Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-10 / 6. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 6. szám. 2 megértette és magáévá tette már a rákosvidéki közönség s ilyenkor született meg egy-egy áldásos intézménye, egyesülete, szövetkezete, stb. így jött létre például a rákosszent- m i h á 1 y i fogyasztási szövetkezet, mely any- nyit az első héten kivívott, hogy a fűszeráruk árát rendezett viszonyok közé juttatta. A kezdet azonban csak kezdet s a munkának elvégzését még nem jelenti. Megállot- tunk a fele utón. Égető bajaink várnak még orvoslásra. Alkalmilag tüzetesen szóvá tesz- szük majd a fuvarozás, a tüzelő anyag ügyét és más hasonló nagyon fontos megoldatlan kérdésünket. Ma a legsajgóbb bajunkról, a husdrágaságról akarunk szót ejteni, mert az már minden képzeletet felülmúl, ami e téren mindennapos tapasztalatunk. A Rákos vidékén a nyers húst egyszerűen nem lehet megfizetni. A családapáknak Krözusok- nak kellene lenniök, ha családjukat megfelelő módon akarnák helyben beszerzett hússal ellátni. A minőségről nem is beszélünk. Miként a budapesti hús aránylik minőség tekintetében a bécsihez, — az a különbség — vagy helyesebben még sokkal nagyobb a rákosszent mihályi és budapesti hús között. És a budapesti hús sokkal drágább a bécsinél és a rákosszentmihályi hús sokkal, hihetetlen százalékkal drágább a budapestinél! Miért? Mi jogon és mi alapon ? Erre feleljenek a tudósok és közgazdászok, hatóságok és szállítók ! Ezt a drágaságot nem igazolhatja semmi a világon. Ez egyszerűen a rendezetlen állapotok eredménye; az olyan piacz egészségtelen jelensége ez, amelyet nem szabályoz semmi okos körültekintéssel létesített intézmény. Igazán klasszikus példával szolgálhatunk, mely a néhány év előtti petróleumos példának hti mása. Akkor feljajdultunk ezen a helyen, hogy egy szentmi- hályi úriember a drágaság miatt a fővárosból kénytelen hordani kannaszámra a petróleumot és nemsokára megszületett a fogyasztási szövetkezet. Talán most se egészen hiábavaló, ha elmondjuk az e heti tapasztalatunkat. Roppant egyszerű történet ez is. Egy közbecsü- lésnek örvendő rákosszentmihályi családfőt láttunk a vonaton, amint hálókosarában nagy csomagot czipelt. Öt kilogramm nyers húst, borjuczombot és sütni való marhahúst. Vásárolta Budapesten, a középponti vásárcsarnokban kilogrammonként 1 kor. 60 fillérért, Ugyanezért eddig Rákosszentmihályon 2 kor. 80 fill, fizetett kilogrammonként. Vagyis megtakarít ezen az egy szállítmányon kerek 6 koronát s naponként 1 kor, 60 fillért, hónaponként 54 koronát. Csak a puszta nyers húson ! Egyetlen család ! Ennél kiáltóbb példát keresve se lehetne találni. Megdöbbentő adat ez. A kérdés különben azon fordul meg, hogy lehet-e egy intelligens családfőtől azt követelni, hogy a kintlakásának terhét azzal tetézze, hogy öt kilós huscsomagokat czipeljen haza másfélül ai utón négysze r i átszállással ? Vagy van ami hét-nyolez ezer állandó lakosunknak annyi joguk, hogy tisztességes élelmezést követelhessenek, kényei - metlenség nélkül, itt helyben, legalább is a fővárosi méregdrága árakon, sőt természetszerűleg a helyi viszonyok következtében elvárható kedvezőbb, olcsóbb áron ? Igen-e vagy nem ? Ugy-e bizony, hogy igen ! Ha pedig igen, úgy gondoskodnia kell ennek a közönségnek arról, hogy e jogát érvényesíthesse. Speczialiter a huskérdés dolgában : ha önként és a természetes verseny révén nem rendezhetők a húsárak, meg kell szüntetni a husdrágaságot mesterséges konkurrenczia segítségével. A fogyasztási szövetkezet egyszer már jó orvosságnak bizonyult. Tegyünk vele kísérletet ezen a téren is. Terj_eszsze ki működését a szövetkezet a husszállitásra és lássa el közönségünket húsáruval is. Adja haszon nélkül, vagy méltányos, csekély haszonnal a húst. Gondoskodjék a beszerzésnek alkalmas forrásairól s teremtsen a vidéknek piaczot. Ne a fővárosban mindenféle illetékkel, adóval agyonterhelt árut hozza vissza a vágóhidakról, hogy a külön felmerülő szállítás költsége a fővárosi portékánál is drágábbá tegye, hanem gondoskodjék a falvakból, uradalmakból marháról, sertésről és birkáról. Árusítson az évadnak megfelelően olcsó vadhúst, amihez csak hozzájuthat elég könnyen. Falun vagyunk, kívül a határon. Ha akarjuk és egy kissé élelmesek tudunk lenni, közvetlen piaczot teremthetünk magunknak és közvetlen forrásokból láthatjuk el azt. Hol van az megírva, hogy a Rákos- szenmihályon elfogyasztott húson egész sereg közvetítőnek kelljen élősködni ? Nyerjen rajta a gazda, a közvetítő ügynök, a marhakereskedő, a nagy mészáros, az ismételadó, a kis mészáros a fuvaros, valamennyi rárój ja a maga hasznát s a tetejébe számit a fogyasztási adó, vágóhídi illeték, vízvezetéki és Isten tudja még miféle közköltség ? És fizesse meg mindezt a szegény fogyasztó, aki amúgy is alig tud nyomorúságos jövedelméből tengődni. Nem emanczipálhatná mind e terhek alól magát a vámon kívül lakó közönség okszerű gazdasági berendezkedéssel ? Nem tehetné a létfentartást köny- nyebbé ahelyett, hogy mód felett megnehezíti ? Nagyon időszerű gondolatok ezek s különösen most érdemes lenne foglalkozni velük szeretettel és buzgalommal, amikor a rákosszentmihályi fogyasztási szövetkezet küszöbön álló közgyűlése teret és alkalmat nyújt arra, hogy hamarosan ne csak beszélni, hanem mindjárt cselekedni is lehessen. fi Írek! A kilenczedik osztály. Hosszú borulat után derült fel végre a rákosszentmihályi állami elemi iskola ege. Szomorú idők után végre sikerült a gondnokságnak az iskola iránt felkelteni a minisztérium megérdemelt figyelmét, mely legújabban csakugyan atyai gondoskodással fordult felé. A régen nélkülözött nyolezadik tanerőt csak a napokban nevezte ki a kultuszminiszter s már is újabba áldozatrakész intézkedésével szerzett Rákosszentmihály községének kimondhatatlan örömöt. Az iskolánkra vonatkozó statisztikai adatokból ugyanis meggyőződést szerzett a miniszter, hogy az iskola további fejlesztése sür
