Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

IX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. vasárnap, január 3. I. szám. RÁKOS VIDÉKÉ T?ÍRSflDflLAt'és KÖZGfiZbflSflG! HETILAP RÁKOSSZENTHIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. j / • (] í s r*) A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY» IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .......................8 kv,r Fé l évre.............................4 « Negyed évre........................2 « EO YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Uj esztendő. Mióta csak a világ kereke forog, vagyis inkább amióta nyomtatott papiros közvetíti a gondolatokat az olvasóval, — mindazóta meg­szentelt hagyománynyá merevedett az a jám­bor szokás, hogy ujesztendő napján az első szó a köszöntésé, a jókivánatoké legyen. Annyi sok mindenféle sablonos »boldog új­évet« kívánság árasztja el ilyenkor az embe­reket, hogy bizonyára jól esik nekik közbe- közbe egy-egy őszinte, önzetlen hangot is hallani, — mely nem a borravalót követelő, gondolat és érzés nélkül való üres szóbeszéd, nem vár és nem kér semmit, csak mint igaz jóbarát szeretettel közeledik, szeretetet hirdet és jó indulatot, szeretetet keres. Igazán jól esik egyszer egy esztendőben a közügyek és közérdekek mezejét elhagyva, ilyen közvetlen hangú érintkezésbe lépni a közönségünkkel, amelynek folytonos szolgála­tában telnek el az év munkás napjai. Aki a közügyet szolgálja, az voltaképen a közönsé­get szolgálja, mert minden közjó végeredmé­nyében a közönség java, minden közérdek a közönség érdeke. A megbízható hírszolgáltatás feladatán kívül minden újságírónak az a leg­főbb kötelessége, hogy a közönségét alaposan megismerje, leikéhez hozzáférkőzzék, igyekez­zék gondolkozását irányítani, érdemeit ki­emelve, hibáit ostorozva: önmagával is megis­mertetni és igaz érdekeit kutatva, ezeket min­den módon, minden eszközzel, minden tudá­sával és minden igyekezetével szolgálni. Mi­nél jobban megközelíti ez irányban az ered­ményes munkálkodást, annál közvetlenebb kap­csolat keletkezik a lap és az olvasó között s ez a közvetlenség, ennek a kapcsolatnak az ereje : az éltető lelke minden ujságvállalatnak, mely nem pusztán rideg üzletet szolgál, hanem az újságírás ideális czéljaiárt buzog s lelkében ott él az a magasztos eszme, melynek maga az egyén csak parányi szolgája, lángjánál he- vülő papja. A világot sokféle gonoszság tartja hatal­mában ; nem utolsó köztük az egyébként ki­fogástalan emberek egyéni rosszindulata vagy ami ugyanennek csak enyhébb alakja, — a közömbössége. Ha szived vérével áldozol is bárminő nemes czélért, ha verejtékező hom­lokkal küzdesz jó ügyek szolgálatában, sebe­ket kapsz és testeden harczaid közepette ki­serken a vér, mindez nem fáj: csak felemel és felmagasztal. De ha azt látod, hogy mun­kádat ostoba és gonosz emberek r o s s z i n- d u 1 a 11 a 1 gáncsolják ; üresfejü, lelketlen, léhák izetlen gúnynyal illetik vagy olyanok, kiknek javára éppen úgy hull véres verejtéked, mint a becsületes emberekért, dölyföt színlelve — bűnös közömbösséggel próbálják észre nem venni — akkor méltán epévé válik a tinta, gyilokká a serczegő aczél és bunkóvá a pehelynyi tollnyél ... s ha mégis félrevetve minden keserűséget, leküzdöd önmagadat, el­fordulsz az undok képtől s a varangyot el- tiprani átallod, -— akkor megtelik szived fáj­dalommal s bánatos lélekkel veted bele magíd a munka mindent felejtető forgatagába, hol a becsületes czélok, becsületes szolgálatában a becsületes emberek biztató szava és szeretete ad gyógyító írt a lélek fájdalmára. Mindenkit, aki közpályán forog, érhet gáncs és kritika; kihívhatja minden közsze­replés a tárgyilagos méltatást, mely lehet ki­csinylő vagy gáncsoló is. De az ilyen tárgyi­lagos bírálat nem lehet bántó sohasem, ellen­kezőleg, inkább a lelkesebb munkára edz. Min­denkinek számolni kell vele s megküzdeni igazáért becsülettel. De a becsület, a tisztes­ség, a tiszta, mellékczélokkal nem befolyásolt szándék és czél nélkülözhetetlen alapfeltétel benne mindenkor. Ezeket a rapszodikus megjegyzéseket azon­ban nem kell túlságosan tragikusan fogadni. Hál’ Istennek nem általános tapasztalatok su­gallják. A legszebb, virághimes mezőn is akad paréj is, csalán is, kutyatej is. A legárnyasabb kert utain is kerül vakondok és az ezüstös tó partján is tanyázik varangyos béka. Azért a kert virágzik és illatozik, a selymes pázsiton

Next

/
Thumbnails
Contents