENT eAszeG INTÉZET - ájtatossági ezekek nagybani árusí­tása. — Budapest, IV., Veres Pálné-utcza 1Ö | B. — ügynökök kereste

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents