Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
rákos vidéké 27 s^am 2. tanulnak s mégis jó osztályzattal jönnek haza hogyan lehetséges az ? Előbbiek nem abból indulnak ki, hogy gyermekük sokat tanul, hanem abból, hogy sokat panaszkodik. Utóbbiak pedig nem vették észre, hogy az elemi iskolában a tanító és tanuló közös munkája hozza létre a kívánt eredményt. Aki tehát figyel, annak természetesen a tanult tananyaggal kevés dolga akadt odahaza. E sorok czélja, hogy a szülők és tanítók minél egyetértőbb kapcsolatba igyekezzenek jutni s akkor megszűnik a visszás állapot az iskolában és nem lesz oka a panaszra sem szülőnek, sem tanítónak. És különösen nem lesz oka panaszra annak a szülőnek, ki egyetlen gyermekének zsenialitásától annyira el van telve, hogy egyik-másik dologra való tompultságát magától nem is veszi észre. mord . . Krónika. Az elmúlt hétnek közepétől —Hadd tudja, akit érdekel— A hivatalból nem megyek már Szép lassan otthonomba el, De zsúfolt villamosra szállók, Hogy óraszámra összerázzon, Mert —elleneim pukkadjanak meg,— Nekem már van nyári lakásom ! S leszállva oszt a villamosról, Nem sima aszfalton megyek, De hepehupás réten által, A hol teremnek a legyek; Hol ezerszámra van a szúnyog, S hogy engem, bus vándort, ne lásson Es meg ne csípjen, nincs eset rá... Mert nekem van nyári lakásom ! TÁRCZ A. Az árverés. Iría: Pogány Mihály. Leittier ur, a Krausz és társa czég főnöke leveleket diktált. A levelek, hol keitek, hol fenyegetődz- tek. Kértek, ahol remény volt arra, hogy az adós fizetni fog és íenyegetődztek, ahol sejteni lehetett, hogy per nélkül nem fog fizetni a kliens. A többség az utóbb említett fajtához tartózott, mert a bort, amivel a Krausz, Leitner és társa czég is kereske-^ dett, nem szeretik fizetni az emberek. A bor nem olyan, mint egyéb hitelre vásárolt tárgy, hogy kopik, romlik, de mégis csak megvan. Ha kérik az árát, hát ha haragosan is, de ránéz az ember. De a bor? Azt a vagyonos ember nem igen rendeli a Krausz, Leitner és Társa czégtől, egyrészt azért, mert a vagyonos embernek rendesen van szőlője, másrészt meg a rendelt bor árát azon nyomban meg is fizeti. Érthető tehát, hogy a Leitner ur által tollba mondott felszólítások mind kistisztviselőknek, meg másod és harmadrangú korcsmárosok czimére küldettek el. A levelek telve voltak a legkülönfélébb fenye- getődzésekkel, amelyeket olvasva, kétségtelenül ijedten szaladtak a kis falusi vendéglősök a pénzesfiókhoz, hogy el küldjék a pénzt a nagy budapesti czéo- nek, amely kész elárvereztetni az egész korcsmát. Utamon többé nem világit Fény tszóró villamlámpa sem, Tolvajlámpással a kezemben Bakiatgatok szép csendesen, A néma holdtányér követ csak, Hogy rám egy kicsinykét vigyázzon És ki ne raboljanak engem . .. Mert nekem van nyári lakásom ! S ha éppenséggel zivatar van, Villámlik és a menny dörög, Kaput uközben senki sem nyit, Akárhogy is dörömbölök. Az isten nyila belém csaphat, De mindenképen bőrig ázom, Mert heje-huja hajdinárom, Nekem már van nyári lakásom. Van énnekem nyári lakásom, Költői, szép, kicsiny lakás, Még éjjel is lesz társaságom, Kis háziállat — egy rakás, Valóban égi élvezet lesz Nyugtalan ide-oda másznom Báb élj os, enyhe éjszakákon ... A fő, hogy van nyári lakásom ! Fenő. Házasság Binóczi Balázsovich Zoltán, a »Rákos Vidék e« felelős szerkesztője, junius 26-án vezette oltárhoz havadtöi Domby Emmát, néhai havadtői Domby Károly, Szilagy vármegye volt árvaszéki elnöke, és néhai csikszentsimonyi Lakatos Klaudia leányát a krasznai lóm. kath, templomban, Decsy főszolgabíró Rákosszentmihályon. Decsy főszolgabíró a héten kettős okból járt Rákosszent- mihályon. Az igazoló választmány ülésén elnökölt. Ez az ülés tárgyalta a községi vá'asztók névjegyzéke ellen beadott felebbezéseket, melyek elintézéséről az Pedig Leitner urnák eszébe se jutott volna, hogy a fenyegetéseit beváltsa. Spitz, a vörös, szeplős könyvelő, aki 12 év óta körmök az irodában, de folyton felmondani készült és hihetőleg ma, ujabbi tizenöt év múltán, még mindig ott ül, Spitz, folyton nevetett a Leitner ur haragos levelein. Tudta jól, hogy a pert annak módja szerint megindittatja a czég ügyvédjével, de amikor az árverés kitűzésére kerül a sor, akkor megszállja a lelkét valami gyengeség és egy ideig halasztja a kegyetlen rendszabályt, inig végre elhatározza magát és kiadja az utasítást: — A rimaszombati vasúti vendéglős ismét küldött ötven koronát a tartozásra. Az árverést fel kell függeszteni. Ha Spitznek jó kedve van, akkor megkoczkáztat egy alamuszi kérdést: — Igazán, Leitner urnák olyan jó szive van. Nem árvereltet senkit, pedig a Kitzl czég, a Strasser czég, meg a többiek, mind, úgy árvereltetnek, mintha élvezetük telnék benne. Igazán nem értem, Leitner ur kérem . . . Leitner ur ekkor, mint már huszonötször tette, valahányszor Spitz beugratta, felpattan és elmondja újra, meg újra, hogy miért nem árvereltet, — Ön nem ért engem, Spitz ur ? — kezdi a kövér kezeivel idegesen hadonázva. — Ön nem érti, hogy miért nem árvereltetek ? Mondja barátom, tudja maga mi az az árverés ? Látott maga már ár- verelni? Nem? No, lássa. Én láttam, mikor az én
