Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
14 szám RÁKOS VIDÉKÉ 5 Halálozás. Hauser Gyulát, Rákosszentmihály község érdemes biráját súlyos gyász érte. Édes anyja, özv. Hauser Nándorné szül. Bé nisz Anna hirtelen elhunyt Rákosszentm ihályon, hol évek óta csendes visszavonultságban éldegélt. Férje ösmert kéményseprőmester volt Komáromban, kinek elhunytával két fia maradt támasza. Mindketten szintén kéményseprő-mesterek: Nándor Rákospalotán, Gyula pedig Rákosszentm ihályon, hol kezdettől fogva a bírói tisztet viseli. A megboldogult hetenkét évet élt. Betegség nem gyötörte. Rendesen végezte házi dolgait, majd a Remény- utcza és Rákosi-ut sarkán járkált, hol hirtelen sziv- szélhüdés érte és összeesett. Rokonai, özv. B é n i s z Ferenczné házába vitték be, hol nyomban ápolás alá vették, azonban a gyorsan alkalmazott orvosi segítség hiábavalónak bizonyult. Vasárnap délután temették a rákosszentm ihályi temetőbe rendkívül nagy gyászpompával. Az egyházi szertartást Tóth Kálmán lelkész végezte, a gyászdalokat Way and Károly énekelte megfelelő segédlettel. A végtisztességen ott volt az egész Rákosszentmihály, beleértve a csaknem kivétel nélkül, teljes számban megjelent intelligencziát. Impozáns részvét vigasztalta a gyászoló családot, tanúbizonyságot téve népszerűségének ritka mértékéről. Hétfőn gyászmise volt a helybeli templomban az elhunyt lelkiüdvösségéért. Az annatelepi iskola. Mint jó forrásból értesülünk, az A n n a-telep hőn óhajtott iskolájának ügye igen rövid időn belül kedvező elintézéssel érkezik vissza a vallás és közoktatásügyi minisztériumból. Rákosszentmihály község elöljárósága az iskola gon- noksággal egyetemben most azon fáradozik, hogy az iskolának megfelelő ideiglenes helyiséget szemeljen ki. Az iskola felállításának kérdését tudvalevőleg azon az alapon oldották meg, hogy az érdekelt Anna és Árpád telep lakossága hatszáznégyszögöles telket ajánlott fel az iskola czéljára, valamint magára vállalta az épités és berendezés költségeit, — addigra pedig a mig e végleges megoldás létesül, — Ígéretet tett, hogy ideiglenes bérhelyiséget szerez az iskola czéljára. Egyelőre egy iskola terem és tanító lakás szükséges. Mindez azonban eddigelé csak szóval van meg, a valóságban ellenben a telepek részéről az iskola ügye iránt az utóbbi időben ki sem érdeklőés elindultam hazafelé. Valami kaján gyönyörűség lobogott bennem. Visszaadtam azt a sok keserű visszautasítást, amiben részem volt a nagy úri kisasszonyoktól. Mindig a kopottságomon akadtak fenn és be sokszor láttam csöndes mosolygást a szemükben, mikor a rácsnál állottam és néztem a tenisszező kisasszonyokat. Most megfizettem. Mért legyek én az ő romatikus hajlamainak a médiuma? Mindez pedig történt ezelőtt öt-hat esztendővel. II. Ennek a szomorú történetnek a vége most játszik. A villamoson ülök, szemközt egy bájos, fiatal asszonyka. A villamoson mindig meg szoktam nézni az utitársaimat. Ahogy a szemünk találkozott, valami homályos derengés kelt bennem. Ezeket a szemeket már láttam valahol. O is hosszan nézett rám és szinte láttam, hogy ő is keres az emlékezetében valami pontot, amihez a személyemet köthetné. Oda ültem mellé. Egészen a füléhez hajoltam. — Ismer maga engem? — Igen. — Tudtam, mert