Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
52 szám. RÁKOS VIDÉKÉ tott rá a vármegyei önkormányzat szempontjából. A tisztviselők választása, mondotta, mintegy betetőzése az önkormányzati jogkörnek, mert a választás által jut kifejezésre a vármegye akarata, hogy kikre kívánja bízni a törvények végrehajtását, a vármegye szellemi és anyagi kincseinek őrzését és az alkotmány védelmét, mint a vármegye egyik legrégibb és legszentebb hivatását. Szeplőtlen hazafiság, törhetetlen ragaszkodás az alkotmányhoz, szorgalom és hűség azok a tulajdonságok, melyekkel a vármegye tisztviselőinek ékeskedniük kell s amelyek őket alkalmasakká teszik hivatásuk betöltésére. A törvény- hatóság pedig akkor áll hivatása magaslatán, ha ilyen tisztviselőket tüntet ki bizalmával. Ezután a főispán az ügyészi teendők végzésével Székely György dr, tiszti főügyészt, a jegyzőkönyv vezetésével V i- czián Antal dr. bizottsági tagot bízta meg. Fazekas Ágoston alispán beszédében a lefolyt nemzeti ellenállásról emlékezett meg. A vármegye tisztviselői kara mindig becsülettel teljesítette kötelességét, erre tesz ígéretet a maga-és a tisztikar nevében a jővén- dőre is, mikor átadja a megye pecsétjét a főispánnak, a tisztikar mandátumát pedig a törvényhatósági bizottság kezébe teszi le. A főispán és a közgyűlés ezután megalakította a szavazatszedő bizottságokat. A kijelölő választmány alispánnak Fazekas Ágostont jelölte, akit a főispán Pestvármegye egyhangúlag megválasztott alispánjának jelentett ki. Az alispánt, akiért K e g 1 e v i c h Gábor gróf vezetése alatt küldöttség ment. a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta. Fazekas Ágoston letette az esküt, majd meleg szavakkal megköszönte a törvényhatóság bizalmát, melyre minden erejével és igyekezetével méltó akar lenni. Hive lesz a megye önkormányzatának, mert az egyenlő a szabadsággal, melyet sem anyagi jólét, sem dicsőség soha nem pótolhatnak. A közgyűlés ezután egyhangúlag megválasztotta a következő tisztviselőket : Főjegyzővé : Agorasztó Tivadart; első aljegyzővé: Kemény Kálmánt; második aljegyzővé: Szabó Gézát; harmadik aljegyzővé: Erdélyi Lórántot; negyedik aljegyzővé: M o r 1 i n Adorjánt; ötödik aljegyzővé : Madarász Elemért; hatodik aljegyzővé : Kr.akker Kálmánt; hetedik aljegyzővé: Balogh Zoltánt. Tiszti fő- ügyészszé : Székely György dr.-t; tiszti íigyész- szé: Zolnay Jenő dr.-t. Az árvaszéki elnöki állásra, amely Dalmady Győző nyugalomba vonulásával megüresedett, két jelölt volt: Tőkés Gyula és L á n g o s Kálmán. Mindkettőnek nagy pártja lévén, mutattam, mintha az volnék. Játék volt, meggondolatlan bolond játék, ne haragudjék érte. — Köszönöm, hogy legalább őszinte volt. Áldja meg az Isten. A küszöbről még egyszer visszanéz, hátha a leány szól még valamit. De ez nem szólt, lehajtotta fejét a varrásra s öltögetett szorgalmasan — s csak mikor a fiatal férfi kiment, akkor vetette fel lángoló arczát — s reszkető, imbolygó léptekkel átment a másik szobába s letérdelve, fürtös fejét az öreg néni ölébe hajtva, úgy zokogta: — Ugy-e jobb igy? A koldusnak nem való a szerelem. S mintha a szegényes szoba minden bútorzata s a szomorú este néma hangulata igazat adott volna ennek a boldogtalan gyermeknek, akinek szivére rászállt az este — a nélkül, hogy valaha mosolygó, derült reggelt ért volna. II. A j egy e s e k. Az utolsó este, még egy rövid éj s azután oda- állana a pap elé, elmondani az esküt, mely egy egész életre fogja őket összekötni. 