Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-04 / 40. szám
6. RÁKOS VIDÉKÉ 40 szám lyik bolondot csinál, az csak kivételes dolog. Lakatos kapitány pedig nem bolond. Délután néhány tiszt jött látogatóba. Kugliztak a Darvas kertben, ahol még a boldogult házigazda pompás lugast építtetett. Itt terítettek ma uzsonnára. Egész lukullusi lakoma volt az. Ami csemege csak előkerült a fiiszeresboltból. az mind a legpompásab- ban elrendezve jutott az asztalra. Az uzsonnából vacsora lett, éjfél utánig együtt maradt a társaság és a finom halakat, a rózsás sonkát, az ízletes kolbászféléket, párolgó paprikáscsirke követte. Hát rnég a jó fajta borok behütve és a legjobb ásványvizekkel vegyítve . . , — Hm! Csak jói táplálkozunk, mi? Szervusz, kamerád ! És Lindenburg Oszvald koczczintott minden tiszttel. Már az illatos havana szivarokat füstölték, amikor Lakatos Tibor sétálni ment a kertbe. Bántotta valami. Valahányszor fölnézett az asztal mellől, tekintete egyenesen a fasoron túl lévő konyhaablakra esett. Abban az ablakban föltűnt neki egy szelíd szőke lányfej, a kedves Amáliáé. És a kapitány elnézte, mint buzgólkodott a házikisasszony, hogy a sonkás és halas tálak minél szebbek legyenek. Ott fáradozott a vacsorafőzéssel segítve a szakácsnénak. És sem uzsonnára, sem vacsorára nem jött a kerti lugasba. Bezzeg a szép özvegy: ő ki sem mozdult innen. El nem hagyta volna a tiszt urakat egy pillanatra sem. Ünnepeltette magát és osztotta a parancsokat... Amellett kaczérkodott Lakatos kapitánynyal . , . Egyszerre észrevette, hogy a kiszemelt vőlegényt mindjobban lehangolja valami. De nem tudta az okát. Amikor aztán Lakatos kapitány sétálni ment, az özvegy rögtön utána küldte a nagybácsit, biztatva őt. hogy biztassa a sétálót. A rosszkedvű udvarló a konyhaablakhoz ment és mire odaélt, már Harmatos Benő főhadnagyot találta ott. Nesztelenül megállt egy fa árnyékában és nézte a jelenetet. Ezúttal nem a lány adott virágot a tiszt urnák, mint ő neki ma délelőtt, amikor kért Amáliától, hanem Harmatos főhadnagy adott át egy pompás tearózsát a boldogan mosolygó leánynak. Lakatos kapitány semmit sem értett a beszélgetésükből, de azt érezte, hogy ez a Harmatos főhadnagy boldog és szerencsés ember! . . . Aztán elment a kardos lovag és a leány utána nézett hosszan. Végre sóhajtott egyet ... A szemei mintha könyek- től csillantak volna meg ... És utána hirtelen ajkához emelte a tea rózsát, melyet az elébb kapott és csókolta hevesen, amíg zokogásba nem tört ki. Csak úgy fuldokolt a kis lány szivszaggatóan. Lakatos kapitány elsietett. Nem birt magával. Az a zokogás elkísérte mindenfelé. Egyszerre csak Lindenburg, a nagybácsi állt előtte. — Jó, hogy négyszemközt lehetünk, kezdte a kapitány, — Mondd csak, miféle végrendeletet hagyott hátra Darvas ? — Semmilyent. Minden a húgomé. Bis auf dem letzten Nagel! — És Amália? Ő mit kap? — A vagyont tisztán Darvas szerezte. Amália szüleitől semmi sem maradt. Azért semmit sem követelhet a leány a bátyja vagyonából. — És a húgod? Mit hozott a házhoz? — Hisz tudod, egy katonatiszt lánya! Szegény, de rangbeli. Sietett hozzátenni Lindenburg. — És hány évig volt Darvasnak a felesége? — Csak kettőig. — Csak? És örökölt utána... mennyit is? — Százhúszezer forintot. Hehehe ! Most már letelt a gyász. Az üzletet eladja. Mert tudod, a tiszt lánya még se maradhat örökké füszerkereskedőné! Lakatos hirtelen gondolt egyet. — Te Lindenburg! Szeret-e engem a húgod? Hozzám jönne-e ? A nagybácsi szeretett volna felkiáltani örömében, — Hát hiszen . . . No persze ! Hiszen fülig szerelmes beléd . . . — Elveszem, de egy föltétel alatt. Ezalatt odaért a szép özvegy is hozzájuk és hirtelen megszólalt: — Föltétel? Milyen föltétel? — S szinte reszketett. Lakatos a szeme közé nézett a szép asszonynak : — Becsületbeli tartozást kell előbb elintéznem, — Ah ! S mennyi az? — Harminczezerforint. Nem nősülhetek másképi — S kinek adós? — kérdezte az özvegy. — Amáliának és Harmatos főhadnagynak ! Szeretik egymást. S a kauczió harminczezer forint . . . Illő, hogy a kis sógorasszonyka előbb jusson főkötő alá, mert fiatalabb s csak aztán az özvegy ! III. Fél évre rá kettős esküvő volt. KSéhészefemben termeli pergetett méz kapható Rákosszentmihály, Szt. István-utcza 188. Ugyanott ezüstprém fajnyulak, anyák és fiatalok darabonként is kaphatók. (r Rajzeszközök, színházi és tábori látcsövek légsulymérők és hőmérők, műszernek, szabadalmazott or rcsip- tetök és szemüvegek és minden e szakmába vágó czikkekből legnagyabb választék jutányos árak mellett, Vidéki rendelések legpontosabban eszközöltetnek. — Árjegyzék ingyen és bérmentve. KLEIN DEZSŐ------ IV., Kecskeméti-utcza 14 a. SZE NZÁCZIÓS ÁRAK: selyem, bársony, szalag és csipkékben a kirakataimban láthatókELSNEg OSZKÁR Budapest, IV., Párisi-utcza 3.
