Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
4. RÁKOS VIDÉKE lék termek is szűknek bizonyulnak, akkor itt az állapoton segíteni kell. Az előadásra térve át : említésre méltó, hogy a zsúfolt terem közönsége szokatlanul pontosan megszállta a felterített nézőteret s az előadást kevéssel nyolcz óra után mar megkezdették, hogy négy teljes órán át szórakoztassák a közönséget a változatos műsorral. Elsőnek Keresztes István dr. alkalmi költeményét adta elő lelkesen s a közönség zajos tapssal fogadta az ügyes, lendületes verset, mely az iskolát aposztrofálta. K origer Ágostné Farkas Imrének azt a két gyönyörű költeményét mondta el, az őt jellemző fényes intelligencziával és megkapó közvetlenséggel, — a melyeket a Rákosszentmihályi kör kabaré estélyén élveztünk tőle. Sikerét megkétszerezte ez újabb fellépésével, mely ritka gyönyörűséget szerzett, csakúgy, mint a következő szám, F 1 i 11 n e r Lipótné gyönyörű éneke. Újat igazán nem mondhatunk róla s az elismerés legnagyobb fokát fejezzük ki vele, ha azt említjük, hogy méltó volt önmagához. Szép hangja tisztán csengett, énekművészete a maga teljességében érvényesült a Strausz: Czigánybárója S a f f i dalában, Ráadásul a Ráköss zentmhályi Kö r-ben már élvezett Unter kánoniért énekelte pompás kedvvel. Way and Ilonka Voss egyik nagy kon- czert etűdjét játszotta zongorán edzett művészettel és kitűnő felfogással, méltán rászolgálva a közönség hálás tapsaira. Ugyancsak a rákosszentmihályi körbeli műkedvelőinknek az »Egy csésze tea« előadása újabb nagy sikert hozott.Pompás darab, kitűnő előadás. A közönség ki nem fogyott a kaczagásból. Melt- s o k Anzelma bájos és kedves, mint mindig. Üde, elmés beszéde, játéka pompásan érvényesült. K rene dits Sándor markánsul jellemezve s előkelő tónusban kitünően játszotta a szimpátikus bárót, humorának gazdag erét is megnyitván. Havas Gyula remek figurát csinált C a m o u f 1 e t Izidor hálás szerepéből. Zajos sikere volt; eredeti, száraz humora, gondos, ügyes játéka kitörő derültséget keltett. Klimkó Pista az inas kis szerepét klasszikus tökéletességgel játszotta. Karakterisztikus figurája volt az együttesnek. — Műkedvelő társaságunk minden szereplése megerősíti azt a régi állításunkat, Pedig mégis bolondság az egész! — folytatta az öreg később, megint elborongva. — Ne is jöjjetek utánam! Ez lesz a ti végetek is, ami az enyém; ha majd megvénültök, más pályára küldenek! Ostobaság az egész! És egyre csak azt ismételte. Az nap este nem lehetett belőle mást kivenni. Hamarosan haza is indult. Engem érdekelt az öreg ur lelki állapota és ajánlkoztam, hogy majd haza kisérem. Bőbeszédű lett az utón csakhamar. — Bizony fiam, bolond dolog az és szerfölött háládatlan, ha valaki igazi, nagy tehetség nélkül íróvá lesz! Minden más pályán többre lehet menni sokkal kevesebb munkával, nem is szólva arról, hogy mennyivel biztosabb és kényelmesebb minden más egyéb foglalkozás! De persze az ember későn vesz észre mindent, Azt a legkésőbben, hogy szamár! Illúziókban és illúzióknak élünk és az illúziók koldusai vagyunk! Tulajdonkép pedig szamarak vagyunk, akiket becsap az élet! Természetesen egészen kellemes ez az illúziókkal való becsapás, amig fiatal az ember, de azután, azután, mikor az illúziók foszlányokká tépődnek és jön az öregség tele és lelkünk didereg a foszlánynyá vált takaró alatt! Dicsőségért és szerelemért! Ez a két szó van a lobogónkra Írva, melyet büszkén fennen lobogtatunk, mikor utunkra indulunk. S milyen -kopárnak, milyen széditően fényesnek látjuk az utat! Mintha a babé9. szám hogy hozzá