Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-12 / 28. szám

RÁKOS VIDÉKE 3 23 szám. terhelt péntek és szombat napon képtelen lenne tel­jesíteni s az ebből származó késedelem a megrende­lőnek okozna sajnálatos kellemetlenséget. A mai vasárnap. A nyári mulatságok kellős köze­pén tartunk. Szombat estén, vasárnapokon hangos a vidék a mulatozók vidám zajától. Rákosszent- m i h á I y o n ma, vasárna p, két jókedvű mu­latságot is tartanak. A Rákosszentmihály és vidéke építő iparosainak helyi szövetsége a B a 1 1 o n n é- féle vendéglőben már d. u. 4 órakor kezdi tombolá­val, dijtekézéssel és tánczczal egybekötött mulatsá­gát, mely elődeinek szép sikeréből Ítélve ezúttal is látogatott és kellemes szórakozás lesz. Az A n n a- és árpádtelepi asztaltársaság az Anna-telepen közkedvelt Podruzsi k-féle vendéglőben tartja újjászervezése után első nagyszabású mulatságát, mely már reggel nyolcz órakor kezdődik. A szép A n n a-telep lelkes és buzgó lakossága bizonyára ezúttal is fényes sikert biztosit a társaság mindenkor kellemes ünnepélyének. A Sporttelep körlevele. Mint a múlt héten jelez­tük, a Rákosszentmihályi Sporttelep körleveleket bocsájtott ki, hogy uj tagok belépését elősegitse. E körleveleket a kezelés nehézségeinek elkerülése czéljából egyelőre csak a vezetőséggel kö­zelebbről ösmerős családoknak küldték meg. A vá­lasztmány viszont ez utón felkéri azokat a családokat vagy egyéneket, kik a Sporttelep iránt érdeklő­dést tanúsítanak, hogy czimiiket az egyesület választ­mányával mielőbb közölni szíveskedjenek, hogy a megküldés iránt haladéktalanul intézkedést tehessen. Műkedvelő előadás. A rákosszent m i h á 1 y i műkedvelők egyik csoportja sikerült műkedvelő elő­adást rendezett múlt szombaton és vasárnap. L u k á c s y Sándor »V e r e s h a j u« czimü népszín­műve került színre. Lukács István rendezte és tanította be, kinek hasonló téren már érdemes múltja van nálunk. Karnagy Gaál Pál volt. A nagy sze­mélyzetet követelő darabban résztvettek (a szinlap sorrendjében) : Lindner Károlyné, Halász Ferencz, Szabó Béla, Szabó Ernőné, Király Olga, dr. Keresz­tes István, Szabó Ernő, Király Sándor, Spannraft Elza, Lukács Pista, Szabó Béláné, Wittenberger Mar­git, Szandovits József, Schmeilzl Lipótka, Ruzsitska Matild, Garai Sándor s Gaál Paliné és valamennyien, részben már ösmert és dicsért tehetségük arányában nagy buzgalommal és odaadással feleltek meg fel­adatuknak. Az érdemes előadáson szép közönség vett részt s mint halljuk, az estély anyagi eredménye is kielégítő volt. Tűzoltó tanfolyam. Alispáni rendelet következté­ben H a n i s s György bagi főjegyző, mint járási tüz- felűgyelő, érdekes és tanulságos tűzoltó taufolyamot tartott a minap G ö d ö 1 1 ő n. A tanfolyam egy napig tartott ; délelőtt elméleti s délután gyakorlati oktatás­ból állott. Résztvett benne a járás valamennyi községé­nek kirendeltsége. Rákosszentmihályról Hauser Gyula biró hallgatta meg a tanfolyamot, a melyre odavezette községünk valamennyi rendőrét, kiket az oltás; körül szükséges legfontosabb teendőkre praktikus módon oktatott ki a tiizfelügyelő. Beketow ozirkusz. A B e k e t o w czirkusz uj műsora a maga teljességében meghódította a közön­séget, mely szinte sajnálja, hogy a jövő hét folyamán már ismét uj változások történnek benne s több, rövidesen kedveltjévé vált művész látásáról le kell mondania. Az örök forgás képe ez, felvetődnek, fénylenek s letűnnek ismét, hogy más, újabb csillag­nak adják át helyüket. Az artista és hippikus művé­szet terén roppant haladást tett a