Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
51 szám. ____________________RÁKOS VIDÉKÉ__________________ 3. ne mcsak a csipke, hanem a fehérhimző osziályon is. Ez utóbbi munkásnőkben nagy a hiány nálunk, különösen a művészi hímzésben. Az alakuló Tulipán Egyesület feladata lesz ez ügyet felkarolni. Igazán hasznos és nemes munkát fog végezni, mert szép összeget fog megmenteni a magyar haza, a magyar munka számára, A tagsági aláírások is megindultak s már csak néhány hiányzik ahhoz, hogy az alakuló képesség meg legyen. Reméljük meg is lesz nemsokára, hogy a sietve közelgő újév már munkában találja. Adja Isten ! Gyermekfelruházás. Ma, vasárnap, deczember 22-én tartja meg aVasár napi asztaltársaság idei karácsonyfa-ünnepélyét a Hausvater Sebestyén vendéglőjében, ahol 33 szegény iskolás gyermek felruházása délután fél 2-től 3 óráig történik ; a felruházás után az iskolás gyermekek egy tanító vezetése alatt az asztaltársaság tagjaival a templomba mennek. A vecsernye után az iskolás gyermekek Tóth Kálmán lelkész, Way and Károly iskola igazgató és az asztaltársaság tagjai a H aus vater-vendéglőbe visz- szamennek, ahol a gyermekek kávéból és süteményből álló ozsonnát, azonkívül a karácsonyfáról narancs,alma, dió és czukorka ajándékot kapnak. Majd Tóth Kálmán lelkész ismerteti a karácsonyfa-ünnepély jelentőségét a gyermekek s tagok előtt; utána Wayand Károly iskola igazgató vezetése alatt az iskolás gyermekek éneke következik, végül pedig a gyermekek köszönetét mondanak a tagoknak; Kremsner József elnök köszönetét mond Tóth Kálmán lelkésznek és Wayand Károly igazgatónak szives közreműködésükért; Kornits Károly ismerteti a szegény gyermekek felruházására alakult vasárnapi asztaltársaság alapítását, végüly néhány szónoklat után kará- csonyfa-galy osztogatással záródik a karácsonyfaünnepély. Jegyző választás. Folyó évi deczember 23-án lesz a jegyzőválasztás Gödöllőn. A pályázati határidő deczember 22. déli 12 órája, mely ideig a pályázati kérvények beadandók a járási szolgabiróságnál. Tűzoltó szövetség. A gödöllői és rákoskeresztúri önkéntes tiizoltóegyesületek parancsnokai közös megtam : ne bízzál abban a gyönyörűséges asszonyban, aki nem becsülte meg az első mát Báthory Istvánt! Már hogy szerette volna, amikor ,mint menyasszony is Wesselényi Ferenczért rajongott! Mégis tehozzád ment, miért? Csakhogy megbosszantsa az ideálját. Arra jónaktalált téged, hogy fölkeltse veled Wesselényi Ferencz indulatját . . . Tisztán látok én . . . És itt a saját házadban mondom : úgy vigyázz rá, Ro- zsályi Kun István, hogy sem első nem voltál, sem utolsó nem [eszel a szép asszonynál! Mához egy esztendőre harmadik ura lesz Széchy Máriának. — És Wesselényi Ferencz lenne az? — Nem nyugszik addig az az asszony. A házigazda most már belesápadt. Érezte, hogy igazat beszél kegyetlen atyjafia. Hisz ez a levél is ott a földön olyasmit emleget. Újból rugdalni kezdte a papírlapot, aztán fölkapta, odavitte az asztalhoz a másik darabhoz. — Olvasd, olvasd csak! Vitéz Antalffy Gáspár betűzni kezdte a szép asszonyi Írást, miközben egyre kaczagott. — Hát persze, persze! Itt a nyitja mindennek. Unatkozik a házadban. Még csak nemrég ünnepelték Erdélyben, szabadon járt-kelt, lóháton kisérte egész sereg gavallérja. Aztán megfeledkezett magáról és hozzád lánczolta az ifjúságát. Azt hitte, te majd megvéded a hírét és helyt állsz, ha pörlik jószágaiért. Szép