Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-26 / 30. szám
2 RÁKOS VIDÉKÉ 30. szám csudákat is művelt már ebben az országban. Varázsszó ez, melyre megmozdulunk mindannyian. Megdobban a szivünk s tudjuk : . . . mindnyájunknak, el kell menni! ❖ A mátyásföldiek lelkes felhívása, M á t r a y Sándor mérnöknek, a telep e kiválóan agilis és lelkes uj tagjának munkája, ki a szobor eszméjének legelső harczosa, — a következő : Szobrot Kossuth Lajosnak! — Felhívás a Rákos vidéke közönségéhez. — A nagyok legnagyobbjának emlékét kívánjuk felújítani a Rákos vidékének hazafias, áldozatra mindig kész közönsége előtt. Kossuth Lajosnak, hazánk ujjá- teremtőjének emlékezetét. Szavának zengésére a földmives elhagyta ekéjét, az iparos szerszámát, a családapa meleg tűzhelyét és ment a zászló után. Gyenge ifjak és nagy uradalmak kényelemhez szokott birtokosai hősi tetteket vittek véghez s megszokták a sanyaruság és nélkülözés ezer változatát. Nevének hallatára ma is megdobban szivünk, lángra lobban hazafias lelkesedésünk s bizalom támad lelkűnkben nemzetünk jövője iránt. Saját szivünk vágyait elégítjük ki tehát, saját hazafias hitvallásunk érvényesülését, óhajaink teljesülését mozdítjuk elő valamennyien, ha összeadjuk filléreinket, hogy szoborban örökítsük meg saját körünkben, Mátyásföldön is az ő nagy alakját; ha lehetőséget nyújtunk ahhoz, hogy a dajkával játszó vagy iskola felé haladó gyermekek megismerhessék vonásait s már zsenge korukban szokják meg nevének tiszteletét, hogy a munkába siető emberek reátekintsenek s megemlékezvén a hazáért tűrt sok szenvedéséről, megkönnyebbülve fogjanak napi dolgaikhoz ; hogy a gondtalanul sétára indulók megpillantva az ő művészi képmását, eszükbe juttassák pihenést nem ismerő közéleti munkásságát és séta közben is lelki szemeik elé idézzék a haza iránt tartozó kötelességeiket. TÁ R C Z A. Bibi és Bébé. Irta : Gáspár Imre. — Uram . . , — Asszonyom . , . — Ön kihívja a szakadást! — Csak az ő — kedvére történik, ha úgy van : — Hiszen én nem bánom! jól van, legyen a hogy Ön akarja ! Mamánál még lesz szobácska, melyben megvonulhatok ! Ugy-ugy uram, én még ma távozom ! Mamához, a ki megjósolt mindent, mindent, mindent . . . ! — Oh, én nem akarom meghazudtolni az Ő jóstehetségét ! Családi különlegesség lehet! Betti, asszonya készül! Isten Önnel, asszonyom! , . . S a zokogó asszonyka magára marad s igazán érdekes erélylyel tömi bőröndökbe, dobozokba és csomagba homiját, Coralie távozik Ödöntől. Bizonyosan eltávozik, * És Ödön ? Ödön először is „Julie tante”-ot, ez éles áliáról és elméjéről egyaránt ismeretes, hat évtized óta köz- tiszteletben álló és kávézó hajadont keresi fel s elmondja neki családi szerencsétlenségének egész tragédiáját. Erre a czélra kívánunk egyesülni s kérjük Rákos vidékének közreműködését, hogy egyesülten követhessük első polgárunkat, Paulheim Józsefet, ki telepünkön szobrot állítva Mátyásnak, az igazságosnak egymaga nyújtott nagyszerű példát a hazafias, nemzeti erények megörökítésének fontosságára s az abban rejlő hatalmas nevelő erő ily felhasználására. Nincs kétségünk az iránt, hogy Rákos vidéke minden polgárának akarata egyesül törekvésünkben s csak a kivitel módozatai képezhetik megbeszélés tárgyát. Épp ez okból tisztelettel kérjük a Rákos vidékének összes lakosát, hogy az e czélra indítandó gyűjtés, esetleg rendezendő ünnepélyek megbeszélése czéljából f. hó 26-án d. u. 5 órakor a mátyásföldi parkvendéglőben megjelenni szíveskedjenek. Reméljük, hogy a szobrot polgártársaink buzgó támogatása mellett még a folyó év őszén, a képviselőház összeillése alkalmából a kormány és a törvényhozás mindkét házának jelenlétében leleplezhetjük. Mátyásföldön, 1908. julius hó 16-án. Hazafias üdvözlettel A* előkészítő bizottság. Házszámozás. Igazán elmondhatjuk, hogy ez az év a munka esztendeje. Lépten-nyomon észlelhetjük a haladás nyomait mindenfelé, különösen pedig Rák ossz ent- m i h á 1 y o n, a hol egyszerre kerül megoldásra minden fontos és várva-várt újítás. A villamos vasúti közlekedés ügye az idén kerül dűlőre, a világítás dolgát most tárgyaljuk, az iskola- építés nemsokára megkezdődik, a közvágóhíd már tető alatt áll; az uj temetőt átadták rendeltetésének, az utczalocsolást rendszeresítették s most megint egy régi kérdés nyert örvendetes megoldást, egy régi hiányosságunk pótlását értük meg. Bizonyos, hogy nagyobbszerü alkotások nem születnek se egy, se két nap alatt. Hosszú hónapok, esztendők fáradságos munkájának gyümölcse az a sok alkotás, mely egyenként mostanában érik meg — Édes tante, mind ennek a Bibi az oka! — Bibi ? Ki ez az úr ? — Oh, dehogy ur ! a Bibi egy kis kutya! — Egy kis kutya! ! — Igen, egy utálatos, szép kis kutya! Coralie ugyanis arra szoktatta ezt az angora-féle szőrméjü fenevadat, hogy naphosszat a szobában fekszik. Oh, milyen utálatos egy szokás ! Mi nem történt közelebb ? Bibi, ez a csúf állat, felment az iró asztalomra s bele feküdt a széles dohánytartómba, azután — mikor kiugrattam belőle — végig döntötte a tentámat mindenféle irományon és még az ujjamat is megharapta. Nos én erre kijelentettem, hogy, hogy Bibinek többé ne legyen keresete sem a dohánytartómban, sem az Íróasztalomon, Coralie erre, képzelje Julie tante, kijelentette, hogy Bibi nélkül nem élhet, hogy én zsarnok vagyok, hogy mamája különben is több kényelmet nyujhat nekik, tudniillik Coralienak és Bibinek, aztán elment és ott hagyott a faképnél. Én hagytam. Nos, jól cselekedtem édes Julie tante? — Nagyon helyesen tetted, Ödön. A modern házasságok. Hát nem jósoltam meg előre mindent ? — Persze, hogy meg! — Hát nem mondtam mindjárt, hogy az a leány pazar ? — No nem éppen az ! — Vagy az hogy csapodár? — No még nem vettem észre ! — Meg, hogy hamis fogakat hord ?
