Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-19 / 3. szám

3 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 5 járóságához, hogy az egyházi adó beszedését vállalja magára a község elöljárósága. A község vezetői készségesen fogadták a kérelmet s meleg támogatá­sát Ígérték meg, azzal azonban, hogy az uj rend csak 1909. január elsején lép életbe. CSARNOK. 7 hajhal hasadás* — Társadalmi regény a 60-as évekből. — Irta: GÁSPÁR IMRE. Miután pedig valószínű, hogy igen sok hallga­tónk akad, de még valószínűbb, hogy magunk le­szünk azok, kik kölcsönösen átértjük egymást, hát csakugyan lesz tér, a hol mi ketten egyedül és nem is csak kevés perczekre találkozunk ... Ez meg lesz nekünk engedve, minden különüs rang - különbség daczára . . . Riza báróné hosszasan ránézett Arzénre. Úgy érezte magát, mint a szellemes emberek. Elmoso­lyodott és kezdte még érdekesebbnek találni ezt a bátor és okos férfit, a kinek semmi nagyúri szatíra sem imponál. — Különben, ha a báróné még ezt az együtt- létet sem találja eléggé akczeptálhatónak, itt van a mi kedves háziasszonyunk, a ki bizonyára megért minden szépet és okosat, ennélfogva nem ketten, hanem hárman leszünk kiket a nagyközönség nem követhet messzire szellemi elkalandozásainkban , . . Bizony megértette őket Bezzegh mama; még többet is sejtett, mint a mennyit ők gondolhattak volna. Kezdte magát kényelmetlenül érezni. Ezek bi­zony az ő házában találnak egymásba bolondulni! Csak az kellene, hogy az öreg Bolkovszky egyszer még őt hibáztassa a történetekért. Meg aztán sajnálja a hóbortos leányt, meg a könnyelmű fiút. Az ilyes­minek nem szokott jó vége lenni. Nem ártana, ha mennének. Nagy stratégiával a porczellánnal kez­dett zörögni. Ez czivilizált nyelven annyit jelent, hogy itt az ozsonna ideje. Vagy mentek, vagy maradtok, de tartóztatni nem foglak. A csel használt; előbb Arzén kelt föl s távozott az utcza felé, azután Riza búcsúzott, Bezzegh Györgyné a kerten keresztül ki­sérte egész lakosztályáig. — Szerelmesek egymásba, ez az egy bizonyos, töprengett hazatértében az öreg asszonyság. Meg­felelt neki a fiú., a mi annál jobban ingerli az ilyen egzaltált lányokat. Még alig tette be a lábát a küszöbön, már is ott termett a Schluckék szobaleánya. — Beteg a kisasszony, de nagyon, jelenti a lány. Láz gyötri, félrebeszél és folyton azt beszéli, hogy megöli magát. Kér azokból a csillapító szerekből, a mely a kisasszonynak oly jót tett a múltkor. Adott is csillapitószert Bezzegh mama, hiszen volt nála bőven a beteg fia miatt. Hanem azért szí­vesen adott volna belőle a bárókisasszonynak is. Körülbelül egyforma a két lány betegsége, habár az egyiké finomabb, a másiké ellenben, ehol hallani, az izgalmasabb modorban nyilatkozik! VI. Izgalmas nap Jánosfalván. Kettős eljegyzési ünnepet ültek ma Jánosfalván mégis látszik a Jánosfalvyak házában uralkodó sür gésen-forgáson. Hogy ünnepélyes momentumok élőt állunk, az kitűnik először is abból, hogy az előszoba nagy almáriumából napvilágra kerül a János libériája. János afféle mindenese a családnak, ki gyermekkora óta keresi ott a kenyerét. «Legfőbb minden egyéb» minőségében aztán kertész, inas, ruhatisztító és fol­tozó, sőt üres óráiban ő tanitgatja a helység remény- teljes csemetéit írni, olvasni, számolni, énekelni. Inasi minőségére olyankor kerül a sor, amikor az uraság­nak vendége van. Ilyenkor felhúzza az ócska libériát, térit, segít a konyhában, felszolgál az asztalnál, egy­szóval megbecsülhetlen régi bútor, ezermester, ami­nők ma már vajmi ritkán találkoznak a magyar úri házak körül. Ma is magaslatán áll a hivatalának. Tegnap Ármin ur vadászaton járt, van őz és nyúl, melyeknek csak az imént húzta le János gazda az őszi felöltőjüket. Ezt jól elvégezvén, krétával tiszto­gatja az ezüstöt, tört tojáshéjjával az üvegeket, nem sokára majd hozzálát az öreg teinsur fegyverének tisztogatásához. Előre látható, hogy Tóni nénin sem tesz tuí senki serénység dolgában. Az öregur a kertben van s féltett dinnyéinek a javát válogatja ki, majd meg a pinczében fejt le nehány palaczk jóféle érmellékit és egrit, amit arrafelé lakó rokonsága küldött a mai kettős családi ünnepély örömére. Tóni néni pedig a konyhában mesterkedik. Nem kell neki szakácsnő, ő maga süt-főz és kezeskedik róla, hogy innen ugyan nem megy el éhen senki. A két menyasszony, az öles kisasszonyok karon­fogva indulnak a kert felé. Virágot, érett szöllőt szednek ott, de meg talán beszélni valójuk is van egymással. Útközben találkoznak a buzgólkodó Jánossal, aki régi meghittség jussán szólítja meg a lányokat: — Jt?j, lelkeim, gerliczéim, beh örülök, hogy maguknak is jutott vőlegény! Csak az a baj, hogy az egyik kicsi, nagyon kicsi! — Majd lehajlok hozzá, ha kell, jegyzi meg dé- vajkodva Mari s eközben sűrűn eregeti czigarettájá- ból a füstkarikákat, Van a kertben egy márványváza, amelyre az el­hunyt édysanya neve van rávésve. Itt telepednek le az öles kisasszonyok s egyideig mélázva, szótlanul üldögélnek. Lujza szegi meg a csöndet: — Értem teszed, ugy-e Mari ? Mari szomorún felel: — Érted, apáért és magamért is. Egyikünk sem tudna szegényen élni. — De hát mi sorsod lesz amellett a szegény beteg mellett ? — Szabadabb leszek, mintha vén lány marad­nék. Hü felesége, hü ápolónője leszek s igy atyám és nővérem boldogsága s egy szegény gyámoltalan embernek a nyugalma kárpótol mindenért a világon, — amivel úgy se bírtam, amit úgy se várhattam volna ! A két hosszú lány égymás keblére borul, keser­Siroliit emeli az étvágyat és a testsúlyt, meg­szünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor «Roche» eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche &. Cie. Basel (Svájc.) 99 Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógy­szertárakban. — Ára üvegenkint 4 K.

Next

/
Thumbnails
Contents