Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-08 / 10. szám
10 szám. RÁKOS VIDÉKE mert saját, jól felfogott érdekében ezt nem is teheti. Vagyis nekik nem szabad kivételes állapotokat rendszeresíteni. Nekik csak az lehet a czéljuk, és igazságos törekvésük, hogy a községhez tartozó belső és külső területek fellendüljenek ! Legyen szabad még azon megdönthetetlen igazsgot is felemlítenem : »ahol kötelezettségek vannak, ott jogoknak is kell létezni.« Soraimat azon .reményben végezem, hogy azok tartalma nem fog félreértetni, mert talán felesleges ideiktatni, hogy minden kezdet nehéz, fiatal községünknek sok a teendője, sok nagyfontosságu kérdés megoldása fog még felmerülni és ilyen esetekben csak előnyére van az ügynek, ha azt az érdekeltek is megvitatják. Esetleg annak létesit- hetéséhez szerény tehetségükhöz képest hozzá is járulnak. Zárjel között legyen mondva, mi sem intenzív kivilágítást kérünk egyelőre, hanem csak annyit, hogy sötét éjjeleken ne legyünk minden közvilágítás hiányában és lámpával a kezünkben, kénytelenek a vasúti állomáshoz botorkálni, a többi nehézségekről nem is szólva. A tervezet szerint Rákosszentmihály közvilágítására 200 drb Wolfram- féle izzólámpa van felvéve, ezekből egy kis szerénységgel és jóakarattal talán Anna-, Árpád stb. telepeknek is lehetne nehányat juttatni. Még nagyon sokat lehetne a közügyekről Írni, de egyelőre a legaktuálisabb és legkomolyabb kérdésben kívántam a tek. Szerkesztő ur engedel- mével a »R á k o s Vidéke« hasábjait és szives olvasóinak türelmét igénybe venni. Éltem a gyanúperrel, hogy: „Néma gyermeket az anyja sem érti meg !“ Ezen szerény észrevételemet azért hozzuk az érdekeltek szives tudomására, hogy nem akarunk mostoha gyermekek maradni, hanam mindenben részt venni, mindenütt ott lenni! Ott is ahol ütnek, ott is ahol adnak ! Ezek után maradtam a tek. Szerkesztő urnák és Elöljáróságnak továbbra is tisztelője és kérve irántunk szives jóindulatukat. Többek nevében : Tóth Gyula. Községi bál. Hosszú, nagy készülődés után elérkezett végre Rákosszentmihály első községi báljának napja, az emlékezetes február 29-ike ! A gyakorlati tapasztalatok szerint minden ilyen óriási apparátussal előkészített mulatság vagy ünnepély valójában alatta szokott maradni a túlfeszített várakozásoknak, A közönség érdeklődését az előzetes; híradások annyira felcsigázzák, hogy bármit kapjon is, kevesebb a fantáziájában alkotott képeknél. A valóság ugyanis soha sem versenyezhet a képzelettel. Ha ezeket a reflexiókat tennénk a községi bál után, ki sem csodálkozhatnék rajta, hiszen hangosabban aligha lehet sokat Ígérni, mint ebben az esetben cselekedtíik. S ha ezekután most azt állítjuk, hogy a közönség a községi bálban nemcsak hogy nem csalódott, hanem várakozásán felül kapott — akkor röviden meg is állapítottuk ennek a páratlan estének a példátlan sikerét. Nem volt olyan tagja a közönségnek, a ki nem megelégedéssel, lelkesedéssel hagyta el a mulatságot, mely igazolta hogy az Ígéretek mögött nem üres reklám settenkedett, hanem tudatos meggyőződés szolgált reális alapul. Felejthetetlen az a kép, melyet a községi bál nyújtott. Szombat este még nem volt hét óra, midőn a közönség ellepte a B i r ó n é vendéglőjének összes helyiségét. Az elég tágas épület minden zuga zsúfolásig megtelt, úgy hogy egy gyufaszálat nem lehetett volna a tömeg közé ékelni. A későbbi negyedórák3. ban seregestől távoztak el a vendégek, mert egyáltalán nem lehetett behatolni a terembe és étkező helyiségekbe. E tekintetben kissé