Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
Vili. évfolyam. Rákosszentmihály, 1908. vasárnap, deczember 6. 49. szám. RÁKOS VIDÉKE TftRSflDflLnt'és KÖZGflZOflSrtGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖ2MŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE SLSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHALYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASAIINAP Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kor Féi évre...............................4 « Neg yed évre..........................2 « EGY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egy hasábos petltsor ára 20 fillér. A munka becsülete. Azt olvasom a »Rákos Vidéke« 47-ik számának »I p a r f e j 1 e s z t é s« czimii vezető czikkében: »A magyar ipar, a nagy, fejlett magyar ipar talp köveit most rakják«. Majd ismét: »Ha mégis mulasztás történik« — ki-ki magára vessen«. Jó lenne megszívlelni e két gondolatot, jó lenne gondolkodni rajta s cselekedni a nyomában. A talpköveket most rakják; bizonyos, hogy eddig kevés történt érdekében. De vájjon épül-e majd föléje is valami ? Fölépül-e majd az az aranyvár, amelyből előbb a nemzeti jólét, azután az igazi függetlenség fakad? Bizony ez nagy kérdés. Hiába itt maga az állam, hiába az iparvédő társulatok kicsiny csapatának lelkes buzgalma, — ha ki-ki nem hozza el a maga kövét s rá nem rakja arra az alapra, amely mindannyiunk jólétét akarja biztosítani. Serény munka folyik már itt-ott, az iparfejlesztés és iparvédelem jelszavát is hallani országszerte, — de uj élet nem fakad a nyomában sehol. A közönség, a jó nagy- közönség csudálkozva nézi és hallja ezt a lármát, de nem érti. Egy része mosolyog, a másik hangosan fitymálódik, a harmadik — a legnagyobb rész — nem ér rá oda ügyelni, mert elég a maga baja. Hiszen igaz, olyanok ma az életviszonyok, hogy meg van mindenkinek a maga gondja, — de a nemtörődömségnek nem csak ez az oka. A sivár idők legfeltűnőbb jele a krisztusi szeretet hiánya, amely azt tanítja nekünk: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. »Szeresd magadat — vallja a mai kor — s ne törődj mással«. így aztán minden törekvés, minden nemes eszme, minden nagyobb alkotás abban marad. A szétforgácsolt erő, nem erő. A közömbösség öl. Az önzés sem társadalmat, sem államot, sem nemzetet föntartani nem képes. A másik, a fitymálódók csapata nem kissebb ellensége minden nemzeti törekvésnek. Ezek a nemzetközi szellem betegei. A nemzeti szellem, a nemzeti öntudat és önérzet teljes hiányának a megnyilatkozása ez. Sehol a világon emberfia annyira le nem kicsinyli hazáját, nemzetét, államát, államférfiad s mindent, ami fajabeli — mint a magyar. Pedig nemzeti öntudat nélkül nincs nemzeti nagyság, nincs jólét, nincs hatalom, — mert enél- kiil se iparpártolás, se egyáb magyar dolog pártolása sincs. Majd ha minden igaz magyar vérévé válik az a tudat, hogy: a magyar nemzet én vagyok, — a magyar haza, a magyar ipar, a dicsőség, a magyar erő s minden, ami magyar — az én magam vagyok s nem valami idegen fogalom, amelyhez semmi közöm ; majd ha úgy érzi, hogy aki a magyart kicsinyli, engem néz le, aki a magyart sérti, engem üt arczul, aki a magyar nemzetet dicsőíti, az én dicsőségemről szól — akkor s csak akkor jutunk el odáig, ahova jutni szeretnénk, ahol más, erős, öntudatos, gazdag nemzet van. Ezeknek a nagy, erős, gazdag nemzeteknek a nemzeti büszkeség, a faji összetartás a legnagyobb erejük. Ok együtt, közösen akarnak erősek, nagyok lenni, hogy egyenkint gazdagok és boldogok lehessenek, — mi egyénen- kint vagyunk nagyok — igen nagyok, máskülönben nem szólhatnánk le az egész nemzetet. A harmadik, a szelíden mosolygók csapata, nem piszkit a saját fészkébe, nem bántja a fojtóját, — de nem érti az iparpártolás nagy buzgalmát. Az ő úri ízlésének nem kell az. Mindegy az neki, hogy ki csinálja ezt vagy amazt a czikket, a fő, hogy legyen pénze, amin megvegye. Legyen jó hivatala, vagy más egyéb úri foglalkozása, ami »biztos« jövedelem, akár dolgozik, akár nem. A régi úri tempó, úri élet után sopánkodnak s nem veszik észre az idő változását, nem értik meg, hogy azok az úri tempók tették koldussá a magyart s hizlalták föl ellenségünket a mi pénzünkön. Pedig itt a baj, az igazi nagy baj. A vagyon fogalma zavaros és ósdi. Ahogy ÍHai számunk 16 oldal.
