Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-27 / 52. szám
RÁKOS VIDÉKE 52 szám. 2 súlyát se szabad hozzászámítani. Sürgősen kérjük a vármegye törvényhatóságát, gondoskodjék a mi közönségünk védelméről is és utasítsa helyi hatóságunkat, jobbanmondva hatalmazza fel helyi hatóságunkat, hogy a legszigorúbb ellenőrzést, a legnagyobb erélylyel gyakorolhassa. Milyen más világ lesz egyszeriben mifelénk ! Egyéb bajainkon az egészséges verseny segíthet. Uj üzletek, törekvő iparosok, szerény kereskedők kellenek, akik tisztes versenyükkel a kapzsiság munkájának gátat vessenek. E tekintetben különben közönségünk egy részét is méltán érheti szemrehányás. Néhány évvel ezelőtt jobbjaink megalapították a rákosszent- mihályi fogyasztási szövetkezetét. A szövetkezet becsületes és eredményes munkájáról elégszer volt már alkalmunk beszámolni s különösen most, mióta a kezdet nehézségein átvergődve, ambicziózus és fáradságot nem ismerő vezetés alatt működése terét kiszélesítette — valóságos áldás közönségünknek. Az a néhány száz család, mely kötelékébe tartozik, teljes megelégedéssel tapasztalja ezt és elég sok gondtól, nehézségtől megszabadul vele. De hát a többi ezer? Rákosszentmihály- nak tudvalevőleg hétezernél több állandó lakosa van. Mért zárkózik el a saját javától, érdekétől a nagy tömeg s keresi azt csak egy töredék. Szövetkezetünk a mainál is sokkal nagyobb és több eredményt mutathatna fel, ha maga a nagyközönség, amelyért létesült, kellőképen törődnék vele. Ez ismét egy olyan pont, ahol a logika csődöt mond, az okszerű következtetés fel nem világosíthat. Nem is keressük az okokat, mert — félős — hogy TÁRCZA. Mikor újságíróval beszélek. Irta : J ászai Mari. Úgy vannak velünk az újságírók, mint a gyermek a babajátékával; — míg a szemét ki nem piszkálta az ujacskáival, hogy megnézze mi van mögötle, — és a gyomrából ki nem húzkodta a kenderkóczot, addig szereti; azután földhöz vágja és keres uj babát; kivált idegen átutazókat, akikhez nehéz, vagy pláne lehetetlen bejutni. Akikhez lehetetlen bejutni, azok az egész Istennők ! Egy elsőrangú zsurnaliszta suttogó áhítattal beszélt nekem egy ilyenről, amiért «semmi kincsért» sem tudott bejutni hozzá, amiért az misztikus ködbe burkolódzik előttük, és sem zsurnalisztát nem fogad, sem újságot nem olvas ! Mint fölényes nagy tulajdonságot, mint nagy erkölcsi bátorságot emlegetik csodálói ezen idegen nagyságnak, hogy újságot nem olvas ! Ezzel szemben én azt merem állítani, hogy nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy az ember mindent elolvasson. Újságot nem olvasni óriási kényelem, könyveket olvasni a legnagyobb gyönyörűség! Újságot olvasni a legfárasztóbb kötelesség. A mindennapi küzdelem megkezdése az. Az eleven levegő beszivása, mely éltet és öl, abból érzem meg a velem együtt élő embertársaim szive lüktetését, az örömét és fájdalmát, valamint embertestvéreim is az enyémet, melyet egymással megosztunk. Elzárkózni az eleven élet küzdelme elől nem lehet érdeme, dicsősége senkinek, aki ennek a társadalomnak a javait elfogadja és élvezi. És önök maguk mondják, hogy annyival érdekesebb, amennyivel inkább elzárkózik önök elöl. — Ezt értem. Ez örök emberi. De bocsássák meg nekünk, hogy mi nem tehetjük; a felhő-takaró nagyon sok pénzbe kerül. Az Olympus drága ! Magyarországon nem telik. Egy ilyen, rajtunk keresztül száguldó üstökös csillagét is csak pár napra bírjuk kifizetni.— otthon ők is olcsóbban adják. — De itt a kőrútjuk kifizeti a titkárt, impressáriót, komornákat, akik eláll- ják körülöttük az utat a közeledők előtt. Ami vendégszereplési körülményeink ezt a luxust meg nem engedik. Mihozzánk az újságíró urak egyszerűen bekopognak és benyitnak patriarkálisan; bemutatkoznak, beszélgetünk — kész az intervju. Lehull a bűvös fátyol, vége a misztériumnak, a baba gyomra kifordítva, abban is csak fürészpor volt, Fiatal koromban, — mig mindent roppant komolyan vettem, — nekem minden intervju vesszőfutás volt. Ijedséget és szívdobogást okozott, mert azt éreztem, hogy «most olyannak kell lennem, amilyen lenni nem tudok; érdekesnek, brilliánsnak, rendkívülinek !» Kevés tudományommal, nagy naivitásommal, éreztem én úgy homályosan, hogy ez ember kínzás, hogy külömb úgy sem tudok lenni itt a szoségünk helyzetét: ki kényelemből, ki előrelátás hiánya miatt, ki pedig megszorult állapotában nem gondoskodik előre és más utón szükségleteinek fedezéséről s kénytelenek itt helyt vásárolni s kénytelenek azzal a portékával megelégedni, amit kapnak s azt az árat megfizetni, amit tőle követelnek. Nem akarjuk kimondani, de van erre egy szó, mely megmondja, hogy mi ez ! Mindaddig, amig fényüzési czikkekről van szó, amig ajándéktárgyak beszerzésénél tapasztalnánk csak ilyen állapotokat, valahogy el lehetne tűrni azokat. De amikor közszükségleti czikkek beszerzése jár ilyen bajjal és teherrel, akkor már kötelességünk, hogy orvoslásról gondoskodjunk. Es az orvoslás egyrészt hatósági intézkedésekben keresendő, másrészről pedig az egészséges versenynyel érhető el. Hatósági intézkedések kellenek abban az irányban, hogy közönségünk védelmet találjon az élelmiszerhamisitás, sulycsonkitás és a minőség tekintetében való megrövöditése ellen. A fővarosban törvényes rendelkezések segítségével üldözik, ha, különösen az élelmiczik- kek terén, silányabb minőségű árut a jobb minőség jelzésével hoznak forgalomba; tüz- zel-vassal irtják az élelmiszer hamisítást és biztosítják az áruk tisztaságát. A tüzelő anyag szállítását drákói szigoruságu szabályok rendezik s védik a vevőt a súlyban való megkárosítás ellen. Hol van ilyesmi nálunk ? A mi boltosaink azt teszik, amit akarnak: ki vizsgálja a szállítmányokat, ki ellenőrzi a súly teljességét, melyhez még a tartály vagy zsák