embernek is talált. Hahaha! De most látja, milyen bolondot tett. Köznapi lelkeddel föl nem érsz hozzá ,. . beszélésük folytán ez év deczember hó 8-án d. u. 3 órára Rákoskeresztúrra gyűlésre hívták össze a gödöllői járás önkéntes tüzoltóegyesületeit, nevezetesen : Gödöllő, Aszód, Isaszegh, Péczel és Rákoscsaba—Rákoskeresztúr községekét, hogy egymással mintegy szövetkezve, időnként más és más községben gyűljenek össze, hogy közösen beszélhessék meg a járás területén történt nevezetesebb eseményeket, közösen tegyék megbeszélés tárgyává egymásnak ügyes-bajos dolgait s ha kell, közösen álljanak harczba egymásnak érdekeiért s tegyenek meg minden lehetőt. Szabó Kálmán, a gödöllői önkéntesek parancsnoka ismertette a szövetkezés előnyeit, mire az összegyűlt községek közös lelkesedéssel kimondották a szövetkezést. A szövetség nyomban megválasztotta egyhangúlag az elnökséget: elnöknek : Szabó Kálmán gödöllői parancsnokot, alelnök- nek : Schuchtár Brúnó rákoskeresztúri parancsnokot és titkárnak: Ruttkay Elemér gödöllői önkéntes tűzoltó egyesületi titkárt választották meg. Szabó Kálmán elnök, miután ismertette a megalakult uj járási szövetség czélját s üdvözölte az uj szövetséget, előterjesztette Pestvármegye alispánjának a gödöllői tűzoltó egyesülethez, illetve Gödöllő nagyközség elöljáróságához intézett leiratát, melyben Hanisch György bagi jegyzőnek járási tűzrendészed felügyelővé történt ideiglenes kinevezését tárgyalja. A szövetség kimondotta, hogy nevezettet nem ismeri el felügyelőjének, mert nem aktiv tűzoltó tiszt s lakóhelye oly messze esik a járás többi községeitől, hogy pld. a rákoskeresztúri szemlénél a felügyelő számlája 40 koronát tett ki, holott a tűzoltóság a községtől csak 200 korona, a rákoscsabai pedig csak 100 korona évi segélyt kap, tehát a községnek a tűzoltóság rovására nagyon meg vannak terhelve s nem áll arányban a felügyelő utiszámlája a községi segélylyel. Elhatározta, hogy felír a vármegyei tűzoltó szövetséghez, hogy a felügyelői állás végleges betöltése iránt még ez év folyamán tegyen az alispánhoz javaslatot, neveztessen ki ténylegesen működő tisztet, mert ha sérelmük ily módon nem or- vosoltatnék, az összes megjelent tűzoltóság leszerelne. A gödöllői járás tűzoltóságainak e szövetsége — Az is ott áll ? — De itt ám. Meg az, hogy gyámoltalan, alu- székony vagy. Ezt már nem hallgathatta tovább Rozsályi Kun István. Szinte fölorditott és öklével akkorát csapott a tölgyfaasztalra, hogy a nehéz alkotmány nyekkent egyet. Aztán odarohant Széchy Mária arczképéhez, rátapadt tekintete a kaczér, bájos asszony vonásaira és öklével fenyegetve, kiáltozta: — Te elbizakodott, te szélcsap, te szívtelen, te gonosz asszony ! Én gyönyörűséges kínom, gyötrel- mes hitvesem. Hát csak megmutatom, ki a gyámoltalan, ki az aluszékony ! Meg én ! A kapitány kíváncsian kérdezte : — Mitévők leszünk ? ■— Hahaha! — kaczagott most már Rozsályi Kun István. Szaporán! Nyeregbe háromszáz vitézzel! Haza hozzuk a renitens asszonyt! — Micsoda? Fegyverrel akarod meggyőzni az asszonyt, mennyire méltó vagy ő reá? Na hát ez uj dolog, fogjunk hozzá ! II. Még az nap elindult a háromszáz vitéz, élén a férj is, meg a kapitány is Dévára. A csábos menyecske vigan élte ott világát és nem is álmodta, hogy második ura, akire ráunt, ily érdekessé akarja tenni magát előtte. Bolond egy gondolat, hogy haddal, háborúval szerezze őt vissza magának !
