Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-28 / 13. szám
4, RÁKOS VIDÉKE _________________ 13. szám se gítsék. A minden oldalról szívesen méltányolt felszólalásra Stet ti na elnök biztosította a bizottságot, hogy a maga részéről, sőt a miniszter részéről is a legteljesebb jóakaratra és meleg érdeklődésre számíthat a község és ő minden erejével azon lesz, hogy a most elfogadott terv megvalósítását biztosítsa és siettesse, jetiinek Henrik udvari tanácsos, a helyi érdekű vasúttársaság elnöke pedig a maga részéről kijelentette, hogy az a terve, hogy a rákosszentmihályi vonalakat a kerepesi (gödöllői) f ő- vonallal egyidejűleg építik ki, aminek az engedély mielőbbi elnyerése esetén nem is lesz semmi akadálya. Mindkét nyilatkozatot zajos éljenzéssel fogadta a bizottság. József napja. Szent József napját a jó sors megajándékozta azzal, hogy a tavasz kapunyitója legyen. A kalendárium szerint ez a jótevő szent nyitja meg előttünk a bűbájos kikelet csudáit, melyekre olyan mohó sóvárgással vágyakozik már, a végtelenbe nyúló tél után, epekedö lelkünk. Ám a szépséges ünnep a Rákos vidékén sokszorosan megnövekedik amúgy is dús értékében. A József igen közkedvelt név, tehát különösen gyakori s igy igen sokan viselik lakosságunk kiválóbbjai közül, akiket a szeretet és tisztelet hevesebb hullámokkal vesz körül ezen a napon, mint más egyébkor. Nem sorolhatjuk fel a sok József ünnepét, mert hiszen erre nem egy lap krónikájának tere lehetne elegendő, hanem vastag lekszikon kötet kerülne ki belőle, de a vezérek vezérei sorából meg kell említenünk a legelsőket. Mátyásföld hervadhatatlan érdemű jóltevője, az egyesület tiszteletbeli elnöke, P a u 1 h e i m József tiszteletére József napján ün- nepies szent mise áldozatot mutattak be a m á t y á s- földi templomban s a társaság is meleg, szeretettel teljes ünneplésben részesítette a páratlanul bőkezű patronust. Sokáig hűséges munkatársát, az egyesület utolérhetetlen buzgalmu titkárát, F eh érváry Józsefet pedig a csütörtöki társaság múlt heti összejövetelén halmozták el barátai szeretetük minden jelével. De Rákosszentmihály nak is meg van a maga nagy j ó z s e f e. Schvarczl József, a Lefekvéskor pedig azt veszi észre, hogy a regruta elébb az ágy szélére ül s úgy bújik kényelmesen az ágyba, akár csak a viczispán. Ehhez sincs jussa neki. Minden regrutának kommandóra, egyszerre kell az ágyba ugrania. A szakaszvezető ur parancsára mindenki megáll a maga ágya mellett s lesi a kommandót. A szakaszvezető ur harsányan kiált: — Agyba! Eire valamennyi regruta egy ugrással benn terem az ágyban. Ha azonban egyik vagy másik megkésik, elölről kezdik az ugrást s ugrálnak kommandóra mindaddig, mig a szakaszvezető ur nincs megelégedve. Mikor valahára mégis ágyban maradhatnak, azt hiszik, véget ért végre a keserves napi fáradalom s pihenőre hajthatják fejüket. Dehogy is hajthatják. Előbb még másfél órát tanulniok kell. Azt kell megtanulniok, hogy hívják az altiszt urakat, a tiszt- helyettes, a hadnagy, a főhadnagy, kapitány, őrnagy, alezredes, ezredes, brigadéros. hadosztályparancsnok, hadtestparancsnok s a közös hadügyminiszter urat. Sohase hallottak ennyi s ilyen bolond nevet egy csomóban. Hogy tanulnak meg ennyi rengeteg nevet, mi»Rákosszentmihályi Kör« alelnöke és számos helybeli egyesület és intézet elnöke és igazgatója voltiit az ünneplés