Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
43 szám. RÁKOS VIDÉKE irgalomfilléreket, Csak aztán ezt a szent vámot senki meg ne tagadja. Lapunkban közzé fogjuk tenni a vármegyénkben s az egyes járásokban gyűjtött adományokról szóló jelentéseket. S örömünkre szolgálna, ha az áldozatkészségnek, az altruizmusnak tündöklő példáját a mi vármegyénk nyújtaná. Igen kérjük olvasóinkat, közöljék velünk, hogy hol alakult temetői gyűjtő bizottság? És általában kérjük, hogy segítsük meg a derék egyesületet, mely a gyűjtött összegből első sorban az életükért nála (és vármegyénkből is) esedező tüdővészes betegeket gyógyítja ki, másodsorban uj tüdőbetegeket gondozó házakat épit. Az ügy sikere hölgyeink kezébe van letéve. Győzelmüket hirdessék a fölszántott könnyek és a haláltól megváltott emberek hálaimája. Kossuth szobor — Rákospalotán. Rákospalo- tán múlt vasárnap leplezték le Kossuth Lajos legújabb szobrát, mely immár az ötvenötödik az országban s egyúttal arról nevezetes, hogy az első márványszobra Kossuthnak Magyarországon. A leleplezés szép ünnepén részt vett Kossuth Feiencz kereskedelmi miniszter is, közéletünk számos előkelőségének társaságában. Ivánka Pál főszolgabíró üdvözölte lendületes szavakkal, mire a miniszter szives és hazafiságtól lelkes beszédben válaszolt. Kiváló szerep jutott az ünnepélyen képviselőnknek, Héderváry Lehel dr.-nak, ki viharos éljenzéssel jutalmazott, pompás ünnepi beszédet mondott. — Kossuth előtt — mondotta a többi között Héderváry, — hazánkban csak írott jog és függetlenség volt és a fáradt nemzet csüggedten várta a megváltást. Akkor küldötte el a magyarok Istene a nemzetnek Kossuth Lajost. Amikor a szabadság fu- valata végig viharzott egész Európán és a nemzet fölébredt, Kossuth Lajos hivó szavára kezdődött meg a legdicsőbb és legcsodálatosabb szabadság- harcz. Kossuth Lajos történelmi nagysága az u r- bériség eltörlésében nyilatkozik meg. Nemcsak azt jelenti ez, hogy a szolgából ember s az emberből honpolgár lesz, az urbériség történelmi tanúsága abban van, hogy Kossuth Lajos érezte, hogy előbb helyre kell állítani az aztán jobban telt az idő. Elmentek valami czigányos vendéglőbe s Pál Pista adta az urat; bankót is kapott a czigány, még pecsétes borra is telt. A szegény nyomorult feleség pedig ezalatt mesékkel traktál ja a gyermekeit, hogy békén hagyják és ne kérjenek minduntalan enni; meg hogy ne féljenek a sötétben. De a gyerekek beleuntak a szomorú, unalmas mesékbe, melyeket a szegény asszony érdektelenül s szinte értelmetlenül darál le nekik, s meginterpellálják az anyjukat: — Hol a lámpa? Hol a kenyér? Félek! Éhes vagyok ! Még világosság csak kerül elő valahonnan. A rossz, büdös petroleum serczegve szivárog keresztül a kanóczfoszlányon s a lámpa letört szélű üvegét feketére festi be a görbén égő kanócz ide-oda ingó lángja. A lámpa feketéssárga, piszkos fénye, mint valami furcsa szinhatásu világítás terjedt el. Lassan, lomhán terjed szét a sötétszürke tónus a piszkos, rozoga bútorok között, mint ahogy szűk, szakadékos völgyekben a párákba tört nedves levegő. A szoba sarkában, keskeny, piszkos faágyon ott fekszik két kis sovány gyermek. Vézna karjukkal átölelve tartják egymást. Úgy szeretnének aludni, de nem tudnak. Pedig ha elalhatnának, nem lennének éhesek. Milyen jó is lenne! Egy darabig szótlanul fekszenek egymás mellett, várva türelmesen, hogy hátha el tudnak abudni. De sehogy se tudnak. Végre is a nagyobb fiú felül az