hasonló műkedvelő csapat nincs ebben az országban, pedig ezt ugyancsak merész állításnak mondogatták akkor, amikor először megkoczkaz- tattuk. Rövid szünet után a második részt Bugyi belenez József vezette be, ki komikus maszkban a legújabb saját szerzeményű népdalát énekelte és játszotta el hegedűn. Buzgó játékát a czigány kiserte. Klimkó László kitűnő maszkban bakternótákat s más hasonló dalokat adott elő. Jóizü humora, ügyes előadása és dalolása harsogó derültséget keltett. FlittnernéésWayand Ilonka igen szépen énekeltek egy nehéz és finom kettőst, mely méltán rászolgált a dörgedelmes tapsra, mely honorálta. A zon- gorakiséretet O 11 e Aáiczi látta el ügyesen és szabatosan, újabb bizonyságát szolgáltatva rendkívüli haladásának a zongorán. A szép estét a Rákosszentmihályi K ör-ből ismert »N y o I c z a d i k pont« czimii vígjáték felújítása rekesztette be. Ezt a tökéletes előadást annak idején kellőképen méltányoltuk. Ma sem volt gyengébb annál, sőt némely apró nTuniszát újból kidolgozták. K o r i g e r Ágostné remekelt a San- tenis Julia egyébként nem túlságosan hálás szerepében. Alakítása is gyönyörű, értelmes, színes beszede kiváló élvezetet szerez a nézőknek, kik most is harsány tapssal rótták le iránta hódolatuk adóját. Kitűnő K rene d i t s Berta is a szobaleány szerepében, melyet vonzó bájjal tesz kedvessé. Kren edits Sándor és Klimkó Pista egyformán kitűnő szerephez jutnak a darabban, melyben a vig elemet képviselik. Ki ene dits Sándor friss kedvvel, lendületesen játszott s a minden izében kedves alakot most is pillanatok alatt belelopta a közönség szeretetébe s egyaránt tündökölt a komikus jelenetekben és érvényre juttatta szerepének érzelmes részeit; Klimkó Pista pedig ellenálhatatlan komikummal alakítja a zord tengerész- kapitányt, felruházván a mellett a groteszk alakot a széretetreméltóság minden vonásával. Olyan jóizü és húsból-vérből való alak, hogy kiilömbet képzelni sem lehetne. A publikum frenetikus tapssal jutalmazta műkedvelőink buzgóságát és ismét egy kiváltságosán sikerült est emlékével távozott helyéről, de nem haza, — hanem hogy késő reggelig a táncz örömének hódoljon. Felejthetetlen éj volt. rok még nem lennének mind letépve, hanem mi reánk várnának ! Emlékezem, jól emlékezem ezekre az első lépésekre, mikor félbehagytam az egyetemet. Ha elvégeztem volna, azóta Isten tudja micsoda kényelmes állásban levő nagy ur volnék! Andrássy idejében bekerültem volna a minisztériumba és ha nem is vették volna valami nagy hasznomat, mégis felkerülhettem volna a hivatalnoki létrán szép magasra, Miniszteri tanácsos vagy legalább is osztálytanácsos lennék. Szép fizetéssel, ranggal, nyugdíjjal. De nem akartam hallgatni az okos szóra. Tóth Kálmán kiadta az első novellámat a Fővárosi Lapokban és attól a percztől kezdve megszűntem okos ember lenni. Fiatal voltam, elég csinos legény s hozzá iró! Három nagy előny volt ez, különösen akkoriban! Mert akkor szerették ám és becsülték az irót. Még akkora kis irót is, mint aminő én voltam. Persze, azt csak most tudom, hogy akkor milyen kicsi voltam. Szép idők voltak azok ! Kedvesek, vidámak és gondnélküliek! Kevesen is voltunk, kik Írogattunk, az emberek jobban is olvastak, mert az az átkozott politika nem vette el minden idejüket és könyveket is vásároltak. Elég jó jövedelmünk volt és amellett tisztelet környezett mindnyájunkat. Tisztelet és még egy : szerelem É Ez az, ami félrevezeti és elkábitja a fiatal írókat. És ez az egy még most is meg van. A lányok, asszonyok még most is jobban szeretnek titeket, mint másokat; a