világ, rengeteg nagy a termelés s mindig uj ötlet, uj trükk, uj, egye­lőre utánozhatatlannak bizonyuló mesterfogás szerez bámulókat s teremt uj meg uj ‘zsánereket. A B e k e- tow czirkusz páratlanul tevékeny abban, hogy minden évadjában felhalmozzon és sürü sorokban elvonultasson a szemünk előtt mindent ami uj, eredeti, érdekes és figyelmet érdemlő. Aki a mai, egyébként önmagában is többszörösen változó műsort élvezni akarja a maga egészében, sietnie kell, mert naponként mulaszt nem pótolható látványosságot. CSARNOK. J Katona-becsület. Irta: Prém József. Gombás Tamás harmincz évig gyártotta a téglát. Szegényen kezdte, akár valami vályogvető czigány. Maga is dolgozott a^ két kezével, mely bizony kez- tyüt sohase ismert. És segített neki az élete párja, aki a házi teendőket, meg az üzleti levelezést vé­gezte, mert Gombás uram irtózott a betűktől. Egy nap aztán — Isten csodája — jó agyagbá­nyára találtak a cselényesi határban. Meg volt Írva a csillagokban, hogy Gombásék vagyonos emberek legyenek. De amint a pénze megszaporodott, azonnal pá­rologni kezdett a házaspár esze. Abban a határszéli városban is, mint mindenütt, a jómódú kisasszonyok ideálja: a huszáratilla. Már a honvéduniformis a szerényebb álmok közé tartozik. A gyalogos tiszt ruhája meg éppenséggel a végszük­séget allegorizálja. Csakhamar Gombás Tamásról is ekkép szólt az Ítélet: — Bezzeg nem adja már másnak a lányát, mint katonatisztnek. Még ezelőtt öt esztendővel megelé­gedett volna valami jóravaló könyvelővel, akire' ké­sőbb a téglagyárát hagyhatja: ma már huszárfőhad­nagyról ábrándozik az egész család ! Még az okos Gombásné is úgy találta, hogy az ő Klárikája semmikép sem maradhat hátra. Hisz felső iskolát végzett: a tennisz pályán dijakat nyert; aztán műkedvelő hangversenyt adott; a bálban hol igazi, hol vicze királynő szokott lenni — szóval a modern igényeket betöltő menyecskének fog beválni. Még lóra is ülhet és vadászhat az urával. Kit várhat az ilyen lány, ha tisztet nem? És Gombásné folyton kereste Winkler ezredesné társa­ságát, aki pedig lenézte őt s kárörömmel emlegette, bár a téglagyár sok jövedelmét elkártyázná valami pazarló lovastiszt, ha ugyan fognak ilyen vöt! Klárika naponta hallotta anyja bölcs oktatásait: — Ne merj másra gondolni, mint huszárra. Ne­kem mocsártaposó gyalogos nem kell! A múltkor is túlságos sokat beszéltél azzal a vadászhadnagygyal. Mit akarsz vele? Már a szürke uniformisát sem néz­hetem. De itt van Hammerklopf Ernő főhadnagy. Ez aztán a fess huszártiszt! igaz, hogy német, de annál műveltebb . . . Hozzá mégy, ha megkér? Klárika elnevette magát. — Ha megkért? De hát nem kér meg! Az anya nem vette észre, hogy a leány olyan képet vágott, mintha fázna ettől a Hammerklopftól. Szerette ő is az uniformist, de csak azért, mert unokabátyja, a daliás, jószivü Gombás Pista is ilyen­ben feszitett. Igaz, hogy nem volt főhadnagy, de még csak hadnagy sem, hanem szegény önkéntes. De Klára szerette a derék fiút. Együtt nőttek fel és a leány sohase gondolt másra, csak őrá. — Tiéd leszek, Pista! Megvárom, mig leszolgá­lod a katonaévet, megvárom, mig hivatalodba lépsz. Ne aggódj, nem tántorít el senki tőled. így vigasztalta ifjúkori pajtását, valahányszor látta, hogy anyja hidegen fogadja a kedves rokont. Gombás Pista, a szegénynek maradt család-ág ivadéka minden lehetett, csak katona nem. Gyűlölte a fegyelmet, a folytonos szalutálást, a szabadvéle­mény megtagadását, az uniformissal járó összes rab­szolgaságot, Volt is már sok baja az önkéntesi év

Next

/
Thumbnails
Contents