ezeket a szemeket már láttam valahol. — Akkor is a szemeimet üldözte. dött. Ilyen körülmények között félő, hogy az iskola is előbb lesz meg elvben és papiroson, mint a valóságban, a mit pedig aligha merhetett volna valaki feltételezni, amikor olyan érthető lelkesesdéssel és buzgalommal sürgették az érdekeltek az Anna és Árpád-telep megfelelő támogatását és kívánságának teljesítését. Kitüntetés. Dr. Varázséji Béla újpesti plébánosnak a király a csuthi-i czimzetes prépostságot adományozta. A kitüntetés általános örömet keltett az érdemes plébános tisztelői körében. Ipartestület. A Rákosszentmihály—Czin- k o t a—c sömöri egyesült ipartestület, melyről már jelentettük, hogy elvben magalakitását engedélyezték, a legrövidebb időn belül megalakul. A szol- gabirói hivatal a napokban adja ki erre vonatkozó rendeletetét, amelyben megjelöli megbízottját is, kit az alakuló gyűlésre kiküld. Addig az építőiparosok helyi szövetsége s ennek jegyzője, Rónay Tivadar községi aljegyző a gyűlés itteni előkészitésén buz- gólkodik, A versenyévad kezdete. Vasárnap kezdődött meg a magyarországi versenyévad az alagi futtatásokkal. Mint előrelátható volt, a versenyek rengeteg közönséget csaltak ki a kellemes levegőjű pályára s a sportélvezetben is bőséges részük jutott a nézőknek. A versenyévad nekünk a legjobb ómennel kezdődött. A mi grófunk, az I r i n y i-p úszta ura, P e jacs e- v i c h Albert gróf nyerte meg az esztendő két első versenyét, Campanile és Royalty nevű, két szépremé- nyü telivérrel, melyek között az egyiken Krause úrlovas, a másikon pedig az istálló kiváló képességű magyar zsokéja, Pretzner Imre produkált igen szép lovaglást. Szivünk szerint történik, ha ez a biztató kezdet csakugyan sikerekben gazdag esztendőnek lesz a megnyitója. Elmaradt gyűlés. A Rákosszentmihály és vidéke építőiparosainak szövetsége vasárnap délutánra közgyűlést hivott egybe rákosszentmi- h á 1 y i helyiségébe, azonban a gyűlés a tagok rész- vétlensége következtében elmaradt, mely sajnálatos jelenség iparosaink régebbi magatartását idézi emlékezetünkbe. — Mondja meg, ki maga asszonyom ? — Nem lehet. Az életem legnagyobb szégyene köt a maga emlékéhez. Nem akarom megismételni. Örülök, hogy nem emlékszik. De most már emlékeztem ám. Egy pillanat alatt eszembe jutott az egész szomorú história. A Gellérthegy, a zokogás, a bosszú, minden. Érett észszel most elégtételt adok neki. — Bocsásson meg, akkor bolond gyerek ember voltam. Elégtételt akarok önnek adni. itt vagyok, rendelkezzék velem. Az asszony fölényesen mosolygott, felállt, egy hideg bicczentéssel köszöntött és ment ki. Én meg bambán, üres arczczal bámultam utána. Egyetlen érzés fogott át az egész utón. A szégyen érzete és a tudat, hogy nincs a világon olyan bosszú, amit visz- sza ne lehetne bosszulni. Az ember gyilkos kegyetlenséggel marja a másikat, a másik meg őt, fáj mindkettőnek, tudjuk is, hogy gaz dolog, de gyilkolunk mióta az első ember megölte a másodikat. Eszembe jutott, hogy milyen boldogtalan lett volna az a lány, ha én meg nem bosszulom magamat. Egy szegény ördög felesége lenni, nem irigylendő dolog. Most meg láttam az arczán a boldogságot, mert hiszen ilyen gőgös nem lehet csak igen boldog, vagy igen szerencsétlen ember.
