Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-28 / 26. szám
26 szám» RÁKOS VIDÉKE 3 jut, anélkül, hogy erre a régen nélkülözött közmunkára ezreket kellene áldoznia. 4. A lóvasut átengedvén pályáját a villamosnak, uj hivatást talál s pótolja azt a hézagot, melyet községünk helyi közlekedésének kiegészítésében a közérdek betöltetni kíván. A részletes tervek még nem készültek el, de főbb vonalakban már annyira kialakult, hogy valószínűleg a Szentkorona-utczán felfelé a főfasor szabad, felső részén át a Szent G y ö r g y-telepre és községi temetőbe s vágó hídhoz, vissza pedig a János-utczán keresztül a megállapítandó pontig, ahol a közönséget közvetíti a villamos vasúthoz. Amennyiben pedig a lóvasut ilyenformán megszűnik abban a mértékben jövedelmező vállalat lenni, mint aminő eddig volt, a budapesti helyiérdekű vasúttársaság megfelelő ellenszolgáltatást, illetve segélybiztositásokat ajánl fel, hogy a vállalatot minden koczkázattól megkímélje. Ennyit egyelőre is, megnyugtatásul arra nézve, hogy ha bár az uj villamos közlekedés kiszorítja is a lóvasutat, a részvényeseket károsodás nem érheti, sőt községünk ideális közlekedéshez jut s a lóvasut is uj teret nyer, hogy koczkázat nélkül a község igaz érdekét a régi buzgalommal továbbra is szolgálhassa. Legvégül még egyet: mindez nem a jövő zenéje, hanem, mint nagyon megbízható, közvetlen fonásból értesülünk, olyan komoly és akut dolog, előreláthatólag a jövő év őszére már meg is valósul. HÍREK. A Magyar Gazdasszonyok Orsz. Egyesülete Czinkotán levő elemi és polgári iskolájának közvizsgálatai — megelőzőleg tartott hittanvizsgálatok után — junius 16—17-én folytak le Szenígyörgyi Lajos kir, s. tanfelügyeiő elnöklésével, az intézet elől járósági (védnöki) tagjainak, szülőknek s érdeklődőknek jelenlétében. Csaknem állandóan ott volt a vizsgálatokon özv. Beniczkyné Batthyány Ilona grófnő védnök, és Klauzál Gáborné mint a tanügyi bizottság elnöke. Valamennyien arról győződtek meg, hogy a Sárcsevics Betti igazgatása alatt álló tanítói testület a lefolyt évben is derekas munkát végzett a Tíz évvel ezelőtt, közvetlenül mielőtt az apám meghalt, ügyvédi irodát nyitottam a fővárosban. Az iroda sehogy sem ment, még a házbérem sem telt ki a jövedelméből. Kétségbeesve gondoltam a jövőre, s már azon a ponton voltam, hogy valamelyik ügyvédnél állást keresek, amikor váratlanul sürgönyt kaptam, hogy meghalt az apám. El kellett utaznom a temetésére, Pusztaszentmártonba. A jó öreget eltemettük. Nem maradt utána semmi. Azaz, hogy mégis! Valamelyik ócska szekrény fiókjában rábukkantam egy — monoklira. Vékony fekete keretes, simára csiszolt üveg volt. Tiszta ablaküveg; csak egészséges szemnek való. Ez volt az örökségem. Magammal vittem — és karriert csináltam vele. Mikor a pusztaszentmártoni állomásra kimentem1 hogy visszatérjek a fővárosba, a monokli már ott ott volt a jobb szememen, A vasúti pénztárnál udvariasan kitértek előlem az emberek, az állomásfőnök maga sietett oda, hogy jegyet adjon nekem s a málházó kalaplevéve állott elém. Mikor a kupéba szálltam, az utasok ijedten lebbentek szét, hogy kényelmes helyet biztosítsanak a számomra, — Ohó, — gondoltam magamban — ez az örökség távolról sem megvetendő. Mialatt a vonat tovarobogott, beszédbe elegyedtem a szomszédommal. Jobb fajta kereskedő volt. Amikor megtudta, hogy ügyvéd vagyok, engedelmet tanításokon kívül