Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-19 / 38. szám
38. szám. Rákos Vidéke Iskolaegyesület. A rákosszentmihályi iskolaégyesület választmánya látogatott ülést tartott múlt szombaton, az Engelbre c b t vendéglő külön helyiségében. A távollevő Pál fi János elnök távollétében Ben ke István alelnök vezette az ülést s előadó K é p e s s y Imre titkár volt, ki még most — elköltözése után is szivén viseli az egyesület sorsát. Az ülés legfontosabb tárgya az a szomorú bejelentés volt, hogy az iskolaegyesület pénzügyi helyzete igen súlyos. Már régebben kimondotta az egyesület, hogy a T r ö s z t e r-féle helybeli polgári leányiskolában tiz, szegénysorsu növendék tandiját kifizeti, hogy az intézetnek ezzel is támogatást nyújtson. A tagok száma ellenben olyan kicsiny és a két koronányi évi tagsági dij is olyan gyéren folyik be, hogy jó szándékát végre nem hajthatja az egyesület. Szó volt most arról, hogy a tiz egész tandíjmentesség helyett ugyanennyi fél tand jmentességet adományoz csak. Ezzel szemben W ay and Károly igazgató azt indítványozta, hogy ne vállaljon az egyesület semmiféle fix kötelezettséget az iskolával szemben, hanem ösz- szes jövedelmét, legyen az sok vagy kevés, minden megszorítás nélkül engedje át a polgári iskolának. A választmány a vitát ezúttal nem döntötte el, hanem megvárja az idei tagsági dijak beszedésének eredményét s azután hoz határozatot. Uj tagsági gyűjtő-iveket is bocsát ki az egyesület, kérve lakosságunkat, hogy a nemes, kuliurális czél érdekében a kért csekély áldozatot hozza meg. Szomorú lenne, ha a kérelem megfelelő visszhangra nem találna Rákos- szentmihályon! A községi kaszinó uj tagjai. ARákosszent- mihályi Községi Aaszinó, (volt kör) Schvarczl József alelnök elnöklete alatt tartott választmányi ülésén legutóbb a következő uj tagokat vette fel : Opitz Éiórián, Öszterreicher Ignácz, Bazsó Elemér és Béről 1 Mátyás. Az ülésen egyebekben házi ügyeket intéztek el. Műkedvelői előadás. A rákosfalvi műkedvelői előadás, melyet a „Rákosi függetlenségi 48-as kör“ rendezett múlt szombaton, minden túlzás nélkül mondva fényesen sikerült. Rengeteg közönség gyűlt össze,''még pedig nem csak Rákosfalva közönségéből, hanem a fővárosból és a környékbeli lakosságból is. Különösen kitett magáért Mátyásföld, de szépen képviselték Rákosszentmihályt is. A Budapestre indított éjszakai kü- Jönvonat zsúfolásig megtelt utasokkal. Á közönség kitörő tetszéssel fogadta az előadást, mely pillanatig sem emlékeztette arra, hogy műkedvelők szerepelnek a szinpadon, hanem hivatásos színészek munkájának is díszére vált volna. Szécsi Ferencz dr. „Utazás az özvegység felé“ czimü, kitünően mulattató vigjátékát adták elő, — Győző Lajosnak, aVig- s z in h á z tagjának kiváló rendezésében, pompás, kerekded, összevágó és gyors tempójú előadásban. A szereplők egytől egyig a legteljesebb elismerésre érdemesek. A siker java mégis talán a hölgyeket illeti kik csudálatos tökéletességgel és invenczióval feleltek meg nem könnyű feladatuknak. Friedländer Ma- nóné drné, Szentiv ányi Gézáné drné, Sándor Antalné és Hohl féld Vili egyaránt kiváló alakítást nyújtottak, — de méltán rászolgáltak mellettük a férfiak is a zajos elismerésre, névszerinti Szétsi Mihály, Szentiványi Géza dr., Niederkirchner Antal, Mann Géza dr., H o h I f e 1 d Félix