Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-03 / 5. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 5. szám. mosolygós arczczal ott settenkedett naponta s a kivel csak valaha érintkezett, egyeben se fáradozott, mint hogy valami szolgálatot, szivességet tehessen neki. Nem is volt igazi üzletember soha M á r t o n f y Gyula, csak egy szárazra vetett hal, kívül szorult művész, a ki a maga jóságos, naiv leikével vergődött végig ezen a gyászos életen. Azaz hogy nem végig, negyvenöt évnél tovább nem birta el az a szív s Márton f y Gyula megtért kiolthatatlan rózsás álmának ragyogó birodalmába , . . Meghalt egy fotográfus. Ennyi az egész. Sorsolás, Lapunk mai számában a hirdetések között jelent meg. a rákosszentmiqályi reform, egyház sorsjátékának huzási jegyzéke. Hány a legény ? A gödöllői járásban a hatóság 636 első korosztálybeli ujonczot állít a márcziusi sorozáson a bizottság elé, A legénység számaránya elég kedvezőnek mondható. Halálozás. Özv. Läufer Jakabné szül Altschtädter Regina rövid szenvedés után Budapesten elhunyt A boldogultban dr. Läufer Lajos, a budapesti közúti vaspálya-társaság vezértitkára édes anyját gyászolja. Mély bánatát enyhítse igaz részvétünk, ískolagondnoksági gyűlés. A rákosszentmihályi iskola gondnoksága jan, 30-án tartott gyűlésén az újonnan kinevezett Way and Ilonát hivatalába beiktatta s egyben sürgős felterjesztést intézett a kormányhoz Q-ik tanítói állás szervezése iránt, mert egyes osztályokban még most is 100-nál több gyerek szorong. A makacs iskola mulasztók ellen erélyes intézkedéseket tesz. Az ifjúsági egyesület szervezésében a tanítótestület munkáját minden irányban támogatni fogja. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság a jövő héten folytatólag Mátyásföldön tartja közkedvelt összejöveteleit. Tánczestély. A VII. kér. Kerepesi-uti jótékony «Frzsébet»-asztaltársaság a Mülle r-féle szálloda (Kerepesi-ut 40.) összes helniségeiben, 1907. február hó 9-én tánczestélyt rendez. Személyjegy 2 korona. Családjegy 4 kor. Kezdete este 8 órakor. A tiszta — Mi tetszik ? kérdezte alig halhatóan. — Önhöz jöttem kisasszony. — Hozzám ? — Igen, kötelességem volt eljönni. Fiam levelet hagyott hátra, melyben tudatja, hogy öntől, a menyasszonyától, Dénesy Aranka kisasszonytól ezerötszáz forintot kért kölcsön. A halváuy leány élénk tiltakozó mozdulatot tett. — Az nem igaz, csak ötszázat. — A levél, mondotta csöndes barátságos hangon, ezerötszáz forirtot említ. Ha tetszik, megmutathatom. És kivette a levelet oldalzsebéből. Egy órával előbb irt az ötszáz forint elé egy egyest. ;— Mindegy, mondotta a leány energikusabban. Itt tévedés van. Be tudom bizonyítani a takarékpénztári könyvvel. Nekem nem is volt több, mint ezerkétszáz forintom. Nem is adhattnm volna ezerötszázat .... Esküszöm önnek uram, esküszöm, a mama is tudja. Az öreg a kezét nyújtotta. Elhiszem önnek kisasszony, legyen tehát ötszázforint. Természetesnek fogja találni, hogy én ezt köszönettel és hálával visszatérítem. — Igen, hangzott a nyilt válasz. Az öreg kivette a pénzt és letette az asztalra. Egy ideig rajta tartotta a kezét. ~ Megvallom, mondotta, nem csupán azért jöttem. On menyasszonya volt a fiamnak? — Igen. — On szerette a fiamat ? jövedelem szegény gyermekek felruházása és baleset által sújtott szegény családok felsegélyezésére fordit- tatik. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Jegyek a tagoknál vagy a pénztárnál csak a meghívó felmutatása mellett kaphatók. Rendezőség: Hérmán Ödön elnök, Grossmann Adolf titkár, Schwarz Antal pénztárnok. Borsos Péter, Heinrich Péter, Huszár Antal. Meister Endre, Mühlbacher János, Müller Antal, Müller János, Román Mihály, Weisz Ármin. A gödöllői vadász terület. Emlékezetes még az a nagyszabású hercze-hurcza, mely a gödöllői vadász terület bérlete körül az utóbbi években folyt. A község birtokossága méltánytalan módon igyekezett kitúrni az évek hosszú sora óta bérlőudvart a bérletből s csak mikor anyakukban maradt a vadászterület,akkor látták, hogy milyen megondolatlanságot cselekedtek. Közel egy éve igyekeznek azóta helyreállítani a régi állapotot, de csak most sikerült. Végre megengesztelték a megbántott udvari hivatalokat s most ismét hajlandó lett a régi áron kibérelni a területet. A község képviselőtestülete örömmel ajánlotta fel egyhangúlag ennek alapján 13000 K. évi bérért aterüle- tet. Gödöllő remélli,^hogy ezentúl ismét gyakrabban láthatja vendégül Ó Felségét, kinek az utóbbi időben kedvelt pihenő helye volt a gödöllői kastély. Az udvar látogatásaiból a községnek érthető módon sok anyagi előnye is volt s figyelemre méltó kedvezményben részesült a király ama rendelete révén is, hogy a gödöllői területen elejtett vadat, ha arra az udvarnak nincs szüksége — igen olcsó áron mérjék ki a közönségnek. A szegény emberek csodamód olcsó áron jutottak így olcsó s finom vadpecsenyéhezA czinkotai polgári kor estélye. A czinkotai újonnan alakult polgári kör, folyó hó 26-án tartotta bemutatkozó estélyét, nem sok, de válogatott társaság jelenlétében, Az estély kitünően sikerült társas vacsorával kezdődött és e közben dr. Szemere László orvos, mint a kör elnöke, igen szép beszédben ismertette, a kör czélját, — kitartásra buzdítva annak tagjait — és üdvözölve a megnyitáson megjelent vendégeket, A társadalmi érintkezésnek ma még Czinkotán ezen egyedüli tere, igyekezett vendégeivel megismertetni azt, hogy hasonló intézményeket min— Szerettem, Aztán csüggedt fővel, végtelen szomorúsággal hozzátette: — Nem is tudom, hogy voltam képes túlélni , . . Még ma egy hete ott sétáltam vele a bástyán. Akkor beszéltem véle utoljára. Várta, hogy kinevezik fogalmazónak . . . Akkor azt mondta, hogy haza megy. s kikéri atyja beleegyezését. Már a jövő hónapban meg lett volna az esküvőnk , . , Nem tudott tovább beszélni. Sárdy Péter megsimogatta a haját. — Édes leányom, mondotta, vegye úgy, mintha megadta volna a beleegyezést, mintha elvette és özvegyen hagyta volna . . , Érti ? — Nem értem. — Pedig egyszerű, tekintsen engem apósának, vagy inkább második apjának. — Oh uram ! . . . — Mondja: apám, mondja, szükségem van reá . . . Én is sokat szenvedek. — Apám, mondotta Aranka. Lehajolt s megcsókolta a kezét . . . Az öreg keblére szorította. — Leányom, még ezen a héten el viszlek benneteket haza . . . oda, ahol Tibor született, ahol nevelkedett, ahol annyi örömöt és keserűséget szerzett nekem. Eljössz-e ? — El!
