Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

2 ez a szerény polgár, ez a nemeslelkü, készsé­ges jóbarát nem olyan adakozó, ki a nap­világra áll, hogy a fényes sugár megtörjön aranyán és tiz helyett százat mutatva kápráz­tasson el. Csendes, szerény, egyszerű ember, aki ismeri azt a mondást : »ne tudja a bal­kezed, amit a jobb cselekszik« ! Mindezt újból és ismételten mondjuk el ezen a helyen, abból az alkalomból, hogy Paulheim József megint kilenczezer és egynéhány koronát adott a mátyásföldi temp­lom javára. Ennyi volt még az építkezésből eredő hátralék; kifizette, hogy ne terhelje a hívőket semmi tartozás. Tette pedig ezt né­hány hónappal azután, hogy pártszenvedély keserítette el őt és hívei táborát, hogy jótet­teit méltatlan bírálat kicsinyelte le, hogy odáig busitották, hogy kedves Mátyásföld] é- *n e k tiszteletbeli elnökségéről is kénytelen lett lemondani. Nem akarunk tapintatlanságot elkövetni. Nem tépünk fel hegedő sebeket. Az örömnek poharába nem hullatunk ürömcseppeket. Véges, gyenge em­berek vagyunk mindnyájan, tévedni, botlani, vétkezni könnyű. Mátyásföldön, Istennek hála, mindnyá­junk örömére helyreállott a béke, elült a visszavonás. A tultévedt, czélján tullendült kritikáért P a u 1 h e i m József is megkapta a tisztességes elégtételt s ő meg- bocsájtott, felejtett. Fényesebb bizonyítékot nem ad­hatott volna erről, mint legújabb jótettével, mely a szeretet vallásának templomát ajándékozta meg. Ez Paulheim József és ez az a kenyér, mely- lyel a felebarát megdobja azokat, akik valaha kővel dobálták meg. Ugy-e méltó arra, hogy példáját a krónikákban feljegyezve, örökítsük meg ? De az igazságnak tartozunk azzal is, hogy ide TÁ R C Z A. Királygyakorlat. Irta: Szász József. Megkezdődtek a királygyakorlatok. Öt napig nem hallatszik sem dobpergés sem trombitaharsogás. Mikor újra hallatszik, akkor már azt hirdetik, hogy vége a gyakorlatnak, hogy kitelt a há­rom esztendeje az öreg katonának. Katona van midenfelé, ameddig csak ellát a szem. Az országút szürke pora magasra felszáll a levegőbe, ott sürii felhővé verődik össze s igy kiséri, el nem hagyja fárdságos utján a katonát. Lovasság, tüzérség, gyalogság csendben, rendben követi egymást. Egyiket a másiktól alig lehet meg- külömböztetni. Nem ismernél rá az édes testvéredre sem, annyi a por rajta. A nap már nyugvóban. Elfáradt hosszú útjában: nemsokára pihenőre tér. Hogyne volna fáradt a ka­tona, aki régen útban volt már akkor, mikor felkelt, talán akkor sem pihenhet még le, amikor leáldozott! Éhség kínozza, szomjúság gyötri. Nem látott ma még egy falatot sem és innivalója sincs. A kulacsok régen kiürültek. Az egész hadtest kulacsaiból se lehetne egy kortynyit összetöltögetni. Markotányos vagy pék sem igen keveredik kö­37. szám rójjuk még egy örvendetes tapasztalatunkat: Má­tyásföld méltónak bizonyult a P a u 1 h e i m Jó­zsef példás jócselekedetére. A hálának és elismerés­nek az az impozáns megnyilatkozása, mely a P a u 1- h eim József tettét követte, bizonyságot tett arról, hogy ez a közönség érdemes a nagy polgár ember- szeretetére. Minden volt pártkiilönbség nélkül, mint egy ember cselekedett Mátyásföld és úgy cselekedett, mint gavallér, nemeslelkü ember. Szom­baton estére sziniiltig telt meg az egyesületi ház felvirágozott, ünnepi díszbe borított nagyterme ékes, csillogó közönséggel. Csudálatos kép volt ez ; szebb mint egy budapesti elitbál publikuma. Estélyi öltö­zékben mondhatni az egész Mátyásföld törzs­lakossága. Micsoda intelligens közönség lakik ezen a kies telepen ! A hölgyek küldöttsége ment az ün­nepelt párért, P a u 1 h e i m Józsefért és hitveséért, aki hitvese e férfiúnak a szó legnemesebb értel­mében. Lelke jobbik fele, lépteinek őrzője, jó tanács­adója. A gyöngéd feleség típusa, ki férjét a jó tet­tekre mindenkor ösztönzi, biztatja, Együtt keresi vele a legszebb utat, hol a jót gyakorolhatják, nem kerék­kötő és irigy önzésében, mint amilyen példákkal, fájdalom, olyan sűrűn találkozunk a mai asszonyok, táborában, akik, nehogy a saját léha fényűzésükben megrövidüljenek, urukat minden széptől és nemestől, rm'nden közérdekű áldozattól elidegeníteni igyekez­nek. A P a u 1 h e m pár méltóképen egészíti ki egy­mást, ez a két lélek isteni összhangban simul egy­máshoz, kapcsolódik egymásba. A hölgyek küldöttségének S t r e 1 i s z k y Sándorné volt az ügyes szónoka, ki bátor, kerekded beszédben hivta meg az ünnepelt párt az estélyre s kisérte el az egyesületi házba, hol az ünneplő sokaság élén fehérruhás leánykák körében várta B e 1 1 o v i c s Imre, a »Má­tyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesíileté«-nek el­RÁKOS VIDÉKÉ zibük és megbáuja, ha balsorsa közibük vitte. Kenye­rét, kiflijét és egyéb élelmi szerét úgy széjjel hord­ják, hogy sirva nézhet utána. Négy-öt katona alkudozni kezd vele. A többiek ez alatt felvágják a kenyeres, kiflis zsákokat s meg­szedik magukat elemózsiával, úgy, hogy még a ka­pitány ur lovának is jut belőle. A katonaság köze­ledtére a falvak előtt összegyülekezik a szegény nép. Férfia, asszonya, gyermeke. Keservesen sir, hangosan jajveszékel valamennyi. Rémület kifejezése ül ar- czaikra. Miért sírnak, miért jajgatnak? Hiszen jó barátok, ami katonáink közelednek feléjük. Nem a muszka, sem a tatár. Igen, csakhogy nem sok külömbség van ilyenkor a muszka, a tatár meg a katona között. Egyik éppen úgy pusztít, mint a másik. Jaj annak a kukoriczásnak, szőlőnek, a hova katona betette a lábát . . . Amit vihar, fagy, tűzvész, és fillokxera el nem emésztett, elpusztítja bizonyosan a katona. Nem lesz ott se szüret, se kukoriczatörés. Ezért sir és jajgat a falvak népe. És ezért imád­kozik Istenhez, hogy hárítsa el ezt a rettenetes csa­pást róla. De hiába sir, hiába könyörög. Meg nem hall­gatja a katona. Nem azért, mintha meg nem esnék a szive rajta, hanem azért, mert annyira beleélte már magát a háborúskodásba, hogy ha nem akar is, akkor is pusztít kezelába egyaránt. Nem kegyelmez

Next

/
Thumbnails
Contents