Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 17. szám Sorozás. A rákossz entmihályi ifjakat szerdán vezette a katonai sorozásra Gödöllőre, Hauser Gyula bíró és K r e n e d i t s Sándor főjegyző. Harminczhét katonaköteles ifjút produkált Rákosszentmihály, akik közül öt nem jelent meg a sorozáson. A megjelentek közül besoroztak kilenczet, felülvizsgálatra utasítottak egyet. — A hivatalos aktust természetesen nagy vigasság követte, melyen a járásból egybesereglett községi elöljárók vettek részt. Üzletváltozás. A rákosszentmihályi Újvár y féle forrás fürdő kávéházat április 15-ikén uj bérlő nyitotta meg. A fürdő Kioszk-kávéház a helybeli úri közönségnek legrégibb szórakozó és találkozó helye, hol legutóbb Dobos József özvegye vezetett üzletet. D o b o s n é Budapestre költözvén, most Krem er Antalnak adta át helyét. Az uj bérlőt tapasztalt üzletembernek tartják, ki gondoskodni fog, hogy mindenkor Ízletes ételek és jó italok álljanak a közönség rendelkezésére. Váczi kőszénbánya-társaság czimen néhány esztendővel ezelőtt vállalat alakult Budapesten, mely a Vácz melletti Kösd község határában található szenek feltárását tűzte ki feladatul. A tulajdonosak Brüszler tanár és Nathanson bankár, két helyen végeztettek fúrásokat és mintegy 130 méter mélységben meg is ütötték a kívánt szénréteget. Egy szép napon azonban nem várt szerencsétlenség érte a bányát az által, hogy azt a viz teljesen elborította, A vállalkozók hasztalan igyekeztek a vizet kiszivaty- tyuztatni, ez sehogyan sem akart sikerülni a rendelkezésre álló eszközök mellett. A megfelelő nagyságú szivattyúk beszerzésére pedig nem állott már elegendő tőke rendelkezésre. Legutóbb azonban változás állott be a kosdi szénbánya sorsában. Ifj. Casimir Perriert, a volt franczia köztársasági elnök fiát nyerte meg a váczi kőszénbánya-társaság, aki személyesen többször járt a helyszínen az elszerencsétlenedett kosdi bánya tanulmányozása végett. Perrier akként döntött, hogy az elöntött akna kiszivattyuzásátó! eláll, ellenben a lefoglalt szénterület mintegy 8—10 pontján újabb fúrásokat eszközöltet, mintegy 500—550 méter mélységig. Ezen munkákkal a Magyar mélyfúró r,-t. bízták meg. mely már meg is kezdte a munkát. Beketow czirkusz, A Beketow czirkusz napról- napra zsúfolt ház előtt tartja kiváló sikerű előadásait. A minden izében kitűnő műsort az igazgatóság sport, — high life és más hasonló különleges jellegű előadásokkal is élénkíti, melyek a fővárosi közönség elitjét gyűjtik a czirkuszba. A Webb kapitány csudálatosán idomított fókáinak sikere is nöttön-nő s ma már minden fővárosi ember egyetért abban, hogy ez a mutatvány egyike az artisztika legritkább sikereinek. A czirkusznak nagy erősségei ezúttal is az elsőrendű akrobata számok, nemkülönben kitűnő képviselőkkel rendelkezik a humoros elem is, melyben a főmester a világhírű angol komédiás. La- vather Lee, Bohn téglagyár. Az ország legnagyobb ipartelepeinek egyike a Bohn-féle téglagyárak, melyek a mellett, hogy sok ezer munkáskéznek állandó keresetet nyújtanak, a hazai iparnak dicsőséget is szereznek. A Bohn-féle szab. természetes vörös fedélcserepek általános kedveltségnek örvendenek. A lóvasut forgalma. A rákosszentmihályi lóvasuton 1909. márczius’oan 47600, személy utazott és 3540. korona volt a bevétel. Tavaly márcziusban 41290. volt az utasok száma és 3265. koronára rúgott a bevétel. Az év elejétől kezdve márczius végéig az idén 130580 utas használta a lóvasutat és 9914. kor. volt a bevétel, — mig 1908 hasonló szakaszában 118390. volt az utasok száma és 9168. kor bevételt értek el. A hús ára a vidéki piaczokon. Az O. M. G. E. árjegyző irodájának tudósítói jelentése szerint a vágott hús ára kilogrammonként, fillérekben a következő volt: marhahús borjúhús sertéshús birka 1. ii. I. ii. 1. ii. hús Arad . . , 132 120 160 140 180 152 — Baja .... 112 104 120 112 108 100 72 Balassagyarmat 100 80 144 132 128 — — Debreczen 120 112 160 112 160 152 — Eszék . , . 140 108 156 128 132 128 200 Győr . . . 156 140 160 136 160 144 — Kassa . . . 120 112 120 110 150 140 200 Léva . . . 112 104 140 120 140 130 — — De én is megmutatom ! — szólt az öreg székéről fölkelve s két kezével az asztalra támaszkodva. — Jer Sándor, jer, — mondám én, az ajtót kinyitva s Petőfit karonfogva. — De azért is fogok ! — De nem fog ! — Hóhér! — Hóhér! — Hóhér vagy magad ! A legválogatottabb czimzések váltakozása közben haladtunk végig a hosszú folyosón, elől Petőfi, nyomban utána a pap, ujrázva és duplázva a költő nyájaskodásait. Hazaérve, Petőfi a divánon végig vágta magát és nagyot nevetett. — De mit csinálunk most ? — Mit? Hát szavalni fogok. — No már engedj meg, édes barátom, én nem tehetem ki társulatomat annak az eshetőségnek, hogy beszüntessék az előadásait, — Jó, jó, majd estére beszélünk — szólt Petőfi és ezzel egy külön szobába vonult dolgozni, Este tele színház volt. Az öreg czenzor az első zártszéksor végén, rendes helyén ült. A közönség közt mindenki Petőfi után tudakozódott, ki nemsokára meg is érkezik, de már egy kissé lehangoltam Én újra kértem : tartózkodjon’minden demonstrá- cziótól, a függönyfelhuzónak pedig megparancsoltam, hogy rendeletem nélkül a függönyt föl ne huzza. Az első felvonás után öltözködnöm kelivén, az öltöző szobába mentem. Egyszerre csak rengeteg taps és kiabálás üti meg füleimet. Félig öltözve futok a színpadra s mit látok : a függönyt csakugyan nem húzták fel, hanem Petőfi, távollétemet felhasználva, az előfüggöny előtt a mécsek közé állott s irtóztató tapsvihar közt engedelmet kért a közönségtől, hogy nem szavalhat, mert ez az ur — se szónál a zártszékben ülő czenzorra mutatott — nem engedi meg; de tévé hozzá vigasztalóig, majd eljön még ezen uraknak is a napja ! A közönség hahotázott, a czenzor pedig majdnem eszméletlenül támolygott ki a zártszékből, így szavalt Petőfi Debreczenben. Játék után művészek és közönség nagy lakomát csaptunk, a pohárköszöntések egymást érték, éltették Petőfit, a debreczeni publikumot, a színészeket. A dinom dánom akkor ért véget, mikor jelentették, hogy Petőfi kocsija készen áll az indulásra. Petőfi végül még egy felköszöntést mondott a czenzorokra. Milyen toaszt volt az! Beszéde végén azonban mégis kiengesztelődött s igy szólt: — Szegény öreg, ennek ugyan megkeserítettem a mai napját; kérlek, — folytatá hozzám fordulva, menj be hozzá még ma s mondd meg neki, hogy tisztelem s nemsokára visszajövök.