ágyában : 3 egyensúlyt a társadalmi osztályok között és föl kell szabadítani a népet bilincseiből, mert csak azzal a hadsereggel lehet győzni, amelynek minden katonája tudja, hogy a nemzeti jogok egyformán illetik meg őt. Életének első felében^ott látjuk a merész ifjút, a hős férfit, másik felében ott látjuk a bölcset, aki mint élő tilalomfa áll az országhatárain kívül, hogy őrködjék a nemzeti eszme, a szabadság és függetlenség fölött. Kossuth Lajos fiának, Kossuth Ferencznek kezébe van most letéve a függetlenség zászlaja. E zászlóval kezében nem fegyverrel, hanem szakadatlan munkával viszi előbbre az országot ama czél felé, amelyet Kossuth Lajos kijelölt. Ennek a nemzeti munkának előföltétele, hogy az alkotmány sánczaiba vétessék be mindenki! hozassanak egyensúlyba a társadalmi osztályok és adjuk meg a jogokat azoknak, akik e jogokra érdemesek Ezzel az uj nemzeti falanx-szal vívjuk majd ki, nem a harcz, hanem a béke fegyvereivel az ország függetlenségét. Hirdesse e szobor időtlen-időkig Kossuth Lajos élő testamentumát, A közönség soraiban ott volt valamennyi környékbeli község küldöttsége. Rákosszentmihályt Hauser Gyula biró, Krenedits Sándor főjegyző, Schvarczl József, Kubinyecz Samu és E 1 b 1 i n g e r János községi képviselőtestületi tagok képviselték. Hölgyestély. Pompás, meleg estéje volt szombaton a Rákosszentmihályi Kö r-nek. Ez alkalommal nyílt meg a közkedvelt téli hölgyesték sorozata, mely mindjárt ez első alkalommal nagy számban vonzotta az E n g e 1 b r e c h t-vendéglőben levő körhelyiségbe a tagokat, kik jobbára családjaikkal együtt jelentek meg, hogy részesei legyenek a jókedvű mulatság sokféle örömének.A körben mindenkor otthonos közvetlen hang és vidámság jellemezték ezt az estét is. A megjelent hölgyeket Pál fi János elnök üdvözölte szives, meleg szavakban s kérte őket, hogy a kört mennél gyakrabban örvendeztessék meg jelenlétükkel. Majd egy kis kabaré-féle apró műsort rögtönöztek. A társaság zajos kivánatára Flittner Lipótné énekelt néhány szép dalt, sokat csudáit ezüstös hangján, viharos tapsokat aratva. K1 i m k ó László ügyes paródiát adott elő két — Nagyon éhes vagyok, anyám, azért nem tudok elaludni. — Nem adhatok semmit! Majd hoz apátok ! — De mikor ? — Majd hazajön, — Imádkozni fogok a jó Istenkéhez, .hogy jöjjön haza. — Csak imádkozz ! Minek mondaná neki, hogy a jó istennek nincs arra gondja, hogy egy részeg munkás szombat este hazajöjjön. Csak hadd imádkozzék ! Mig az ember imádkozik, addig legalább nem éhezik. Az asszony leül az asztal mellé s amint ott ül, az urát várva, a fejét oly nehéznek 'érezi, hogy le kell hajtania. S úgy ül azután némán, csendesen ! Olyan fiatalon megtört alak, aminővel tele vannak a nagyvárosok munkásnegyedei. Járnak, kelnek ezek a szarencsétlenek. minden lépten-nyomon találkozunk velük s szomorú ar.czuk- kal, a sok sírástól piros, elgyöngült s fátyolos tekintetű szemükkel minduntalan eszünkbe juttatják az élet igazi nagy nyomorúságait, ha tán pillanatra szíveskednének róla megfeledkezni. A falon függő, törött mutatójú óra egymásután veri el a tizet, tizenegyet, tizenkettőt. S az ura mégsem jön ! A várakozás nagy ideje alatt sok keserves gondolat czikázik át a szegény asszony szomorú, kétségbeesett lelkén. Sok olyan, amit pedig jó lett volna már végkép elfeledni. Mint például azt a képet, mikor az édes apja, a szegény vénember kérve-kérte, hogy ne menjen feleségül Pál Pistához, mert korhely is, kika-
