Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
4. Rákos Vidéke 41. szám. HÍREK. Mikszáth Kálmán jubileuma. Mikszáth Kálmán irói működésének negyven éves jubileumát nagyszerű módon ünnepli meg a magyar nemzet. A legkiválóbb Írókból bizottság alakult a jubileum rendezésére és a jubilánsnak szánt nemzeti ajándék megszerzésére. A bizottság, melynek élén A p- p ony i Albert gróf áll, a következő felhívást bocsáj- totta ki a magyar közönséghez : Felhívás Mikszáth Kálmán tisztelőihez [Mikszáth Kálmán ezidén tölti be irói munkásságának negyvenedik esztendejét. Irodalmunknak ez az örömünnepe közéletünknek hányatott napjaiban virradt reánk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében. Ennek a szellemi erőnek egyik legkiáltóbb példája és legfényesebb képviselője Mikszáth. Költészetének szeretete, megbecsülése, elismerése tegyen bizonyságot róla, hogy a magunkénak is érezzük azt az erőt, amely e gazdag pálya sugallója, hogy mi is részesei vagyunk. A mi nemzetünk lelkében, képzeletében és érzésében meleg és derűs, igazszavu és szeretetreméltó, hűséges és biztató : ott ragyog költészetében. Tréfálva Ítél, évödve vigasztal, borongva gyönyörködtet, mesélve jövendöl. E költészetnél mi sem tárja föl gazdagabban és elevenebben korunk magyar lelkét; mi sem erősiti jobban idehaza önmagunkban való méltó bizalmunkat; mi sem terjeszti messzebb idegenbe jogunkat a meg- becsültetésre. Köszönjük meg neki ; köszönje meg egész nemzetünk. Amint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nemzetünké maradjon: fejezzük ki iránta hálánkat azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsiny darabját, melyet az ö eleinek apáinak verejtéke öntözött, ajándékozzuk vissza neki. Még pedig akként, hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát. Legjava munkáinak harmincz kötetét (20 kötésben), a költő saját szerkesztésében, rendezzük sájtó alá : egész regényköltészetünknek egyik legkiválóbb és legbecsesebb gyűjteményét. Árát sokkal kisebbre szabcselédleány vizet öntött. Vasúti szerencsétlenségnél ha megsérülsz, a vasúttársaság pénzel! Csodálatosan bölcsek a törvényeink Palkó ! Újra házról-házra járt Palkó kintornájával. És sok pénzt keresett, helyenként azért, hogy mihamarabb tovább álljon. Másutt pedig a cselédeknek tetszett meg a szép barna legény, aki mosolyogva köszöntötte őket és fekete szemeivel j-ájuk kacsintott. Szívesen áldoztak nehány fillért, hogy hosszabb ideig gyönyörködhessenek benne. Jó lett a dolga Palkónak. Haza azt irta, hogy zenész lett belőle és csak a legelőkelőbb embereknek muzsikát és hogy nagy pénzeket keres. Egy vasárnap boldogan, gondtalanul és kintorna nélkül sétált a ligetben. Egy helyen átment a kocsi- uton. hirtelenül erős ütést kapott a hátára és — úgy gondolta — félmértföldnyire röpült. Amikor újra magához tért, tiszta fehér ágyban feküdt a kórházban. Kificzamodott a jobb karja, az orrcsontja és az egyik bordája sérült meg erősen. Délután a bácsi látogatta meg Palkót. Rókaszerü arcza sugárzott a boldogságtól. — Fene nagy szerencséd van Palkó! Elütött egy gépkocsi. Rendőr és még három szemtanú bizonyítja, hogy nem tülkölt ! A soffőrt természetesen letartóztatták. — Gyönyörű szerencse ! — mondta leverten Palkó. Nyomorék maradok életem fogytáig. — Dehogy maradsz az. Rövid idő múlva fölgyótuk a régi kiadásokénál, mindössze 80 koronára (20 díszes kötésben 120 korona). Az előfizetések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele pedig a nagy Írónak szánt nemzeti ajándékra jut. Kétezerötszáz előfizető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar műveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar észhez és a magyar szívhez fordulunk. Akiben ereje él, lángja ég: egyesek, intézetek, testületek, hatóságok támogassanak bennünket. Ékesítsünk iel minden mdgyar könyvtárt, minden magyar könyvtárnak ezzel a diszével : Mikszáth Kálmán munkáinak jubiláris kiadásával. Nemcsak a legméltóbb koszorút fonjuk igy, hanem a nemzetnek legbiztosabban termő magot hintünk. Budapest, 1909. szeptember havában — „A Mikszáth-jubileum bizottsága.“ \ % 1 ._ ' Október hatodika. Lélekemelő ünnepet ült október hatodikán a Rákosszentmihályi Községi Kaszinó. Helyiségeit díszes ünneplő közönség töltötte meg. Hazafias áhítattal hallgatták Pálfi János elnök lendületes megnyitóját, mely után Balázs ovi eh Zoltán, lapunk felelős szerkesztője s a községi kaszinó titkára méltatta a nap jelentőségét. Beszédét mai lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük, a beszéd után a közönség helyéről felemelkedve lelkes szívvel énekelte el a Hymnust s végül Pálfi János elnök meleg és lekötelező szavakban mondott köszönetét a szónoknak. A társaság a késő, éjjeli órákig együtt maradt s czigányzene mellett szórakozott. Személyi hírek. K r a t o c h w i 1 1 József szentszéki ülnök, Csömör község plébánosa hetek óta külföldön utazik, még pedig Csáky Károly gróf, váczi püspök kíséretében, kivel jelenleg Brixen- b e n üdül. A plébános e hónap derekán érkezik haza s veszi át plébániája vezetését, püspökileg kirendelt helyettesétől. — D e c s y József főszolgabírói két heti szabadságot vett ki, mely alatt Kiss Tibor szolga- biró helyettesiti. Bukóvszky György dr. ünneplése. A főváros fertőtlenítő intézetének igazgatóját, dr. Bük ovszky Györgyöt rendkívül meleg ünneplésben részesítették gyűlsz. Tudod-e, hogy a gépkocsi tulajdonosa milliomos! Az ügyvédünk már bepörölte. Nagyszerű lesz. Szervusz ! És elrohant. Másnap délután lelkendezve rohant fel újra. — Főnyeremény, öcsém ! Főnyeremény ! A nagyságos milliomos űrönként ajánlptt fel neked lO.OOO koronát! Mit szólsz ehhez?! Ilyen szerencse hallatára Palkó csakhamar felépült. Amikor kikerült a kórházból, hazakivánkozott az ő Juliskájához. — Minek sietsz ? — kérdezte a bácsi, — ki tűdül*, mily szerencse vár még itt reád. t)e Palkó nem akart maradni. Úgy vélekedett, hogy amig csak kezet ficzamit, orrot vagy bordát tör be a szerencséje, — az még tűrhető, ha bőséges fájdalompénz járul hozzá. Könnyen megeshetik azonban, hogy a szeszélyes fortuna egy napon nyaktöréssel ajándékozza meg, azt pedig nem akarta bevárni. Elbu suzott tehát a bácsitól és hazautazott. Amikor kitudódott, hogy gazdagon jött haza Palkó, az emberek setegestöl keresték fel, kikérdezni, hogyan gazdagodott meg ily gyorsan! Utána meg valóságos utazó láz fogta el a lakosságot. Mindannyian Pestre igyekeztek, remélve, hogy nekik is kedvez a szerencse! Ámde csalódottan kerültek onnan vissza, mert hát történnek ugyan még csodák, — de csak nagynéha! Dóra.