3. az elnök elrendelte a névszerinti szavazást. A szavazás eredménye az lett, hogy L á n g o s Kálmán 235 szavazatot, Tőkés Gyula pedig 154 szavazatot kapott. A vármegye uj árvaszéki elnöke tehát L á n g o s Kálmán lett. Az árvaszék első ülnöke Tőkés Gyula lett; második ülnök Bits key Kálmán, harmádik ülnök Hirkó Béla, negyedik ülnök Zsolnai Kornél, ötödik ülnö Dudits Pál, hatodik ülnök Halász Bálint dr. A hetedik ülnöki álásra két jelölt volt: Hirkó Ferencz és B a k y lnn e, Erre az állásra az elnök elrendelte a szavazást, a melynek eredményeként 334 szavazatból 190 szavazattal Hirkó Ferenczet választották meg, Árvaszéki aljegyzők lettek: Bahy Ferencz és S ii n i g Gyula dr. Az abonyi járás fő- szolgabirája Madarász Adorján dr, az alsódabasí T e s z á r y László, a biai G e r é b y Imre, a dunave- csei C s i k a y Imre, gödöllői H e y d e r Ödön dr., a kalocsai Helle János, a kiskőrösi M e 1 c z e r Gyula, a kiskunfélegyházai Endre Zsigmond dr„ a kun- szentmiklósi Martinovich László, a monori F ö 1 d v á r y Bertalan, a nagykátai D ezseőffy Emil, a pomázi Almásy Sándor, a ráczkevei Rud- nyánszky László és a váczi járás főszolgabirája Ivánka Pál lettek. Szolgabirákká választották r Tóth Kálmánt, Halász Móricz dr.-t, S z á n t h ó Pált, Kiss Tibort, Rom eiser Vilmost, K o p a Károlyt, G á c s Rezsőt, Holló Béla dr.-t, D é c s y Józsefet, F. Szabó Rezsőt, Ney Gézát, Meskó Rudolfot, Katona Lajos dr.-t, Sárkány Benő dr,-t, Némethy Jenőt, Asztal o s Istvánt, Szu- p e n Gézát és Förster Lajos dr,-t. Gulner főispán kinevezte még a tiszteletbeli tisztviselőket, majd a bizottsági tagok lelkes éljenzése közben berekesztette a közgyűlést, mely után a Hungária-szálló földszinti termében nagy lakomára gyűltek a megyebizottsági tagok. Heyder Ödön dr. helyettesítése. A gödöllői járás főszolgabirája Heyder Ödön dr. komoly beteg, úgy, hogy már huzamosabb idő óta csak névleg szerepel hivatalában. A beteg főszolgabírót a tiszt- ujitáson újból megválasztották, de nyomban felmerült a szüksége annak, hogy helyettesítéséről gondoskodjanak. A közgyűlés után a gödöllői járásbeli bizottsági tagok, Hédervári Lehel dr. képviselőnk vezetése alatt küldöttségileg tisztelegtek Gulner Gyula főispánnál s arra kérték, hogy Heyder dr. főszolgabírót D e c s y József kiskunfélegyházi szolga- biróval helyettesítse, amit a főispán a lehetőség szerint meg is Ígért. A szép leány ott ült a zongora mellett, Chopintől játszott valami barcarollet. Az első hangok a csöndes, néma, vágyteli boldogságról zengtek, majd mind szilajabb, szilajabb lett a zene hangja, az ütemek káprázatos hangvegyüléke elragadja a játszót, s lázas, kipirult arczczal futtatja fehér ujjait a fehér billentyűkön — s mikor elvégezte, félig mámorosán, fénylő szemekkel, dobogó szívvel és csókra vágyó ajakkal fordul a mellette ülő férfi felé, aki egykedvű, buta mosolygással kérdezi: — Elfáradt kedves? Azután magához öleli szép jegyesét s mig az először szerető szive egész tüzét odacsókolja az ajkaira, ez is megcsókolja őt, úgy, amint már előtte nagyon sokakat megcsókolt — s aztán némán, csendesen ül tovább. A leány úgy szeretné kitalálni a férfi gondolatait. Vájjon mit gondolhat ez az első, igazi csók után? S amint hallgatag nézi a férfi arczát, vonásaiból, ábrándos szemeiből, igazi, tiszta boldogságot olvas ki s felizgatott képzelete rózsás színeivel színezi a jövőt. És a férfi ? Azon tépelődik, hogy a hozományból tulajdonképpen mennyi marad, ha az adósságait mind kifizeti.