és B a r any ay Dezső. — Előadás után reggelig tartott a jókedvű mulatozás és táncz. Az estély szép összeget jövedelmezett a kör czéljaira. Templomszentelés Görcsönben. A «Rákos Vidéke“ kereteiben szokatlan hirt jegyzünk fel szives olvasóinknak. — Egy deréK sz ilágyvá rme- g y e i község, Görcsön, görög katholikus kiveinek szerzett örömet a nagy esemény : múlt vasárnap nagyszabású ünnepség keretében felszentelték a helység uj gör kát. templomát, uj házát az Istenfélelem és erkölcs nemes tanításának. A minden magyar ember rokonérzésére méltó görög kath. testvéreink vallásos ünnepe, uj templomuk megszerzésének örvendetes hire — kedves tudnivaló széles ez országban, a Rákosvidéke közönségére nézve pedig annál érdekesebb, mert a szép uj templom lelkésze Szabó István plébános, ugyanaz az érdemes hazafi, kinek színes tollal megirt szép tárczáival és meleghangú, szemléletes leírásaival már ismételten találkozott lapunk hasábjain, hol mindenkor figyelmet keltett és testvéri szeretettel teljes fogadtatásra talált Szabó István plébánosnak sok személyes jó ismerőse is van Rákosszentmihályon, kik lelkipásztori sikerének és örömének őszinte részesei. — Nem magához szóltam . . . — Oh, kérem . . . — Csak magáról, — mondotta szeretetremélíóan a gazdám. De ha már feléöiedt, szaladjon át a szemben levő virágkereskedésbe és rendeljen egy csokrot. Öt perez múlva készen legyen. A csokrot a második felvonás után vigye el Bontai Nasa kisasszonynak az öltözőjébe. Mondja meg neki, hogy én küldöm s nagyon boldog lennék, ha személyesen is tehetném nála tiszteletemet. Mindjárt meg is hívhatja őt a birtokomra, néhány hétre . . . — Amint parancsolni méltóztatik. — Várjon csak. Mondja meg neki azt is, hogy a pénzt nem sajnálom. — Igenis. — Mondja meg neki, hogy a legnagyobb tisztelettel fogom környezni. — Oh, milyen szellemes méltóságod ! — Igen. De hallja, ne hogy bolondokat beszéljen. Diszkréten és tapintatosan ! Öt perczczel utóbb, hatalmas virágcsokorral a kezemben, kopogtattam Bontai Nasa kisasszony öltözőjének ajtaján. — Ki az ? — csicseregte egy bájos női hang. — Én vagyok kérem, — szóltam kissé bátortalanul, — retyezáti és pávatojásfalvi Verpeléty Alajos császári és királyi kamarás legalázatosabb titkára. Az ajtó kinyílt. — Mit kiván tőlem ? — kérdezte a csodaszép Nasa. — Öméltósága megbízásából bátorkodom átnyújtani ezt a csokrot és teljes tisztelettel megkérdezni a kisasszonyt, nem volna-e hajlandó néhány hétre Öméltósága birtokára fáradni, amely gyönyörű tájékon fekszik . . . Tovább nem folytathattam, mert a kisasszony közbevágott: — Takarodjék innét! A helyzet kissé kellemetlen volt. Kezdett melegem lenni. De azért rendületlenül folytattam : — Öméltósága nem sajnálná a p . . . . Bontai Nasa megnyomta a csengetyü gombját. — Ha nem hordja el tüstént magát, a szolgákkal fogom kidobatni! — kiáltotta. Aztán lerogyott a pam- lagra és hangosan sírni kezdett. A fájdalom kitörésének e pillanatát, tekintve, hogy a folyosó végéről közelgő lépteket is hallottam, felhasználtam a gyors távozásra. A csokorral együtt visszatértem a páholyba. — Hát miért nem vitte el a virágot a kisaszszonynak? , — Vittem, vittem, de . .. ize , . . nem fogadta el... — Nem é ? _ Nem. Nagyon udvarias volt, de kijelentette, ho gy virágokat eivoől nem fogad el. — Nos és a meghívást?
