Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 24. szám
IX. évfolyam. 24. szám. Rákosszentmihály, 1909. vasarnap, junius 13. RÁKOS VIDÉKE TrtRSnDflL/V'és KÖZGAZDASÁG» HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁG! EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .........................8 kor Fél é vre...............................4 « Ne gyed évre..........................2 « EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Tauglich — Untauglich. Irta: dr. Ilosvatj iajos, udvari tanácsos. II. Elszomorító, de valóság, hogy mai műveltségünk és polgárosultságunk olyan eszmék diadalát jelenti, amelyek csak vérkeresztség árán váltak az emberiség közös kincsévé. Ez nem is lehetett másképen. Az értelem követeléseinek kielégítésére irányított törekvések, amennyiben azok nemcsak tőlünk függnek, érdekellentételeket támasztanak. Mindenkinek a maga felfogásához való csökönyös ragaszkodása sok szenvedélyt szabadit, melyek mindig előpostái az összeütközésnek. Akár kitört a nyílt küzdelem, akár nem : az erőre kapott indulatok féregként rágódnak lelkűnkön, melyek megbénítják akaratunkat és gyöngítik szervezetünk ellenálló erejét is. A külső hatásokkal egykor jobban daczoló ember szervezete olyan mértékben gyöngült, amilyben a műveltség és polgárosultság fejlődött, mert jobban elfoglalta az értelem, mint a test fejlesztése. E folyamattal szemben az ellenhatás csak a 19-ik század közepén kezdett általánosan mutatkozni. Lehet, hogy a test elkorcso- sulásának szemlélete sokáig csak az iskola- igazgatókat, a nevelőket foglalkoztatta volna, ha az államok fentartásának ügye nem a katonaságon fordul meg. Az általános védőkötelezettséggel járó testvizsgálatnak nagy része volt abban, hogy a testi nevelés elhanyagolására terelődött a figyelem és azok a kérdések, amelyeket kezdetben talán csak a részvét vetett felszínre, utóbb fontos állami érdekek kielégithetése miatt maradtak napirenden. Satnya. gyönge emberekkel nincs eleven ipar, kereskedelem, de megbizható hadsereg sincs. Az önző állam igy vált az emberies érzésekből keletkezett czélok hatalmas támogatójává és saját érdeke sarkalja legjobban, hogy a köz- és magánegészségügy tanulmányozására, javítására, minél többet áldozzon. A régi múltból nincsenek eléggé megbizható statisztikai adataink, de amennyire az utóbbi néhány évtized adataiból következtethetjük, a halandóság azokban az országokban csökken észrevehetően, amelyekben a köz- és magánegészségügygyel már nemcsak egyes tudósok, hanem hatóságok és egyesületek is foglalkoznak és gondoskodnak róla, hogy a tudományos kutatásokból ieszürődöít igazságok a népnek mennél szélesebb rétegét átjárják. A halandóság a magyar birodalomban az 1881—85-ik évek átlaga szerint 33d, Budapesten 28-8 volt, 1000 lélekre számítva, mig 1907-ben a veszteség a magyar birodalomban 25’2-re, Budapesten 17*8-ra apadt. Ezek is felette érdekes adatok, mert ékesen szóló bizonyítékai annak, hogy az emberi életet legjobban védelmezi a tanultság; ha azonban a magyar sovinisztaság szemüvegén vizsgálom a dolgot és mégis sokkal szebbnek, színesebbnek látom azokat, amelyek arról tájékoztatnak, hogy vájjon azóta, mióta a köz- és magánegészségügy nálunk is jobban foglalkoztatja az elméket, a magyar birodalom katonái szolgálatra alkalmas egyéneinek száma fogyott-e, vagy gyarapodott? Adataimat Myrdacz Pál dr., cs. és kir. első osztályú törzsorvosnak 1907-ben kiadott munkájából kölcsönzőm, melyben ő, most már harmadik ízben, ismét több, még pedig 12 év alatt szerzett adatokról számol be. Körülbelül 700.000 embernek, szigorúan katonai szolgálatra megvizsgálása évente, olyan gazdag anyagot ad az emelkedésre, amelyhez hasonlót se mennyiség, se megbízhatóság tekintetében, semmiféle más hatóság egybe nem állíthat. Ebben a kimutatásban mind a legénység termetéről, szolgálatra alkalmas voliáról, rr.ind szolgálatra alkalmatlanságának okairól annyira meglepő eredményeket olvashatunk, hogy belőlük hazánk jövőjének akár káprázatosán szép képét is megfesthetjük, feltéve, hogy törekedni fogunk a tanulságokat kellőképen méltányolni. Mig 1883-tól 1893-ig azon katonaköteleseknek száma, akiknek magassága 160 cm., 1COO közt 301 és azoké, akik 171 cm fölé nyúltak, csak 171 volt, addig 1894-től 1897-ig a kisterme- tüek száma leszabott 246-ra, a nagytermetüeké H\ai számunk 16 oldal.