Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
33 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 5 Tüzelőanyagról gondoskodjunk. A gondos családapa addig gondoskodik a háztartása számára szükséges tüzelőanyagokról, amig az idő zordra nem fordul s a szállítás is olcsóbb, a tüzelőanyag ára se emelkedett még tul- magasra. A rákosszentmihályi fogyasztási szövetkezet tagjai abban a kellemes helyzetben vannak, hogy minden bajlódás nélkül juthatnak olcsó és jó tüzelőanyaghoz, melyet a szövetkezet tetszés szerinti mennyiségben házhoz szállíttat. A napokban tizenkét waggon tüzelőanyag rakományt szállíttatott Rákosszentmihályra, de ezt már is lefoglalták volt maguknak a megrendelők úgy, hogy legközelebb újabb szállítmányokról kell gondoskodnia. Mikor kell berukkolni ? A hadseregnek Bécsben megjelenő közlönye most adja hírül, hogy az idei tavaszszal besorozott ujonczoknak október 7-kén kell berukkolni; mig a póttartalékosok egy nappal előbb 6-án, kötelesek bevonulni a nyolcz hetes kiképzésre. II «8, CSARNOK. II & Együtt maradunk. Irta: Prém József. A dubovai országúitól pompás topolya fasor vezet a Lankás-majorhoz, melynek hosszúkás, földszintes lakóházát kissé túlzottan kastélynak nevezik a környék emberei. Évek óta magános nő és ennek leánya tartózkodik a majorban. Kollár Flóra valamikor nagyon szép lehetett, most is az, de csak vasárnap, amikor kiöltözködik és termetét, mely kissé hízásnak indult, karcsúra fűzi. Láttam Flórát pongyolában, amint kertjében dolgozott és láttam ünneplő ruhában, amint a városba indult a misére. Soha nagyobb ellentét! Mintha két külön nő lett volna. De leánya, a a 18 éves Ilonka: otthon is, az utczán is, maga a báj és előkelőség. Valami titok szövődött évek óta a majorban lakó hölgyek körül. Senkivel sem érintkeztek, senkisem látogatta őket. Néha bekocsiztak Nagyszombatba, kölcsön véve a plébános sárga csézáját, melybe saját honvéd lovaikat fogták. A családi batár mégis nehéz lett volna a három órai útra. Minden évben Bécsbe is rándultak. Úgy hirlett, hogy valami rokonukat látogatják ... De többet erről sem tudhatott meg senki. Flóra asszony sápadt vonásain állandóan csupa dacz és világmegvetés tükröződött. — Nagy erély lakozik ebben az asszonyban ! — mondta sokszor a plébános. — De hát hol a férje? S van-e általában ura? Kicsoda voltakép Ilonkának az apja? A kérdéseket néha-néha felvetették a környék kiváncsi emberei. Senkisem felelhetett rájuk. így aztán lassan elhallgattak a szomszédok. Egy nap a nagyszombati aranyifjuság majálist rendezett a közeli erdőben. A város gazdag konyak gyárosa: Gogola Lukács szerepeit mint bálelnök,, felesége mint bálanya és fiuk, az elkényeztetett Rudi huszárhadnagy, mint főrendező, Gogoláné egész nap cziczomázta magát. Rendesen a piaczra néző házuk egy ablakában ült. Kezében a kölcsönkönyvtár egy elkoptatott regénykötete. de többet nézte a járókelőket, mint a betűket. Sok- szoi ott az ablakban rs raspolyozta körmeit, a semmittevés rózsás hirdetőit és gyönyörködött az ujjain csillogó gyűrűkben. Legfőbb vágya volt, hogy ne a gőgös takarékpénztári igazgatóné, hanem őszabja meg a város uj divatját kalapokban, napernyőkben, i uháKban, sőt alsószoknyákban is. Különben Gogoláné atyja cs. és kii. hadbiztos volt. Lánya mégis fájlalja, hogy ő maga csak konyakfőzőhöz mehetett, akiről csak sejti, de meg nem meri vallani, hogy valamikor pinczemester volt. Titkon igen boldogtalannak érezte magát Gogoláné. Abrándképei közt egy kaczkiás főhadnagyot imádott most is. Mily hóditó is volt az a báró Ring- hof Iván! Azóta közel húsz esztendő szállt el az epedő asszony fölött. Sokszor emlegeti a férjének, kinek azonban csak kusza, vastag, vereses-szürke bajusza rezdiil meg ilyenkor és hallgat. Az asszony pedig fölpattan : — Te ! . , , Te nyárspolgár! Tudod-e, hogy most báróné lehetnék, hogy ezredesné, sőt tábornokné lehetnék! Oh, Iván, Iván! Báró Ringhof Iván! Miért is nem hallgattalak meg! A kerekfejü Gogola most se szól semmit, hanem kifelé indul. Az ajtóban azonban igen kurtán és félelmesen böki ki: — Most már — csitt! A vastag, pecsétgyürüs mutató ujját is fölemeli hozzá, aztán becsapja az ajtót. Gogoláné szeretne elájulni, de csak a fogait szorítja össze. És vigasztalást keres abban, hogy a fiára gondol, a deli Rudi huszárhadnagyra. — Milyen fess ! Nincs is fölségesebb öltözet az uniformisnál! Oh, mily boldog, hogy Rudi is igy gondolkodik. O megmenti a családom becsületét! II. A majális rendező bizottsága már a meghívókat irta. Egyszerre megszólal Gogola Rudi: — Fiuk! Hívjuk meg Kollár Flóra asszonyt is. A rendezők felkaczagtak. Rudi erre kipirult a méregtől és most már követelte, hogy Írják meg a meghívót. — De milyen névre? Hisz nem is tudjuk a férjéét! — No hát én tudom, írjátok ! A fiuk felugráltak. — Özvegy báró Ringhof Ivánné, szül. Kollár Flóra úrnőnek és leányának. — Ismered őket ? — A vasúton beszélgettem velük. Együtt utaztunk fel Bécsbe s vissza is együtt gyüttünk. Utána ártam : kicsodák ? S megtudtam mindent. — Lám, lám, Rudi a hóditó, Rudi, a szerelmes. És barátai gúnyosan évelődtek vele. Sápadt, vé- cony dongáju legényke volt Rudi. Nem kellett fűzőt dselnie, igy is karcsú volt az attilában. Anyjára ütött, iki rémült a hízástól, minden héten megmérette nagát a konyak-gyárban s ha fél kilót gyarapodott : ögtön koplaló kúrát kezdett. A zömök, tagbaszakadt, tüskéshaju, dinnyefeju jogolák fajtából semmi sem volt Rudiban. Nem is ízületeit arra, hogy dolgozzék, mint a töiekvó apja. Am egyet mégis örökölt a Gögoláktól. becsiile- es, bátor szivet. Ez a szív késztette arra, hogy máslap kilovagoljon a Lankás majorba. A házbeliek nagyon meg voltak lepetve. Sokkal íamarább toppant be a rokonszenves, halaván) iac íagyocska, semhogy eltagadhatták volna magu<a. A látogatás különben igen rövid volt Flóra asszony olyan hidegen beszélt a hiitelen el ogu a e fjuval, hogy ez alig mert ránézni Ilonkára, aki színén elpirult.