lehangoló tapasztalatot is szereztünk: nincs megfelelő tágas helyiségünk, mely közönségünket magába foglalhatná s igy télidőben lehetetlen ilyen nagyszabású mulatságot rendezni, A mikor ami közönségünket nem szakítja részekre a visszavonás, hanem, mint a község mulatságán, kivételnél- kül egybesereglik a község minden számottevő lakosa, sőt nagy számban örvendezhetünk a környékbeli vendégek megjelenésén is, — akkor ilyesmire nincs alkalmas téli helyiségünk. Ilyenfajta dolgot ezentúl csak nyáron lehet, sőt kell rendeznünk, Különös örömet keltett, hogy szeretett képviselőnk, Héderváry Lehel dr. megjelent a mulatságon. Jó kedvvel, derűs hangulatban nézte végig az előadást és csak a késő éjjeli órákban távozott el a még mindig nem fogyatkozó számú nyüzsgő közönség tömegből. A külsőségekhez tartozik még, hogy zuhogó eső fogadta a mulatságra gyülekező vendégeket, igazi szerencsére, mert e nélkül még többen kísérelték volna meg eredménytelenül, hogy behatoljanak a mulatság színhelyére. Nagy baj volt a ruhatáiral, mely a kijelölt szűk helyiségben nem volt rendesen elhelyezhető^ az egyik polcz leszakadása következtében össze is keveredett, úgy hogy bizony ebből a türelmetlen közönségnek sok kellemetlensége származott, holott a kezelés házilagosan történt. Egyebekben a hangulat pompás volt. Őszinte, vidám, minden tekintetben kellemes; a műsor frenetikus hatást keltett, utána azonban negyedórák teltek el, inig a vendégsereg el tudott helyezkedni s csak két óra felé vehette kezdetét a táncz, mely azután reggel kilencz óra tájban ért csak véget. Hauser Gyula biró kedvesen töltötte be a gazda tisztét, nem volt olyan hölgy, a kit czukorkáva! ne kinálgatott s bókokkal el ne árasztott volna, — A B i r ó n é ellátásba általános megelégedést keltett. A jól készített ételeket Ízléssel szolgálták fel s valóságos csuda volt, hogy a rengeteg tömeg kiszolgálása ennyire sikerült. Az italok is sok dicséretet arattak ; három óra után már egy csepp sem maradt a rendezőség beszerezte Törley pezsgőből, melynek nagy volt a kelete minden vonalon. Szóval felejthetetlen est volt. De igazi javát, díszét a viharosan ünnepelt, sikeres műsor adta meg. Fent Nándor nyitotta meg a programmot, Várady Antal «Rákóczi Rodostón» czimü gyönyörű költeményének lendületes, gondos előadásával, A melodramatikus zenekiséret közbejött akadályok miatt sajnálatunkra elmaradt. Második szám egy kedves dalköltő, egy bájos művésziélek kedves ismeretségét szerezte meg. Manchen Mariska elismert jó- nevii zeneköltő s pompás zongorajátékos. Egyéniségét, dalait, játékát egyazon alapvonás jellemzi: a mély érzés s bizonyos distingvált, melankolikus alaphang. Mély érzéssel s edzett technikával játszott egy nehéz Liszt konczert-darabot, majd bemutatta saját szerzeményű Mártha gavottját s egy egész bokrétát poétikus, kedves dalaiból. A közönség zugó tapsára bájos hangon énekelte is dalait s önmagát kisérte. A közönség alig akart betelni az ismétlésekkel, Flittner Lipótné még mindig makacsul tartó indispozicziója miatt elnézést kéretett a közönségtől. Nem volt szüksége reá. Nagystílű művészete nem hagyta cserben, hangja tisztán s üdén csengett. M i g- non egyik roppant nehéz részletében korolaturáját ragyogtatta, majd Pap p Viktornak László Sándor versére irt gyönyörű kuruczdalával ragadta el a közönséget, mely tomboló tapssal ünnepelte. A szép dal a szivekbe talált és magával ragadott mindenkit. Melt sok Anzelma kisérte a megszokott jelesül. Rövid szünet után következett az est csattanója.