középpontja. Páratlan szeretet és végtelen tisztelet környezi ezt az éidemes férfiút, akinél a közügyeknek önzetlenebb, lelkesebb munkása aligha volt még. Aranyszive, tiszta lelke, önfeláldozó jósága fanatikus tisztelőjévé teszi minden ismerősét s községünk java vetélkedik rajta, hogy szeretetével elhalmozza. A »Rákosszentmihályi K ö r« szombati összejövetelén tombolva tüntettek mellette s az ünnepi felköszöntőt a kör elnöke, P á 1 f i János mondotta a tagok viharos éljenzése közepette. Az államvasutak czeglédi vonalának áthelyezése. A »Rákos Vidéke« olvasói évek óta részesei annak az elkeseredett küzdelemnek, melyet a magyar államvasutak czeglédi vonalának áthelyezése ügyében folytatunk. A Kerepesi-utat a Fere ncz József kaszárnyánál szeli át a nyugati pályaudvarról útszintben haladó magyar államvasuti vonal, mely a Rákos vidékét gyakran negyedórára elrekeszti a fővárostól úgy, hogy mig ez az állapot meg nem változik, a közlekedésünk megfelelővé nem válhatik. — A sok sürgetés és kérelem utóbb rá irányította erre az állapotra az illetékes hatóságok figyelmét s vagy két-három hónappal ezelőtt, midőn lapunk első czikkében foglalkoztunk a »lekötött életér« siralmaival — vigasztalódva jelentettük, hogy a kereskedelmi minisztériumban a jó hajlandóság megvan ami nagy bajunk orvoslására, de a megoldást csakis a pályaudvarok kihelyezése — már napirendre tűzött ügyének elintézésével kapcsolatosan remélhetjük. — Értesülésünket most mindenben megerősíti az a félhivatalos híradás, melyet ez ügyben most illetékes helyről bocsájtottak ki s mely a közetkező- képen hangzik : A pályaudvarok rekonstrukcziója. A főváros polgárságának régi panasza, hogy az ut- szintben épített czeglédi vasuli vonal a forgalmat és közúti közlekedést a legnagyobb mértékben akadályozta. A czeglédi vasút a főváros legnagyobb forgalmú utait keresztezi és a vasúti sorompó csaknem minden pillanatban elzárja az utat. A polgárság a kereskedelmi miniszterhez fordult, hogy segítsen ezen az állapoton. A miniszter most tudatta a fővárossal, hogy a polgárság kérelmét minden tekintetben jogosultnak tartja és hajlandó is a bajon segíteni, Ideiglenes megoldásról azonban szó sem lehet, mert ankor javarészét kimondani se tudják ? Ha Ítéletnapig tanulják, kimondani akkor se tudják. De azért mégis megtanulják. Az igaz, hogy úgy kiforgatják, hogy ha az illető nagy tábornok ur hallaná, nem ismerne rá a maga nevére. Ez azonban nem baj. Az a fő, hogy a nevet megtanulják. A század főhadnagyát Lehrenfelder Vendelnek hívták. — No, fanyelvü regruta, hogy mondod ki ezt a szép hangzású német nevet ? Ezt ugyan ki nem mondod, inkább kétfelé törik a nyelved. ' És nem tört kétfelé a nyelve, pedig kimondotta. Az igaz, hogy nem Lehrenfelder Vendelnek, hanem Kend el fend el Vendelnek, így hívta az egész század s a jó fiuk ma is csodálkoznak rajta, hogy a főhadnagy ur egy szót se tud magyarul, pedig oly jó magyar hangzású neve van. Mikor ennek az oktatásnak is vége van, csak akkor csukhatja le szemeit álomra a regruta. De még akkor se. Nem mehet el csak úgy minden szó nélkül az álmok birodalmába. Ha otthon meg nem tanították tisztességre, megtanítják itt, hogy utolsó szava is az öregekhez legyen. Hangos szóval igy kiván nekik jó éjszakát: — Jó éjszakát kívánok az öreg vitézeknek ! — Adjon Isten fiam! — mondják rá álmosan az öreg legények.
