Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
44 szám. RÁKOS VIDÉKE 3 kákát, úgymint útburkolásokat, csatorna és vízvezeték építéseket, világítási vezetékek fektetését és ezen létesítmények fentartását czélzó munkálatokat a vasúttársaság tűrni tartozik, azonban a község ezen munkálatokat akkép tartozik berendezni, hogy a vasúti forgalom folytonossága és biztonsága ne zavartassák. A község jóváhagyásával magánvállalatok vagy magánosok is végeztethetnek ilyen munkálatokat, azonban a vasúttársaságnak jogában áll, ha a vasúti forgalom biztonsága érdekében jónak látja, a vasút által elfoglalt területeken végzendő ilyen munkálatokat az illető magánvállalat vagy magános költségére, saját munkásai által, saját közegeinek felügyelete alatt véoeztetni. Ilyen esetben az illető magánvállalat, vagy magános a vasúttársasággal a végzendő munkákra vonatkozólag előzetesen szerződést tartozik kötni. 7. Amennyiben a vasúttársaság akár a vasút első kiépítése alkalmával, akár később létesítendő vonal meghosszabbítások, áthelyezések, kiágazások vagy kitérők czéljára az 1. pontban körülirt közterületeken kívül más közterületeket igénybe venni kívánna, ezeknek vasúti czélokra való használatát a község a jelen szerződésben foglalt feltételek mellett már most megengedi. 8. A vasúttársaság a vasútvonal által ezúttal elfoglalandó, úgyszintén a község határában a jövőben elfoglalandó közterületek tulajdonjogának elismerése jeléül mindaddig, amig a területeket használja, a vonal megnyitásától számítva, minden év január hó 2-án 1 darab húsz koronás aranyat tartozik Rákosszentmihály község pénztárába befizetni. 9. A jelen szerződéssel netán járó mindennemű bélyeg és illetékdijakat és költségeket kizárólag a vasúttársaság köteles viselni. 10. A jelen szerződésből esetleg felmerülő perekre nézve a sommás eljárás és a mindenkori felperes által szabadon választható bármely budapesti kir. járásbíróság illetékessége, amennyiben pedig törvény szerint a sommás eljárásnak helye nincs, a budapesti kir. törvényszék illetékessége köttetik ki. 11. A jelen szerződés kiegészítését képezik: 1. A közigazgatási bejárási jegyzőkönyv. 2. A kormányhatóságilag jóváhagyandó építési tervek és feltételek. 3. A kiadandó engedélyokirati függelék. 12. Ezen szerződés, mely két eredeti példányban állittatik ki, mindkét szerződő félre nézve a kormányhatósági jóváhagyás után válik kötelezővé. Kelt Budapesten, 1908. évi október hó. Titokzatos Isten . . . Titokzatos Isten, Rejtélyes vagy nekünk, Hiába kutatunk, Nem lát meg szemünk. Előtted vergődő Megtörött szivek, Akarat nyilván csak Egy van: a tied. / Akarod, hogy gyászunk Állandó legyen, S türniink kell a sorsot, Mely örömtelen. Akarod, hogy vesszünk S az ember nem él, — Lehull, mint a lombról A sápadt levél . . . Erdődi Sándor. * * Temetés. A hangos utczán, néma gyászmenetbe Bus nép közéig, egy ifjú lányt temetve; A koporsó körött csuklyás csapat Mormolja halkan a zsoltárokat. A szép halottat rózsaszínre festve Fáklyájuk föld felé vagyon eresztve, Mutatva mintegy: ott van az a hely, Hová leszáll az árvult porhiihely. Dél-Amerika, hol Afrika, hol Ausztrália postája és távirója küldött róla hirt: milyen szerencsés és érdekes világjáró. Már csak az exotikus világrészek vonzották. Egy levélben szörnyű fogadalmat tett : Utálom Európát. S ezennel kijelentem, hogy soha a lábamat be nem teszem többé abba az unalmas, agyonczivilizált világba ! — Már tisztára bolond! — mondogattuk mi idehaza. De hisz mindig hóbortos volt. Kalandra szomjas, vad és kegyetlen hajlamú. És eszembe jutott, milyen szenvedéllyel tépdeste ki gyermekkorában a bogarak lábát, a pillangók szárnyát s úgy engedte szabadjára a csonka állatkákat. Hárman is össze tűztünk vele e vérlázitó szokása miatt és mindhármunkat elpáholt és megszalasztott. Nem csoda, hogy a vadak közé ment, — Bizonyosan ő is emberevőnek csapott fel! Tán királynak is választották a kannibálok. A budapesti állatkertben sokat bámulta a közönség azt a hatalmas királytigrist, mely Algírból érkezett. Ezt is Hajagos Pista küldte. Maga fogta elevenen, De hányat ejtett el rettenetes bátorsága és pusztító fegyvere! Egész élete már csak tigrisvadászat lesz idegen világrészekben. És mégis haza jött, de akkor már nem volt a régi Hajagos Pista. Az újságok bőven kiszínezték, mint szenvedett hajótörést, mint gyújtották fel vad indiánusok virágzó gyarmatát, mint esett sárgalázba s milyen koldussá lett, mig hazavetődött Magyar- országba csupa honvágyból. II. Egész titokban jött meg. Még legjobb barátait sem értesítette, hol telepszik meg. Én pedig a Tátrában hittem s azért nagyon meglepett, mikor egy nap magához hivott a Csepelszigetre, egy kis faluba, melynek szőlejében magános ház állt s ebben húzódott meg a félelmes tigrispusztitó. Amint odaértem, éppen a kertben ült, olyan pajta-féle épületben, melynek csak három fala volt. Már messziről nagy lármája hallatszott a legkülönfélébb madárhangoknak. Mint jelentsen ez ? Harmincz-negyven kalitka tűnt szemembe. A pajta egész környékét ellepték s valamennyiben a legtarkább madarak. Csízek, tengeliczék, zöldikék, vadgalambok, kanárik, sárga- és fekete rigók, papa- gályok, pintyőkék, fülemiiék, czinegék, össze-vissza, válogatlanul! . . . S ebben a rettenetes zsivajban, a kalitkák tömegében ült Hajagos Pista s mellette egy fekete, bor- zashaju, apró asszonyka. Ott nézték a sok ugrándozó madarat és hallgatták a rikácsolás, a csattogás, a fütty, a turbékolás, a trillázás, a csipogás rendezetlen hangversenyét, S olyan áhítattal tekintgettek ide-oda minden madárra s figyeltek minden hangra! Megálltam és néztem én is és hallgattam én is.
