Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
37 szám RÁKOS VIDÉKE 5, alatt levő egyesülettel és ezzel eldőlt a sorsa a jó öreg Podruzsik bácsinak is, ki az üzletet öt éven át jó boraival és konyhájával és ötletes mókáival jó hírnévre emelte. Távozását sajnálattal vették törzsö- kös vendégei tudomásul, de gyorsan megvigasztalódtak, mert a tulajdonos olyan uj bérlőt szerzett Nagy József anna-telepi háztulajdonos személyében, ki hires az Anna-telepen jó borismerő tehetségéről, ki első sorban a bor erejét mint Noé apánk tette, saját magán próbálja ki és csak azután szolgálja ki vendégeinek és ezt már vasárnap be is bizonyította Tolna megyéből hozott boraival, melyektől hangos lett az egész Anna-telep, széles utczái sok polgártársnak keskenynek bizonyultak. Vasárnap, e hónap 13-án lesz az ünnepélyes megnyitás, mikor a felszámoló bizottság is bankettet rendez. Mestertanfolyam asztalosok részére. A kereskedelemügyi miniszter október hó 5-én kezdődő 8 hétig tartó mestertanfolyamot rendez az újpesti állami faipari szakiskolában asztalosmesterek és segédek részére. E tanfolyamra jelentkezők lelkiismeretes képzésben részesülnek a műhely- és szakrajzban, valamint a könyvvitelben, üzleti levelezésben és költség- vetésben. Müizlésiik fejlesztése mellett elsajátítják az asztalos ipar legmodernebb vívmányait. A jelentkezők : mesterek érdem szerint heti 18—24; segédek érdem szerint heti 12—18 koronáig terjedő ösztöndíjban részesülnek. Jelenkezések iparigazolványnyal, segédek munkakönyvvel vagy azt helyettesitő működési bizonyítvány, születési bizonyítvány esetleg ipariskolai bizonyítványaikkal felszerelt bélyegtelen kérvényekkel szeptember 17-ig az állami faipari iskola igazgatóságához Újpest, Árpád-ut 131 szám intézendők. Podruzsik Lajos. Az a n n a t e 1 e p i vendéglő népszerű korcsmárosa, a szorgalmas P o d rúzs i k Lajos elhagyta régi üzletét, mert az a n n a t e 1 e p i egyesület bukása következtében az egyesületi vendéglő háza gazdát cserélt s az uj tulajdonos felbontotta a Podruzsik bátyó bérletét. A távozó vendéglős lapunk utján mond hálás köszönetét az ő jó közönségének a hosszú időn át élvezett szives pártfogásért s jó emlékezetébe ajánlja magát. Közönségünk bizonyára szívesen is gondol vissza a Podruzsik Lajos nagy kavarodásban és igy kapitány ur Komorovcsák vette át a zászlóalj komandót. Nyugodtan pihentünk a zöld fűben, a bokrok között. Vártuk a parancsot az előnyomulásra. Közben azt nézegettük, hogyan nyomul előre az ellenség s hogyan mennek eleibe a mieink. Balra tőlünk két- három méterre, dombtetőn kis erdő terült el. Ennek sarkán egyszerre fényes egyenruhák csillantak meg a fölkelő nap fényében. — A király! A király! kiáltották a katonák. Csakugyan a király volt. Lóháton, lovassági tábornoki egyenruhában. Mögötte állott kísérete. Lát- csövön szemlélte a szép hadijátékot s közbe-közbe megjegyzéseket tett kíséretének. Kapitány ur Komorovcsákon lázas izgatottság vett erőt. Arcza sugárzott a boldogságtól, teljesülni hitte vágyait. Szépszóval figyelmeztette a katonákat, hogy különösen a rohamra jól vigyázzanak, úgy csinálják, mint otthon a gyakorlótéren szoktak. Eközben nagy porfelleg támadt az erdő mellett az országúton.