bennlakással is összekötött nevelő- intézet elé tűzött nemes feladatoknak megoldásában. Általában pedig a vizsgálatok arról győzték meg a figyelmes szemlélőt, hogy a tantervszerü tanitásanya- got a kitűzött czél szerint kezelik és dolgozták fel mindenben, minek következtében az intézet — melyet uj, kétemeletes és három szárnyú palotájában a legmodernebbül rendeztek be, — méltán sorakozik hazánk legelsőrendü tan- és nevelő-intézetei közé. A junius 20-án tartott s huszonhét számmal szerepelt zene- és énekvizsgálattal kapcsolatos záróünnepélyen volt egyszersmind Damjanich Jánosné intézeti elnöknek, a haza legtisztetetreméltóbb matrónájának ünnepélyes arczképleleplezése, külön hat számú Programm keretében. A Hymnus után Sz. Fáy Szeréna, a Nemzeti színház tagja szavalta el nagy hatással Tóth Kálmán »Damjanichné arczképe előtt« czimü költeményét s két növendéknek egy- egy alkalmi szavalata után Grúz Albertné, egyes, alelnök, szép s igen tartalmas beszédben átadta a képet megőrzésre Sárcsevics Betti igazgatónak, ki viszont lendületes szavak kíséretében vette azt át. Végül a Szózat zárta be az emelkedetten megható ünneplést, melyen Budapestről a főúri körökből is, valamint környékbeli és helybeli közönség köréből olyan számosán jelentek meg, hogy a szép, nagy diszterem ezúttal igen szűknek bizonyult. Legvégül a távozó közönség egyik első emeleti tágas teremben nagy számban kiállított szép, csinos és Ízléses rajz- és kézimunka-kiállításban gyönyörködhetett azzal a tudattal, hogy ez'az intézet még fokozottabb közérdeklődésre méltán tarthat igényt. Primiczia. Pichler István, Szabó Ferencz állami pénztáros, rákosszentmihályi villatulajdonos, kedves jó barátunk nejének testvéröcscsét junius 29-én, Péter és P á 1 napján szentelik fel V á czo n, a püspöki székesegyházban, a váczi egyházmegye áldozó papjává. A szép tehetségű fiatal lelkész julius 2-án mondja első ünnepies szentmiséjét Budapesten, a ferenczrendiek templomában ; Rákosszentmihály on pedig julius 5-én mond ünnepi misét és -oszt áldást. Az uj lelkész személyében egyházmegyénk derék és törekvő taggal gyarapodik. Évzárás a »Szeretet« egyesületben. Csendben, de lelkiismeretes, szorgalmas munkálkodás közepette kért, hogy a fővárosban felkereshessen s jogi tanácsot kérhessen tőlem. Ha bizalma van hozzám, csak keressen fel, barátom ! Mondottam némi leereszkedéssel. Harmadnapra felkeresett s azontúl megindult az irodám. Egyik kliens a másiknak adta az ajtót, mert hire ment, hogy jól ellátom azt, amit elvállalok. A bíróságoknál, a minisztériumban, a hatóságoknál, mindenütt tekintélyem volt. Bármelyik hivatalba benyitottam, hárman-négyen ugrottak elém, hogy az ügyemet mielőbb elintézzék. Ugyanazok, akik azelőtt felém se néztek, most távolról megemelték a kalapjukat. És mindezt a monokli tette ! A monokli a czivilnél ugyanaz, ami az uniformis a katonánál: mind a kettő félelmes tiszteletet gerjeszt. Fél évvel utóbb már a kaszinó tagja voltam. A sértett fél körültekintett a teremben, hogy segédek után nézzen, a tekintete megakadt a — monoklimon. A monokli imponált neki. Hozzám lépett és megkért, hogy legyek az egyik segédje. Örömmel vállaltam a megbízatást. Másnap meg volt a párbaj, harmadnap az újságokban volt a nevem. Azontúl minden nagyobb afférben párbajsegéd voltam. Egy évvel később pedig a zolnai kerület bizalma folytán bekerültem a képviselőházba.
