Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 7, 52 szám. Vájjon kicsinek érezte magát Arzén a tegnapi vigalmon is? Kicsinek, mint a fenséges női szépség előtt hódolni kész férfi, de korántsem társadalmi helyzetének okából. Látta az emelvényről érczesen zengő hangjának hatását s jólesően állapította meg magában, hogy ezzel az előadó képességgel csakugyan lehet a tömegekre hatni. Látta szavalmányának hatását a bárónő vonásain, a ki önfeledten csüggött a szavaló ajkain s a szemek párbeszéde ismét mélységes mély titkokat árult el, a melyeket az ajk nem merne tolmácsolni. Most még nem, most és kitudja meddig semmiesetre sem. „A vár és a kunyhó!“ Nem a mi történetünk ez, gyönyörűséges szép bárókisasz- szony ? A szenvedély árulóan ült ki a Mártha arczára is. Áhitatta! csüng a hatalmas férfi arczán. Szemével öleli, szivével hallgatja. Mi tartja attól vissza, hogy hozzá ne rohanjon, hogy ne fürössze könnyeivel a lábai nyomát ? Szegény leány ! Nagy pillanat folyik le épen most. Két rendkívüli lény találkozása, a kik felismerik és már szeretik egymást, pedig még szót sem válthattak egymással. Mily ritka kegye ez a sorsnak, mely sokszor gyújt nemes szivekben méltatlanokért lángoló szerelmet, mely oly sokszor hagyja megértetlenül a jókat és nemeseket. A szegény Mártha története csak kiegészíti a régi történetet, a megvetett szivek történetét, a kiknek mások boldogsága az elhamvasztó máglyájuk. Mikor Lotti néni Arzént bemutatja a bárónőnek, akkor ők már régi ismerősök. Talán már a csillagokban volt megírva, hogy valahol találkozniok kell, hogy . . . No de ne siessük el a dolgokat. Sokszor hullnak le a csillagok, mielőtt beteljesülnék, a mit poéta emberek kiolvasnak a ragyogásukból. A főúri park felé sétál Arzén. Nincs semmi különös czélja, mintegy önkénytelenül érkezik ide. Talán csak át akar haladni a nagy fasoron s aztán majd neki vág az „Ur hegyének“. Csakugyan úgy van. Már a kijáróhoz jut, amikor Bezzegh Györgyné állja el az útját. — Jó napot Hellner ur. Tessék csak megállani, instálom, szólítja meg a maga tekintetesasszonyos stílusában. Hol sétál erre felé önkegyed? Ez még akkor épen divatos megszóllitási forma volt. — Jónapot, tekintesasszonyom, felelt Hellner jószivvei. Mivel lehetek szolgálatára ? — Ugyan üljön le ide mellém, erre a mohágyra — s szépen le is húzta maga mellé Hellnert. Egy kis jótanácsot szeretnék hallani Hellner úrtól. Úrtól ám, nem is öcsémuramtól, lévén — és ezt ne feledjük — Bezzegh Györgyné földesasszony, Arzén pedig csak serfőző urfi. — Tanácsot tőlem? felel Arzén. No, még ez sem esett meg én rajtam, a mióta hazaérkeztem. De hiszen épen a tekintetes asszonyt ismerem én olyan okos asszonynak, a ki nem szorult ilyen párisi nap- lopónak a jó tanácsára, mert hiszen elég bölcsen intézi a dolgait özvegyi fővel is ! — Nem is mindenben kérném én a tanácsát Hellner urnák, hanem ahhoz már csakugyan olyan pácisi világlátottság kell, a mit én kérdeznék. — Parancsoljon hát velem a tekintetes asszony. — Mondja hát, mit tart arról az én szegény szerencsétlen fiamról ? — Jó fiúnak tartom, azt mondhatom. A mi tulajdonsága hiányzik, azt az ő vagyoni állása mellett nélkülözheti. Szerencsétlennek meg azért nem állíthatnám, mert szerencséje az édesanyja, a ki ezt a beteg palántát ilyen okosan felvirágoztatta s ilyen sikeresen képes megoltalmazni fagytól és hótól. — Köszönöm az elismerését, Hellner ur, csakhogy én nem dicséret végett állítottam meg útjában. Mit mond ahhoz, hogy én azt a fiút meg akarom házasítani . . . Hellner meghökkenve tekintett az anyára. Ez bizony bolond gondolat. Az ideggörcsökben szenvedő, gyámoltalan gyermeknek feleséget! Felelni kell az aggódó anyának. Vigyázni fog Hellner, nehogy keserűséget okozzon. Ha senki más, az anya mindenesetre boldogságot álmodhatik a fiának, — Tekintetes asszonyom, válaszol Arzén, attól függ, hogy talál-e feleséget, a ki ilyen anyát helyettesíthetne, a minővel őt áldotta meg a jó Isten. De hát mi szükség van arra, hogy ez az anya már is helyettesről gondoskodjék? — Beteges öregasszony vagyok; kivált a szivem fenyeget. Sietni kell vele, annál is inkább, mert’ találtam a fiamnak való asszonyt. — Tiszta szivemből kívánok hozzá szerencsét! — Kétszer pedig nem igen üti meg az ember a lutrit. Ki is mondom egyenesen; a Jánosfalvy-lá- nyokról van szó. — Az öles kisasszonyokról ? Igazán azt hiszem, hogy tréfálni tetszik. • (Folytatása következik.) Hivatalos rész. 6740 | 1907. MEGHÍVÓ. Van szerencsém a t. képviselőtestületi tag urakat a f. évi deczember hó 30 án, d. e, 9 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni. Kelt Rákosszentmihályon, 1907. évi decz. 26-án. Hauser Gyula, bíró. T árgy sorozat: 1. Az esztergomi takarékpénztárnál fennálló 2000 koronás tartozás kifizetése. 2. Az iskolák építésére vonatkozó vármegyei jóváhagyás bejelentése. 3. Anyakönyvi szekrény vásárlása 4. Szeméi hordásra vonatkozó indítvány, 5. Kossuth-muzeum segély iránti kérvénye. 6. Pólyák Miksa és özv. Makádi Mihályné segély iránti kérvénye. 7. Bokros Mihály kérvénye fogyasztási adó törlése iránt. 8. Báró Vay Henriimé által panaszolt utaknak a közutak hálózatába történt felvételére vonatkozó vármegyei határozat kihirdetése. 9. Adóhátralékok törlése. 10. Illetőségi ügyek tárgyalása. 11. Betegsegélyzó pénztár hozzájárulására vonatkozó előterjesztés. K r e n e d i t s Sándor, jegyző. NŐI FELÖLTŐK beszerzésére ajánljuk ßudapest, IV., Kossuth Lajos-u. 9. Csász. és kir. udv. szállító. f»*» TELEFON 671. fcubU