-Csak úgy dübörgött a vágtató paripák patái alatt a föld. Kapitány ur Komorovcsák arrafelé tekintett s rögtön tisztában volt vele, hogy ellenséges lovasság közeledik. Harsány hangon gyorsan frontot kommandirozott s amint a porfelhőből kivehetők voltak a vágtató huszárok körvonalai, gyors tüzet parancsolt. Irtózatos tüzelés, fülsüketítő puskaropogás támadt a lovasság azonban csodák csodájára nem-jött rovendéglőjében töltött vidám órákra s tudatában van annak, hogy derék és hozzáértő üzletembert vészit el visszavonulása következtében. Ámbár könnyen lehet, hogy Po d r u z s i k gazda nemsokára újból felötlik valahol minálunk s eddigi mesterségének folytatására ismét uj teret talál. Országos gyümölcs és szőlőkiállitás Budapesten. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület f. é. szeptember h ó 27-t ő 1 október 4-ig bezárólag Darányi Ignácz dr. földmivelésügyi miniszter védő- sége alatt a városligeti nagy iparcsarnokban gyümölcsvásárral egybekötött országos gyümölcs és szőlőki- állitást rendez, melynek czélja nemcsak a hazai gyümölcstermelés emelése s a megfelelő gyümölcsfajták vidékenként való rendezése, ismertetése, hanem az idén hazánk sok helyén mutatkozó gyümölcstermés feleslegének értékesítése is. Felhívjuk ennélfogva hazánk gyümölcstermelőit, szőlő birtokosait s konzerv- gyárosait, hogy a kiállításon a hazai termékek előnyös bemutatása érdekében mennél tömegesebben saját j ó l felfogott érdekükben is vegyenek részt s gyümölcskészletüket mielőbb az Országos Magyar Kertészeti Egyesület titkárságánál IV, Koronaherczeg-uteza 16. bejelentsék, ugyanott bejelentési iv s részletes programm kapható. Szélhámos Rákosszentmihályon. Rákosszentmihály o n az utóbbi napokban egy szélhámos asz- szony kopogtat be az uricsaládokhoz s rendesen arra hivatkozik, hogy egyik vagy másik ismertebb úri hölgy ajánlatára jelentkezik s fehérnemű hímzésére ajánlkozik. Sok helyen adtak át neki különböző fehérneműket, hogy azokba nevet, monogrammot vagy másféle díszt hímezzen, — a holmit összeszedi, de többé nem jelentkezik. Kiderült, hogy mindenütt más lakást jelölt meg tartózkodása helyéül s természetesen valamennyi czim hamis. Egész halom fehérruhát harácsolt össze a hamis ajánlatok révén. Feljelentés még nem érkezett ellene s igy a hatóság egyelőre nem üldözheti, de tanácsos lesz, ha közönségünk a jövőben legalább nagyobb óvatossággal védekezik a megkárosodás ellen. Újpest piacza. Eddig Újpesten is bérbe adták a piaczi helypénzszedés jogát. Utóbb azonban a hamra, hanem megállott. A királyt figyelmessé tette a nagy tüzelés és előbb a lovasság, majd mifelénk tekintett látcsövén. Hirtelen letette a távcsövet, meg- sarkantyuzta a lovát, sebes vágtatva közeledett felénk. Homlokát összeránczolta. Szeméből a nemes harag- villáma czikázott: Hol van a kapitány ur? Kérdezte a katonákat magyarul. Mert a király minden ezredét jól ismeri s ha ránéz a parolinra, már azt is tudja, hogy milyen nyelvű ezreddel van dolga. Kapitány ur Komorovcsák jól hallotta, hogy a király ő utána tudakozódik. Akart is indulni feléje, de nem tudott helyéből megmozdulni. Úgy állt ott egy helyben, mintha megkövesedett volna. Tudta már, mi történt vele, hogy micsoda rettenetes tévedésnek lett áldozata. A király odalovagolt s szemrehányólag szólott hozzá: — Az istenért mit tett ön, kapitány ur? Halomra lövette saját lovasságát. Gyönyörű dolog, mondhatom, nem is fogom elfelejteni, 'Ezzel elvágtatott kíséretével. Kapitány ur Komorovcsák még ott állott azon a helyen Ajka remegett, könyje kicsordult. Egyre csak azt hajtogatta : — Vége, mindennek vége! Igaza volt. A gyakorlatok után mindjárt nyugdíjazták. Így ment penzióba Komorovcsák kapitány.
