Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
16 szám RÁKOS VIDÉKÉ 5 — Szeretem. Ő is szeret. Ugye megengeded ? Ugye hozzáadsz ? — Katonához? soha! Többet ez estén nem is beszéltek erről. Paula egész éjjel nem hunyta le a szemét. A legfurcsább tervek merültek fel agyában. Csak arra nem gondolt, ami a legtermészetesebb volt s ami másnap délelőtt hirtelen az eszébe jutott, amikor a délczeg termetű Harmatos Gyula belépett hozzá s a lány szeme megakadt a főhadnagyi egyenruhán. — Föl birná-e cserélni ezt a czifra öltözetet az egyszerű polgárival ? Ha igen, akkor boldogok leszünk ! Harmatos Gyula szó nélkül átölelte Paulát, 111. Még az nap teljes parádéba öltözött a főhadnagy ur és beállított leendő apósához, hogy ünnepélyesen megkérje a leánya kezét. És hozzátette: — Ismerem a föltételt. Nos, nem rajongok az uniformisért , . . Elsőben is ember akarok lenni és dolgozni akarok. Ha méltónak Ítél arra, hogy folytassam a munkáját, hát én életczélomat látom ebben, de csak úgy, ha Paula, akit imádok, boldog lesz velem ... — Derék embernek ismertem. Itt a kezem. Önnek adom egyetlen kincsemet. Csupán egyet kötök ki: Mielőtt a galambosvári református templomot be nem fejezzük, szó sem lehet az esküvőről. Nekem építőtársra és nem vőre van szükségem ! — De hisz akkor még két évet várunk ! — Nincs fölebbezés ! Amig az érczkakas nincs a torony tetején s a templomot át nem adjuk: addig szót se többet! Az esküvő is az uj templomban lesz. Az ércz-kakas. Ki hitte volna, hogy az még bajt és kétségbeesést fog okozni ? A lovassági laktanya elkészült, a főhadnagyi egyenruha valamelyik szekrény fenekére vándorolt. Harmatos Cyula elegáns polgári ruhában játszta a boldog vőlegény szerepét, a református templom is elkészült, de hátra volt még az ércz-kakas. Még mielőtt föltették, sok gondot okozott. Mert nemcsak tartósnak, hanem könnyednek is kell lennie: hadd mutassa, mintha csak ebben a pillanatban repült volna oda. A tud is, melyen az érczmadár áll, nem afféle közönséges tud. Nagy hivatása van ennek az egyszerű szerkezetnek. Meg kell éreznie: merről fuj a szél s nem szabad válogatni sem az éjszaki, sem a déli, sem a keleti, sem a nyugati fu- valmakban. Külön műszaki bizottság állapította meg a rudat is, a kakast is. És Harmatos Gyula meg Paula dobogó szívvel nézték, mint húzzák fel a vasszárnyast a toronyba. Szép csendes nyárutói napon büszkélkedett először a kakas ott a magasságban. Milyen pompás kilátásban gyönyörködhetett! Köröskörül a legszebb panoráma, megvilágítva a fölséges naptól . . . Közel a Vérteshegység, távolabb a Duna-, széles, ezüstös szalagu, közvetlen alatta az elterülő város . . . Milyen csodás távlatból láthatta a kakas a szép Galambosvárt. A szomszéd város református hívei irigyelve nézték s méreg elfutotta, őket, amint a galambosváriak dicsekedve mondták : — Nincs ám több ilyen kakas az országban, még a szomszédéké is csak baromfi ehhez, ami királyi madarunkhoz képest! A mátka pár boldog volt. Még egy-két hét és mehetnek a paphoz. — De ekkor jött valami. A műszaki bizottság megvizsgálta az érczkakast és nem volt vele megelégedve. Rögtön hivatták Barnabás uramat és o o Harmatos Gyulát. — Uram ! A kakas hátsó fele nagyon is alant van. Ez nem maradhat igy ! S valóban, a vasmadár felemelt fővel, mereven nézett az égre, megvetve mindent, ami földi. Ennyi fölfuvalkodott gőg még sem tűrhető el. Nosza, megindult a tanácskozás. — Tisztelt szakférfiak! — jelentette az elnök — a fizikai törvény azt tanítja, hogy az egyensúly akkép jö létre, ha az illető tárgy egyik fele épp olyan nehéz, mint a másik. — Helyes ! De mit csináljunk, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk ? — kérdezte Harmatos Gyula, a vőlegény, aki most is folyvást a szép Paulára gondolt. — Le kell valamit reszelni a kakas farkából! Hadd legyen könnyebb s akkor majd egyenesen lebeg a madár, — Inkább nehezítsük meg a fejét! — Meg kell növeszteni a taraját! — Úgy van ! Majd lehajtja aztán a fejét a da- czos jószág. És a vita mind erősebb hullámokat vetett. A vőlegény közel jutott a kétségbeeséshez. Már-már megállapodtak volna, amikor Harmatos Gyulának mentő gondolata támadt. — Üres a begye annak a kakasnak? Mintha villamos ütés érte volna az egész műszaki bizottságot ott, a torony csúcsán, mert hát fönn, az állványon folyt a nevezetes vita. — Kolosszális idea ! — hangzott mindenfelől. Minden homlok a nehéz probléma megoldását hirdette, Valaki annyira elbizta magát, hogy már él- czelni is mert és hetykén vetette oda: — Biz ez a vas-kakas éhes ! Szinte hallom, hogy korog a gyomra. — Tele kell tömni a begyét ólomsörétíel: Ez volt a döntés. Paula a szép menyasszony, könnyes szemekkel fogadta a határozat hírét és nyakába borult Harmatos Gyulának. — Hát mégis boldogok leszünk nemsokára! IV. Még aznap megetették a néhány kiló ólomdarabkát a kakassal. Mert úgy tessék ám elképzelni a dolgot, hogy az a kakas csak alulról nézve Péter apostol madara. Ott fenn akkora ám az, mint valami ki- sebbrendii strucz. Az Archimedes összes tudományával keresett, lázasan kutatott egyensúlyt végre helyreállították. A műszaki bizottság feloszlott. Harmatos Gyula most már siettette a dolgot. Szétszedette a bámulatos gonddal, ezer gerendából, léczből, deszkából összeszerkesztett alkotmányt, mely maga is egy technikai remek. Oh, ha megfontolta volna! Ha tudta volna, hogy néhány nap múlva mi történik ! Az első huszonnégy órában semmi baj sem volt. Kis szélben, nagy szélben, mindig derű 1 ten, mindig vidáman nézett körül a madár. És Barnabás Timót megengedte, hogy a pap először hirdesse ki Paula és Gyula leendő házasságát. Két hét múlva átadja a templomot és meglesz az esküvő. De egy éjjel igen barátságtalan orkán toppant be. Harmatos Gyula éppen a menyasszonyától ment haza. Paula utána nézett a zárt ablakon. Rettentő vihar tombolt. A vőlegény azonban vidáman haladt el a teljesen kész templom előtt, melynek kakasa fönn vígan forgolódott és a boldog Gyula elbizakodottságában travesztálni kezdte Arany János balladáját: , Sűrű sötét az éj Dühöng a déli szél .... Az uj templom magas Tornyán az érez kakas Csikorog élesen ....
